Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-38

52 Az országgyűlés felsőházának 38. ülése 1937. évi január hó 28-án, csütörtökön. szabad és független maradjon. Elsősorban a politikai szükségszerűségekkel akarok foglalkozni. Minden Helyes politikának a célja az, hogy az állami és a társadalmi életben a helyes evolúció keresztülvitele szempontjából létesítsen és ha már van, fenntartson egy középosztályt. A középosztály képezi .a nemzet zömét, a középosztály az, amely kiegyenlíti azokat a nagy ellentéteket, amelyek a legalsó és a legfelső rétegek között vannak; ezt a középosztályt meg kell becsülni, ez a középosztály nálunk az intelligenciából áll és ebben a középosztályban vezetőszerepet visz és vitt mindig az ügyvédség. Ha az ügyvédség nem lett volna független és szabad, nem adhatott volna ezen kar annyi szónokot az országnak, mint amennyit tényleg adott, akik száz évvel ezelőtt előkészítették azokat a nagy társadalmi és politikai reformokat, amelyek 1848ban tényleg meg is valósultak. Az ügyvédi karból mindig igen sokan helyet foglaltak a parlamentekben, a vármegyéknél, a városi törvényhatósági bizottságokban és sokan közülük vezérlőszer epet játszottak. Az ügyvédi kar a múltban is s a jelenben is igen sok jeles minisztert adott a kabinetteknek. Nincs humanitárius mozgalom, nincs kulturális intézmény, nincs gazdasági megmozdulás, amelyben az ügyvédség tagjai részt nem ven nének és pedig a legtöbbször vezetőszerep jut nekik. Az ügyvédséget tehát nem szabad úgy felfogni, mintha az ügyvéd csak kliensének a megbízottja volna, aki kliensének a parancsát tartozik teljesíteni. Az ügyvédségnek sokkal nagyobb a szerepe ennél. Az ügyvédség folytonosan a közérdeket, a közjót, az alkotmányt, a közszabadságokat védi és oltalmazza. Ha nem lett volna szabad ügyvédség, akkor 1867-ben — amikor megalakult az első kiegyezési kormány, amelynek Horváth Boldizsár volt az igazságügy minisztere, aki a szabad ügyvédség emlőin növekedett fel — nem tudták volna megalkotni az 1869 :IV. tc.-ben lerakott bírói hatalomról szóló elveket és az azokkal kapcsolatos egyéb törvényeket, olyan formában, amint azok ma megvannak s amelyek a bírói függetlenséget úgyszólván teljes mértékben biztosítják. Mélyen t. Felsőház! . Amikor az 1874. évi XXXIV. tcikket tárgyalták a képviselőházban, az akkori oppozíció a kamarák ellen foglalt állást azzal az indokolással, hogy félti az ügyvédeknek a szabadságát és függetlenségét a kamaráktól. Hát az oppozíciónak ebben nem volt igaza, mert hosszú, 50 éves praxisomra visszatekintve jó lélekkel állíthatom a mélyen t. Felsőház előtt,, hogy a kamarák sohasem akadályozták meg az ügyvédek függetlenségét és szabadságát. De állíthatom azt is, hogy amióta kamarák vannak, az ügyvédség úgy az igazságszolgáltatási kérdésekben, mint pedig a jogalkotási kérdésekben és egyáltalában a korszakos jogi reformok életbeléptetése terén nagy, igen nagy szolgálatokat tett a hadának. Eppenazért nem esett jól a magyar ügyvédségnek az, amikor a törvényjavaslat 43. §-ában azt olvastam, hogy feltételezhetik a magyar ügyvédségről és ügyvédi karról azt, hogy olyan határozatokat hozhatnak, amelyek ellentétbe kerülhetnének a nemzeti gondolattal. De strigis verő quae non sunt, nulla questio fiat. Mélyen t. Felsőház! Az utolsó évtizedben nagy áramlatok mutatkoztak a numerus clausus kérdéséiben az ügyvédi karban is. Nem állítom azt, hogy