Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-39

Az országgyűlés felsőházának 39. ülése másfél milliárdot {kénytelen nélkülözni — és •volt még egy esztendő köziben, amely nagyobb veszteséget is mutatott fel — ez olyan valami, ni természetesen kifejezésre jut az ügyvéd keresetében éppen úgy, mint az iparos mindennapi munkájában és a gazda, az iparos, és a kereskedő jövedelmében. Az ügyvédség tehát nem valami speciális elszegényedésiben szenved, nem olyasvalami tünet ez, amely ne volna^ látható az egész magyar társadalomban az egész vonalon. Generális tünet ez, amelynek megfelelő vonatkozásai egész kíméletlenségükben jutnak kifejezésre a magyar ügyvédségben. Fel kell említenem itt egy motívumot, amelynek már az igazságügyi bizottságban is kifejezést adtam. A magyar ügyvédség a kiegyezés r utáni évtizedekben elképzelhetetlen emelkedés útján állott. A nemzeti felbuzdulás, amely a kiegyezés kora után keletkezett, anynyit teremtett, alkotott, hogy az ügyvédnek teljes igénybevételére volt szükség ama gazdasági aniuníka elvégzésére. Természetes, hogy ez meghozta az ügyvéd számára a megfelelő ellenértéket. Innen datálódik az ügyvédi pálya iránti különös előszeretet, amely nálunk bizonyos tradíciókkal is kapcsolatos. Ha a tradíciót összekapcsoljuk azzal az erősen fejlődő és Lüktető gazdaságii élettel, amely ezekben az évtizedekben mutatkozott, úgy meg tudjuk érteni azt, hogy ha van túlzsúfoltság, Ha ez egy természetes fejlődés során történt volna, talán a konzekvenciák nem lettek volna olyan kritikusak, mint amilyenek lettek. De jött hirtelen Trianon, amely elszakította tőlünk az ország nagyrészét s a lakosság túlnyomó nagy részét, Trianon gazdaságilag tönkre silányított minket és az ügyvédség szembetalálta magát egy helyzettel, amely Trianon kérlelhetetlenségét igazolja, és az előbb említett nagy fejlődéssel iszemben f egy páratlan dekadenciát mutat. Ez a magyarázata annak, hogy talán az ügyvédségnél a gazdasági krízis erősebben mutatkozik, mint más társadalmi köröknél és egyéb foglalkozási ágaknál. Mélyen t. Felsőház! Azt mondja a javaslat is és általában az a felfogás, hogy az ügyvédségnek ezt a helyzetét a túl zsúfoltság okozza. Tisztában kell lenni a fogalmakkal. Szerintem a jövedelmeknek rettenetes csökkenése, mások szerint a túlzsúfoltság' az ok. A dolog lehet játék a szavakkal: kérdés azonban, mi a korábbi, s mi a későbbi, mi bír oki és mi inkább okozati jelleggel

1

? Ha jövedelmeink megmaradtak volna és az ügyvédség száma szaporodott volna, 'szó lehetne tú

