Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-39

74 Az országgyűlés felsőházának 39. ülése 1937. évi január hó 29-én, pénteken. nes, ellenkezőleg: valamennyi felszólaló talál­kozott abban a megállapításban, hogy a ma­gyar ügyvédségnek nagy históriai múltja van, nagy eredményei vannak az alkotmány helyre­állítása körül, nagy eredményeket ért el a törvénykezési munka előkészítésében. Egyes­egyedül Szontágh Jenő ő méltósága az, aki — nem vádolom őt ad personam ügyvédel­lenes hangulattal — ide olyan csokrát hozta az egyes ügyvédi ténykedéseknek, amelyek al­kalmasak lehetnek arra, hogy itt is és odakint is ügyvédellenes hangulatot teremtsenek. (Az elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) ő méltósága azonban nagyon egyoldalú volt és elsősorban csak azt az ügyvédet mu­tatta be, amely azokkal a folytatólagos végre­hajtási kérvényekkel foglalkozik, amelyekből ő dedukcióját levonta. Elfelejti azt, vagy leg­alább is hallgatással mellőzte, hogy a magyar ügyvédség — nem akarok csak a tudományos életről beszélni — a gazdasági élet terén igen nagy konstruktív munkát fejtett ki, mely nél­kül Magyarország nem fejlődhetett volna oda, ahol van. (Láng Lajos: Es nem vett 2000 holdas birtokot!) Azt is említette ő méltósága, később óhajtottam rátérni, de a közbeszólás miatt most mondom, hogy ő méltósága úgy tüntette fel a dolgokat, mintha az ügyvédség vagyoni javakban bővelkedő osztály volna. Csodálko­zom nagyon azon, hogyan jut akkor ahhoz, hogy a javaslatot általánosságban elfogadja. A javaslat abból indul ki, hogy a magyar ügy­védség teljesen el van szegényedve, a magyar ügyvédség gazdasági helyzete beavatkozást provokál és hogy ez a javaslat az adminisztra­tív kérdések rendezésén kívül az ügyvédség gazdasági helyzetének javítására szolgál. Ha vannak egyesek, vagy az ö vármegyéjében vannak, akik gazdagságra tettek szert, arra vonatkozólag megjegyzem, hogy nem az ügy­védség az egyetlen foglalkozási kösr, ahol ezt tapasztaljuk, a foglalkozási ágnak mindegyi­kében a tömeg elszegényedik, vagy legalább is szegény marad, csak egyesek gazdagodnak. A legrosszabb kritika az, amely generalizál, akár felülről lefelé, hogy egy ember gazdagságából következtet az egész foglalkozási kör gazdag­ságára, akár alulról felfelé, hogy egyeseknek bizonyos morális defektusából következtet az egész egyetemes ügyvédségre. ö méltósága mást is elfelejtett., Ö méltó­sága mean mondta azt, hogy ezeket a vádakat fogja a mai ülésen előterjeszteni, tmert^ külön­ben én is elhoztam volnia &gy Ms csiokirát azok­nak az eseteknek, amelyekkel aiz ellenkező jéít lehet bizonyítani, ahol az ügyvédség nemes szíve tiszte&égtudása, lojalitása ellem feliéivel szemlbem megnyilatkozott és ahol' nyújtott olyan ellenszolgáltatásokat, amelyeket legalább is fel kellene említeni. Ha valaki kizárólag csak ezzel áll a törvényihozás felsőháza elé, hogy íme, én megfestem az ügyvédséget; az ügyvéd­ség ebiben az oirszágíban mást sem. tesz, mint azt, ihogy 'élősködik felesleges költségek okozá­sával és szaporításával. Méltóztassanak meggyőződve lenni, igen tisztelt Felsőház, hogy az ügyvédség jövedelmi forrása a legcsekélyebb mértékben a kése­delmekiből adódik. Az ügyvédség foglalkozásá­nak; fő-főfumkciója konstruktív munka, az a felépítő mitunlka améryiről az előbb említést tet­tem, amely szolgálja azt a célt, hogy az ország gazdasági élete