Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-39

Az országgyűlés felsőházának 39. ülése 1937. évi január hó 29-én, pénteken. Beöthy László és báró Radvánszky Albert elnöklete alatt. Tanyai : Elnöki előterjesztések. - Az ügyvédi rendtartásról szóló törvényjavaslat. Hozzászóltak : Ghyczv Elemér, Náray­bzabo Laszlo, Lang Lajos, Szontagh Jenő, Töreky Géza, Glücksthal Samu, Lázár Andor igazságügyminiszter és Pap _ Jozsel. - bzontagh Jenő felszólalása, félreértett szavainak helyreigazítása címén. - A legközelebbi ülés ideiének és napirendjének megállapítása. - Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen volt : Lázár Andor. (As ülés kezdődik d. e. 10 óra 2 perckor.) (Az elnöki széket báró Radvánszky Albert fog­lalja el.) Elnök: Az ülést meiginyiitootn. A mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére gróf Bethlem Pál jegyző urat, a felszólalók jegyzé­sére pedig Bezetrédj Isitván jegyző ura»t kérem fel. Bemutatom Borhy György felsőházi tag le­velét, melyben egészségi olkokból március 15-ig szabadságot kór. Méltóztatnak a kért szabadságot engedé­lyezni? (Igen!) A felsőház a kért szabadságot megadja­Jelentem a t. Felsőhásnaik, hogy a m. kir. Közigazgatási Bíróság és a m. kir. Kúria el­nökeitől vett hivatalos értesítések szerint az 1937. évre az 1936:111. te. 23. §~a értelmében a királyi és országos Legfőbb Fegyelmi Bíróság tagjai a m. kir. Közigazgatási Bíróság részéről dr. Bothos Gyula, dr. Szász Béla, dr. Székács Aladár tanácselnökök; dr. Tóth Ferenc, dr. Poich Félix, dr. Torasay-Biberi Gyula, dr. Bálás Kornél, dr. Endes Miklós, dr. Bodó Far­kas, dr. Tholt József, Szent-Pály Sándor, dr. Kullmann Lajos ítélőbírák; a m. IkAr. Kúria ré­széről pedig dr. Totth István, Hutás József, dr. Polgár Viktor, Térfi Dezső, dr. Ternoyszky Béla, Jakab Mihály, dr. Zsitvay Géza, dr. Loy­czel Kálmán kúriai tanácselnökök és dr. Bolla Árpád, dr. Körtvélyessy György, dr. Vida Zol­tán és dr. Gallia Béla ikúriai bírák leszndk. Tudomásul szolgál. Napirend szerint kövtekezik az ügyvédi rendtartásról szóló törvényjavaslat folytatóla­gos tárgyalása. Szólásra következik Ghiczy Elemér őméltó­sága. Ghiczy Elemér: Nagyméltóságú Elnök TTrJ Mélyen t. Felsőház! Az utóbbi évek folyamán mind gyakrabban fordult elő az az eset, hogy a kormány által a parlament elé terjesztett tör­vény ja vasi atoikb an egyes olyan cikkek foglaltat­tak, amelyek felhatalmazást adtak az illető mi­FELSÖHÁZITÜAPLÓ. II. niszter uraknalk arra, hogy egyes kérdésekben I rendeletileg intézkedjenek. Ma már úgy állunk, j hogy mondhatni nines is olyan törvényünk az j utóbbi időkből, amely ebből a szempontból kifo­gás alá ne eshetnék. | # Én azt tartom, hogy a magyar parlament , jogosan kívánhatja meg a Ikormánytól, hogy > ha törvényjavaslatot terjeszt eléje, as legyen I érthető, világos, a részletekre kiterjedő, főkép­j pen azonban ne tartalimaizzon olyan szakaszo­j kat, amelyekben a parlament kénytelen lemon­dani a egyes miniszter urak javára törvény­hozói jogairól. Helytelen ez a rendszer nemcsak azért, mert a parlamentarizmus alapelveivel ellen­kezik, hanem azért is, mert azzal, hogy a mi­niszteri omnipotenciát emeljük, egyszersmind a magyar alkotmányos szellemre annyira ká­ros centralizmus! és bürokratizmus érdekeit szolgáljuk. Ha értékelni akarjuk, hogy az utóbbi időkben a miniszteri oinni­portenciának a centralizmussal és a bürokratizmussal egyesült ereje mennyire le­süllyesztette a parlamentáris és alkotmányos szabadságérzet tekintetében az országot, csak arra kell gondolnunk, hogy lehetséges lett volna-e például a múlt század 80-as éveiben ilyen törvényjavaslatot a parlament elé ter­jeszteni, amely nem egy vagy két, hanem mindjárt hét pontban esik kifogás alá ebben a tekintetben. Mielőtt rátérnék ezekre a kifogásokra, meg kell jegyeznem, hogy még egy igen súlyos al­kotmányjogi kifogás alá esik ez a javaslat azért is, mert precedenst alkotva szerzett jogo­kat sért. Értem ezalatt az ügyvédjelöltek és a zártszám kérdését. Egy analóg esetben Ma­gyarország volt igazságügy minisztere Balogh Jenő igen helyes és alkotmányos álláspontot foglalt el. Azt mondotta ugyanis az 1914: XXXV. te. miniszteri indokolásában (ol­vassa): »Ama nagy elégedetlenség és mozga­lom folytán, amely a törvény fentebbi rendel­kezéseit az érdekeltek részéről követte, ezt az ellenmondást és indokolatlan kedvezményt szünteti meg a törvény akkor, amikor ki­mondja, hogy a kétéves gyakorlati időt általá­ban nem kötelesek kimutatni azok, akik jog­13

Next

/
Oldalképek
Tartalom