1 zsúfoltságról, de ha a jövedelmek csökkenése mellett az ügyvédség nem szaporodik, akkor nincs túlzsúfoltság. A túlzsúfoltságot és a gazdasági jövedelmek csökkenését (Szembeállítom egymással, nem azért, mert leoretizálni akarok, hanem egyszerűen azért, mert a diagnózis .megállapítása szerfelett fontos dolog. Ha hamis diagnózisra állítok fel terápiát, eredményt nem érek el. Ha a túlzsúfoltság okozza az ügyvédség baját, megértem, hogy annak panaceáját a létszám csökkentésében keresik, ha azonban nem' ez okozza, hanem az elszegényedés, akkor a túlzsúfoltság csökkentésével soha sem fogunk eredményeket elérni, hanem csakis a gazdasági helyzet megjavulásával. Mélyen t. Felsőház! Vissza kell térnem ő 1937. évi január hő 29-én, pénteken. 75 méltósága felszólalására, aki szerint az ügyvédség különös súlyt fektetne arra, bogy a jegyzői munka eltörlésével és a fokozottabb és erőteljesebb # okirati kényszer életbeléptetésével szaporítítassék az ügyvédi kar jövedelme s csökkentessék az ügyvédség gazdasági dekadenciája. Ez is meglehetősen nehéz kérdés, mely körül félreértik az ügyvédséget. Az ügyvédség nem azt kívánja, hogy az ő foglalkoztatása egyéb foglalkoztatási köröktől való munka elvonásával növekedjék. Az ügyvédség ezt csak annyiban kívánja, ha és amennyiben a nagyközönség érékeinek sérelme nélkül történhet ez meg. En magam egyénileg azt a munkakört, amelyet a jegyzői katr tölt be és amelyet betölthetne az ügyvédség és a fokozottabb okirati kényszert magamévá teszem, mert ezt az ügyvédi kar egyetemessége kívánja. A magam részéről csak azt mondom, hogy minima non curat praetor, ez olyan jelentéktelen jövedelemtöbbletet jelent az ügyvédség szempontjából, hogy a 6000 ügyvéd megélhetési lehetőségét egyáltalában nem képes megjavítani. (Gróf Somssich József: Budapesten igen, de nem a vidéken.) 6400 ügyvéd van az egész országban, ebből Pestre 3000 esik. En ugyan nem fogadom el teljesen hiteleseknek azokat a számokat, melyeket a jegyzők részéről bevallott jövedelemire hallottunk, de meg vagyok győződve arról, hogy a most jegyzők által végzett munkák jövedelmének áttolása az igen nagyszámú ügyvéd jövedelmébe lényegesen a vidéken sem érintené az ügyvédek keresetét. Említettem azt is, hogy a helyes diagnózisra kell súlyt fektetni s ezért statisztikát kell előterjesztenem, amellyel alá akarom támasztani azt a tézisemet, bogy az ügyvédség baja nem a túlzsúfoltság, hanem a gazdasági viszonyok leromlottsága. A miniszteri javaslat, amely egyáltalában minden vonatkozásban a legkitűnőbb jogászi munka, amely az utóbbi esztendőkben napvilágot látott, megindolkolja ezt azzal, hogy szembeállítja egymással a két számot úgy, hogy azelőtt Magyarországon volt 2000 és enynyi száz ügyvéd, most pedig van Csonkamagyarországon 6000 ügyvéd. Az én statisztikám be fogja igazolni azt, hogy a két számnak a diserepantiája nem olyan nagy és teljesen megtalálja indokoltságát a mi egész gazdasági életünk megfelelő terjeszkedésében. El kell ezeket a számokat mondanom, bár elmondottam már a bizottságban, de egyrészt a bizottságban igen kevesen voltunk és így megfelelő publicitása nem volt a felszólalásoknak, másrészt el kell mondanom itt ezeket az adatokat, hogy ezek a számok kellő kritika tárgyává legyenek tehetők. Budapest lakosságának számiadatai — az országról nem tudok ilyen statisztikát készíteni, de egyrészt mivel az ügyvédség fele Budapesten él, másrészt mivel Budapest fejlődése íkörülbelül párhuzamosan haladt az ország fejlődésével, illetőleg visszafejlődésével — kellőképpen megvilágítják ezt a kérdést. Budapestnek 1870-ben 280.000, 1880-ban 370.000 és 1935-ben 1.060.000 lakosa volt. Azalatt az idő alatt tehát, amely alatt az ügyvédség ilyen nagy mértékben fejlődött, csak Budapest lakossága fejlődött hasonló mértékben, 280.000 laikosról 1 millión felüli lakosra. A többi adat, amely ugyancsak fontossággal bír, a következő. Budapest épületeinek száma 1869-ben 9000 volt, ma pedig 15*