emelkedjék, iílieitvie megszerzett poziiiciója imegtartassék. Ha van közöttünk olyain, ki visszaél akár a költségek tekinteté­ben, akár egyébeklben, azzal a noblesse ofelige­zsial, hogy így fejezem ki mágiáimat, amely fel­tétlenül kötelezi az ügyvédséget a maga egészé­ben és külön-ikülön mindenkit, az ügyvédség nem vállal azizal szolidaritást. Én Ibelátom, azt. hogy a (követeléseik 'behajtása mem megy minidig a jótékonyság jegyiében, Ihogy a »mora« ter­mészetes (konzekvenciája ikellemietlen. Az ügy­védi foglalkozás ezt a kellemetlenséget tisztes­ségtudással, emberiességgel és lojalitással tűr­hetővé és elfogadhatóvá teszi. Ez ia mai ma­gyar ügyvédség jellegzetes tulajdonsága, ezt merem itt a törvényihozás termében, a nagy nyilvánosság előtt hangoztatni. Az tehát, amit ő méltósága az ügyvédségről mondott, lehet egy speciális kis kép, amit ő magának alkotott, de a magyar ügyvédség — nem vagyok felha­talmazva, azonban meg vagyok győződve ar­ról, hogy e tekintetben mindegyik ügyvéd mö­göttem áll — tiltakozik az ellen, hogy úgy ál­líttassék be, mintha a funkciója csak albíhól ál­lana, ^amit ő méltósága előterjesztett. A ma­gyar ügyvédség megérdemli azt a hangot, azt az elismerést, amelyet kapott ő excellenciájától és kapott tegnap az előadó úrnak ragyogó be­szédében és kapott Deák Fememéitől kezdve, a múlt lést jelenlegi kúriai elnökig, .akik egyeirtel­müieg kivétel nélkül elismerést szavaztak, az ügyvédség egyetemességének és az ügyvédség önzetlen funkciójának és 'munkásságának. Persze ez az elismerés nem szól annak a nagyon kevés embernek, aki eltévelyedve, nem szolgált rá arra, hogy elismerésre méltó tag­ja legyen a magyar ügyvédi karnak, akivel szolidaritásban egyikünk sincs, egyikünk sem lehet; csak azzal vagyunk szolidaritásban, akik ugyanazokat az elveket vallják amelyek­nek én az előbb kifejezést adtam, amelyek az ügyvédséget egy magas, rgem magas erkölcsi piedesztálra 'emelik. Mélyen t. Felsőház! Ismétlem, ő méltósága nem tett említést arról, hogy az ügyvédség szegénysége szülte sok vonatkozásban a tár­gyalás alatt álló javaslatot. Ez kétségtelen, mert azok a panaszok, amelyek ő exeellenciá­jához évről-évre mennek a kamarák részéről, mindig csak ezt panaszolják, jó, vagy rossz, helyes, vagy helytelen indokolással, de kétség­telen, hogy ez a panasznak indokolása. Téves dolog azonban ezt azzal aláfesteni, hogy ez a szegénység az ügyvédség erkölcsi nívóját is aláásta volna. A budapesti ügyvédi kamara utolsó évi jelentése, amely itt van a kezeim között, büszkén hangsúlyozza, ihogy dacára an­nak a gazdasági depressziónak, amelyben^ az ügyvédség van, magasan tudta tartani fejét és pozícióját és az ügyvédség ellen erkölcsi szem­pontból soha semmi kifogás nem lehetett. Az ügyvédség szegénysége nem izolált valami, kö­vetkezik az az ügyvédség járulékos természetű foglalkozásából. Az ügyvédség szegénysége karöltve jár a magyar társadalmi rétegek va­lamennyiének elszegényedésével. Egy számot íleszek bátor mondani. Az utolsó tíz évben, amióta a nemzeti jövedelem statisztikáját csi­nálják, négy és félmilliárdról három miliárdra csökkent a nemzeti jövedelem. Ez gazdagabb államokban is kritikus eredmény, de egy sze­gény társadalomban, amely körülbelül a lét­minimum oiivóján kénytelen élni, amelynek minősének számottevő feleslegei, sem vagyon­ban, sem jövedelemben, ha ez a társadálom

Next

/
Oldalképek
Tartalom