Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.
Ülésnapok - 1935-38
Az országgyűlés felsőházának 38. ülése nál vagy községnél fizetéssel biró állásokat töltsenek be, kivéve azt az esetet, ha ügyészi állásról van szó. Lehetetlen továbbá megengedni, hogy az ügyvéd vagy felesége olyan foglalkozást űzzön, amelyhez iparigazolvány kell. Nem lehet továbbá megengedni, hogy az ügyvéd kereskedő, közkereseti társaságnak, betéti társaságnak beltagja vagy pedig részvénytársaságnak ügyvezető igazgatósági tagja legyen. Erre vonatkozólag leszek bátor szintén módosító indítványt benyújtani. T. Felsőház! Vannak ennek a törvényjavaslatnak olyan rendelkezései is, amelyek jók és haladást jelentenek a múlttal szemben, az ügyvédi kar érdekeit tartják szem előtt. Például a pártfogó ügyvédek kirendelésére vonatkozó rendelkezések, mert megnehezítik azokat a visszaéléseket, amelyeket ezzel a paragrafussal a közönség űz. Helyes az, hogy a képviseleti felmondási idő ne 15 napos, hanem »SO napos legyen és hogy a kiadással járó jogcselekményeket csak abban az esetben köteles az ügyvéd teljesíteni, ha ezeket a kiadásokat előre megkapta. Nagyon helyesek a 102—103. §-oknak a rendelkezései az ügyvédi díjak biztosítására, az úgynevezett visszatartási vagy megtartási jog gyakorlására vonatkozólag. Helyesnek tartom a javaslatnak azt a rendelkezését, amely büntetés terhe mellett eltiltja az ügyvédet, hogy ne adjon a sajtó részére a családi életet érintő vagy valakinek jóhírnevét veszélyeztető értesítéseket. Helyes a 82. § intenciója, hogy a nyilván alaptalan beadványoktól eltiltja az ügyvédeket. Itt szükséges lett volna azonban bevenni, ha már nem magába a törvény szövegébe, de legalább az indokolásba azt, hogy csak akkor áll ez, ha rosszhiszeműleg vesz az ügyvéd igénybe nyilván alaptalan védekezést, mert a judikatúra folytonosan fejlődik. Hogyan történik ez a fejlesztés! Az ügyvédek a jog szavára, a jog sugallatára hallgatva olyan kérelmeket és indítványokat terjesztenek a bíróság elé, amelyeket a bíróság azelőtt viszszautasított és visszautasít, de végre is addig döngetik a kaput, míg megnyílik ezeknek az új igazságoknak számára a Kúria kapuja is. Itt van mondjuk a gazdasági lehetetlenülés, a valorizáció, a törvénytelen gyermekek jogállásának kérdése és egy csomó ilyen kérdést tudnék felsorolni. A fegyelmi eljárásra vonatkozólag egész röviden csak két szempontból akarok nyilatkozni. Az ügyvédi kariban az én felfogásom szerint a fegyelem jó és kifogástalan. A fegyelmi bíróságok a fegyelmi jogot nagyon szigorúan, gondosan és lelkiismeretesen gyakorolták és gyakorolják. Ne engedjük magunkat át hangulatoknak, ügyvédellenes hangulatoknak, ezeknek nincs alapjuk, ezeket fizetni nem tudó, vagy fizetni nemakaró emberek sugalmazzák, vagy pedig olyanok, akiík nem szeretik az igaziságot. Egy testületben, amely 6700 tagból áll, igen természetes, hogy előfordulnak szabálytalanságok és meg nem engedett dolgok is. Nincs olyan foglalkozási ág, az országban, amelyben ez elő nem fordulna,, jó lélekkel állíthatom azonban, ihogy nem nagyobb a percent az ügyvédi ikarnál, mint akármelyik más foglalkozási ágnál. IIa az ügyvédi kamaráknak erre vonatkozó jelentéseit tanulmány tárgyává tesszük, akkor azt fogjuk látni, hogy a budapesti ügyvédi kamara 1934. és 1935. évi jelentésében kijelenti, hogy az ügyvédi kar 1937. évi január hó 28-án, csütörtökön. 