az ügyvédi kar egyhangúlag ellene van a numerus claususnak,, de állítom azt, hogy nagy része ellene van, Hivatkozom arra, hogy ő excellenciája, az igazságügyminiszter úr is ellene van a numerus claususnak. Ezt parlamenti beszédeiből tudjuk, de tudjuk a törvényjavaslat indokolásából is. A magyar ügyvédség mindig ellene volt a numerus claususnak. így például 167 évvel ezelőtt Mária Terézia az ügyvédi rendtartásról törvényjavaslatot dolgoztatott ki és akkor tapogatództak, nem lehetne-e a numerus clausust megvalósítani. A magyar ügyvédség akkor azt mondotta (olvassa): »Az ügyvédeiket bizonyos számra szorítani kényelmetlen, sőt káros dolog« — szórólszóra idézem. — »A fiatalságra nagy csapás lenne a számbeli korlátozás, a hazai jog mindenben ellankadna, a hivatás silány lenne, ha lenne, ha azt annyira megkötik.« Közéletem egész folyamán a szabad ügyvédség híve voltam. Abban a (beszédemben, amelyre az előadó úr ő excellenciája hivatkozott, mint kamarai titkár igenis hangsúlyoztam, hogy kell tenni valamit a túlzsúfoltság megakadályozására, de ci7i ci valami nem a numerus clausus volt, mert akkor is határozottan a numerus clausus ellen foglaltam állást. A törvényjavaslat, bár indokolásában a zártszám ellen szól, mégis megengedi a kamaráknak azt, hogy kérelmezhetik, hogy a kamara területén lévő bizonyos helyre, esetleg az egész kamara területére rendeltessék el a numerus clausus. Ez a parciális numerus clausus, vagyis a felvétel korlátozása arra az esetre, hogy ha úgy találja az igazságügyi kormány, hogy nincs meg a kellő harmónia az ügyvédek között a kereslet és a kínálat szempontjából, vagyis az ügyvédek nem állanak kellő arányban a lakosság szamához és gazdasági erejéhez és ha az ügyvédek rendes, mindennapi ügyvédi munkából meg nem élhetnek. Bizonyos ellentmondást látok a törvényjavaslat indokolása és a törvényjavaslat emlí tett intézkedése között. Hiszen, ha nem aKarjuk a numerus clausust, akkor ne hozzuk azt be álutakon, még pedig úgy, hogy nem is törvényhozás akaratából, amely szuverén, hanem az egyes kamarák kívánságára az igazságügyminiszter rendeli el az egyes kamaráknál a numerus clausust. Mert mi lesz annak a következménye, ha egy-két-három kis kamara kérelmezni fogja ' a numerus clausust és az el fog rendeltetni, aminthogy el kell rendelni, mert az előfeltéte' iek tényleg fennforognak? Akkor a többi kamara önvédelem szempontjából kénytelen lesz kérni a numerus clausust és ott vagyunk, nogy numerus clausus lesz az országban anélkül, hogy a törvényhozás azt akarná és előírná. Azt mondják, hogy a numerus claususnak ez a neme, ez, az úgynevezett parciális numerus clausus nem sérti t az ügyvédek függetlenségét. Ellenkező a nézetem. Ez a korlátozás annyit jelent, hogy a megüresedett helyek nem fognak teljes számban betöltetni, csak hányadrészben, ha tehát megüresedik például 30 hely és csak 10 hely lesz betöltendő és így az aspiránsok kétharmada nem fog kielégítést kaphatni, akkor már szelekció lesz, amely szelekció bizonyos emberek javára és bizonyos emberek kárára fog eszközöltetni. Nem lesznek a jelöltek függetlenek, hiszen függeni fognak azoktól a bizottságoktól, amelyek a felvétel tárgyában határoznak, sőt függeni fognak a királyi ügyésztől is, akinek a felvételt, vagy fel nem vételt elrendelő végzés ellen fellebbezési joga van. Hogy pedig a szabadverseny akadályozva lesz, az igen természetes. Hol van