Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.
Ülésnapok - 1935-38
56 Áz országgyűlés felsőházának 38. ütése tc.-nek megfelelően kívánatosnak tartanám, hogy az ügyvédi kar mentesíttessék a bélyeges illetékfizetési kötelezettség szavatossága alól. Az ügyvédi kar sokat, nagyon sokat szenvedett és nagy csalódásokon ment keresztül, itt az ideje, hogy szakítsunk a múlttal és tegyünk valamit az ügyvédi kar boldogulásáért. Megérdemli ezt az ügyvédi kar. Tanukra tudok hivatkozni annak bizonyítására, hogy az ügyvédi kar ezt megérdemli. Az első tanú az igazságügyminiszter úr ő excellenciája, aki úgy nyilatkozott mostani újévi üdvözlő iratában, hogy a magyar ügyvédség valóban elmondhatja magáról, hogy a nemzeti élet ősi talajában gyökerező nemes hagyományok, a társadalom értékes tényezőjévé, a jognak, az erkölcsnek, az igazság eszméjének hivatott bajnokává teszik és hogy joggal fordul feléje a társadalom megbecsülése, a kormányzat értékelő szeretete, miért is meghajtja az elismerése zászlaját e nemes hivatásnak magaslatán álló ügyvédség előtt. A magyar kir. Kúria elnöke, dr. Oswald István ő excellenciája, évi megnyitó beszédében igazságügyi problémákkal foglalkozva, az ügyvédi karról így nyilatkozott: »Az állami és társadalmi rend szilárdsága elsősorban az állam jogrendszerétől, ebben pedig az igazság érvényesülése, megfelelő bírói és közigazgatási szervezet működése mellett a hivatása magaslatán álló, jellemszilárd, lelkiismeretes ügyvédi kar közreműködésétől függ. Az ügyvédi hivatás közjogi érdekű. Kívánatos, hogy az ügyvédi rendtartás megnyugtató megoldást nyerjen, mert nemcsak én a magam személyében, de a m. kir. Kúria és az összes magyar bíróságok is abban a meggyőződésben vannak, hogy az igazságszolgáltatás jóságának egyik oszlopa a történelmi hivatása magaslatán álló és kötelességét önfeláldozóan teljesítő megelégedett ügyvédi kar.« Hivatkozóan a Kúriának tíz éven keresztül működött prominens elnökére, Juhász Andor ő excellenciájának többízben tett nyilatkozataira, amelyeikben kijelentette, hogy »égetőnek tartom aa r ügyvédkérdés r megoldását, mert az nem egy életpályának létproblémája, hanem magának az igazságszolgáltatás nak is létkérdése; nem csupán a rokonérzés és megbecsülés, amellyel a válságban lévő ügyvédi karnak az elmerülés, a megsemmisülés veszélye előtt álló tagjai irányában viseltetem, amely testület úgy a múltban, mint a jelenben a legkiválóbb férfiakat adta közéletünknek, amely hűséges őre volt az alkotmányos szabadságnak, jogrendnek, amelynek hazafiságát soha senki kétségbe nem vonta, tehát nemcsak szubjektív érzéseim, hanem tárgyilagos^ megfigyeléseim is azt a meggyőződést érlelték meg Hitelesitik : Lehner Vilmos s. h. 1937. évi január hó 28-án, csütörtökön. bennem, hogy az ügyvédi kar megmentése közérdek, nemzeti érdek.« Gyönyörű szavak ezek, mélyen t. Felsőház. Az igazság és a kartársi szeretet sugárzik ki közéletünk három prominens tagja ezen nyilatkozataiból. Es én felkérem a mélyen t. Felsőházat, kövessünk el minden lehetőt az ügyvédi 'kar megsegítése érdekében. Ez az ügyvédi kar élni akar, és élni is fog, mert kötelességét teljesíteni akarja úgy a jogalkotás terén, mint pedig a hazával szemben. Mindenkinek, tehát a törvényhozásnak is, a kormányzatnak is és az ügyvédi karnak is el kell követni minden lehetőséget, hogy talpraállítsuk az ügyvédi kart. Es ba meg lenne a fátum könyvében írva, hogy ennek a karnak továbbra is szenvednie és tűrnie kell, hát szenvedni és tűrni fog továbbra is, de biztosíthatom, a mélyen t. Felsőházat, hogy a magyar ügyvédi kar arról. az útról, amelyet nemes elődeink tradíciói irányadóul számunkra kitűztek, nem fog letérni soha s ezt a kart mindig a (hazafiság érzete s az igazság szeretete fogja vezérelni. Mélyen t. Felsőház! Meggyőződésem, hogy . nem fog kelleni olvasnunk a fátum könyvében ezeket a pesszimisztikus jóslatokat, mert én a jobb jövő hajnalhasadását látom abból a beszédből, amelyet az igazságügyminiszter úr ő excellenciája a bizottsági tárgyalás alkalmával elmondott. Ebben a beszédben ő az ügyvédi kar megbecsülését hangoztatta. Kartársi szeretet sugárzott ki ebből a beszédből. Kilátásba helyezte ő excellenciája azt is, hogy nagyon szívesen fog közreműködni az ügyvédi kar részére olyan munkaterületek megteremtésében, amelyek a közérdek szempontjából szükségesek. Abban a reményben, hogy ez mentől előbb meg fog történni, a javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom (Élénfo éljenzés és taps.) Elnök: T. Felsőház! Az idő előrehaladván, a vitát megszakítom. Legközelebbi ülésünket holnap, január hó 29-én, pénteken délelőtt 10 órakor tartjuk, amelyen folytatni fogjuk az ügyvédi rendtartásról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, hogy a jegyzőkönyvet felolvasni szíveskedjék. Gróf Khuen-Héderváry Károly jegyző (olvassa az ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyvvel szemben? (Nincs-) Észrevétel nem tétetvén, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom. (Az ülés végződik délután 1 óra 54 perckor.) Malattnszky József s. k. '^-bizottsági tagok.