55 anyagi helyzete rosszabbodott ugyan, ennek ellenére fegyelme nem lazult meg. A. fegyelmi eljárásra vonatkozólag sok kitézkedés vétetett át a bírói fegyelmi eljárásból, ami ott helyes, mert az ottani szervezetnek megfelel, azaz ügyvédi szervezettel sokszor nehezen hozható összhangba. így kifogásolnom kell azt, hogy minden fegyelmi ügyben kamarai felügyeleti vizsgálatot kell elrendelni. Ez azt jelenti, hogyha a Budapesti Ügyvédi Kamarához évenként — mondjuk — ezer panasz érkezik be, amiből tárgyalásra 300 ügy kerül, 1000 ügyiben fognak vizsgálatot elrendelni. Ez rettenetes módon meg fogja hosszabbítani az eljárást. A ibírák ismerik bírótánsaikat, a kamarai elöljárók nem ismerik oly tüzetesen az ügyvédeket, tehát igen természetes, hogy a vizsgálatnak alaposnak és nagyon körültekintőnek kell lennie, ami sok időbe és pénzbe fog kerülni. Helyesnek tartom azt, amit a törvényjavaslat a mai állapottal (szemben megenged, hogy mielőtt az ügy végtárgyalásra kerül, a fegyelmi bíróság, ha szükségesnek látja, meghallgatja úgy a panaszost, mint a vádlottat. Helyesnek tartom azt is, ihogy ha a m. kir. Kúria ügyvédi tanácsa szükségesnek tartja, szóbeli tárgyalást rendelhet el. Nem érthetek azonban egyet a törvényjavaslat azon rendelkezésével, amely a fegyelmi büntetésen kívüli felfüggesztésről intézkedik. Ennek egyik pontja azt mondja, hogy a fegyelmi bíróság felfüggesztlheti az ügyvédet, ha már eleve súlyosnak látja az esetet. És az egyik szakasza azt mondja, hogy a törvényben felsorolt esetektől eltekintve, még akkor is el lehet rendelni & r felfüggesztést, íha egyéb Okok ezt így kívánnák. Tisztelt Felsőház! Nagyon éle* fegyver a felfüggesztés és nem egyforma, ha köztisztviselőt függesztenék fel vagy ügyvédet. Ha köztisztviselőt függesztenek fel és az illető purifikálja magát, mintha semmi sem történt volna, tovább avanzsál, rehabilitálva van, a felfüggesztés ideje alatt fizetést kap, ha azonban ügyvédet függesztenek fel, sohasem tudja magát rehabilitálni és keresetétől teljesen meg van fosztva. Ennek következtében bátor leszek indítványt beadni e szakasz módosítása iránt. A kibontakozás lehetőségét abban látom, ha olyan munkaterületek fognak létesíttetni, amelyek a jogállam kiépítése és a nagyközönség szempontjából szükségesek. Az ügyvédség nem egoisztikus, nem egocentrikus, nem a saját érdeke szempontjából, hanem a közérdek szempontjából kívánja ezeknek az új munkaterületeknek létesítését. így, hogy csak egykettőt hozzak fel, évek hosszú sora óta sürgetjük az úgynevezett okirati kényszert, továbbá azt, hogy a községi jegyzők tiltassanak el magánmunkálataiktól, ö excellenciája' a bizottsági tárgyalások alkalmával azt mondotta, hogy ez olyan kérdés, amellyel lehet foglalkozni, ha tudna odaállítani egy jogtanácsost a faluba, aki nem hagyná magára a szegény népet. Ügy, amint vannak kerületi orvosok és állatorvosok, lehetne kerületi jogtanácsosi állásokat is intézményesen létesíteni. Figyelmébe ajánlom azonkíyülő excellenciájának az ingyenes védelmek díjazását, továbbá az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetnek járó államsegély felemelését és fixírozását, mert csak ekkor lesz ez az intézmény, amely nagyon áldásosán működik, abban a helyzetben, hogy kötelessségét teljesíthesse. Az 1914 : LII.
