Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-38

Az országgyűlés felsőházának 38. ülése 1937. évi január hó 28-án, csütörtökön. 53 a garancia arra, hogy a jelentkezett 30 ember közül a legjobb 10 fog kiválasztatni, nem fog-e esetleg olyan 10 bejutni, aki kevésbbé érdemes arra, mint a sorompón kívül maradt egyének? Én tehát a részletes vita alkalmával bátor leszek beadni egy indítványt arravonatkozólag, hogy töröljék a javaslat 51., 52. és 53. %-kt, annyival is inkább, mert az ügyvédség a múltban a közszabadságjogok és az alkotmány hű védője volt és mi azt kérjük és akarjuk, hogy a jövőben is az legyen. Kérdem, t. Ház, meglesz-e azokban az ügyvédekben, akik évtizedeken keresztül be akarnak jutni a kamarába és a kamara nem fogadja őket be, ha majd egyszer évtizedes küzdelem után mégis bejutnak a kamarába, az idealizmus, az az energia, az a nemes patina, hogy kiálljanak a küzdőtérre úgy, amint kiállottak a mi elődeink és ahogyan mi próbáltunk kiállani, ha szükséges volt a közszabadságjogokért és az alkotnianyert? De arra is fel akarom hívni a mélyen t. Ház figyelmét, hogy ez csak az első lépés és ha akármilyen formában megvalósítják a numerus clausust az ügyvédeknél, rákerül erre a sor a többi foglalkozási ágaknál is, mert például az orvosok éppen olyan nyomorúságos gazdasági körülményekkel küzdenek, mint mi és a többi szabad foglalkozási pályán lévő egyének. A törvényjavaslat 45. §-ában igen helyes preventív

f intézkedéseket tartalmaz, amelyek megnehezítik az ügyvédi karba való felvételt. Én azt hiszem, hogy ezeknek nemsokára meg lesz a jó hatásuk és a jó eredményük. Ha a törvényhozás bölcsessége úgy találná, hogy az 51., 52. és 53. %-t mégis fenctartja, akkor azt a kérelmet vagyok bátor az igazságügyminiszter úr ő excellenciájához in tézni, ne léptesse azonnal életbe ezt a három paragrafust, várjon egy kicsit, hogy ' milyen hatása lesz a többi korlátozó intézkedésnek és csináljuk meg; időköziben a jogi oktatás reformját úgy, amint azt most már mindenki azon az alapon, hogy in absentia jogot hallgatni lehetetlen legyen, hozzuk be a kötelező kollokviumokat, mélyítsük ki- a szemináriumi oktatást praktikumokkal, ahol az ügyvédi és a bírói kar arra való egyénei vehetnek részt és akkor meg vagyok győződve róla, hogy ilyen ultima ratio-ra, mint a numerus clausus bármilyen neme vagy foka, szükség nem lesz. .át akarok térni az autonómia kérdésére. Az előadói tervezet az autonómiát nagyon, de nagyon erősen bántotta volna, mert a felvétel kérdésében nem az ügyvédi kar maga határozott volna, hanem idegen elemek vonattak volna be, illetőleg legfelsőbb fokon az úgyne

: vezett csúcsszervezet elnöke döntött volna, aki a kormány által lett volna kinevezve. Az ügyvédi kar hálás az igazságügyi kormányzatnak, a miniszter úr ő excellenciájának, hogy elejtette ezt a gondolatot és "teljes épségben és tiszteletben fenntartotta továbbra is az ügyvédi kamarák autonómiáját a felvétel kér désében. Meg kell állapítanom, hogy a törvényjavaslat célja egyáltalán az, hogy ne szűkítse, hanem ellenkezőleg tágítsa az autonómiát, így én tágítását látom az autonómiának abban a kérdésben, hogy országos bizottság létesíttetik. Ilyen országos bizottság tulajdonképpen eddigelé is volt, nem hivatalosan, de a szükségszerűség szülte. Amikor én vezettem a Budapesti Ügyvédi Kamarát, ha fontos kodifikácionális kérdésekről volt szó, kamaraközi értekezletre jöttünk össze itt Budapesten és megbeszéltük, meghánytuk-vetettük a dolgokat és azt gondolom, jó szolgálatot tett ez az intézmény a kodifikációnak általában. Most, amikor törvény fogja létesíteni ezt az intézményt, amikor ez majd fontos adminisztratív teendőket is lát el, azt remélem, szép jövőnek néz elé ez az igen fontos új intézmény. (Igazi Ügy van!) Az autonómia fejlesztését látom abban is, hogy helyi bizottsági szervezetek állíttatnak fel, amelyek kvázi az ügyvédi kamarák kirendeltségeiként fognak szerepelni olyan törvényszéki székhelyeken, ahol kamarák nincsenek s ahol ezek ügyvédi kérdésekkel fognak foglalkozni. ' Sokat támadták a javaslatnak azt a szakaszát, amely arról rendelkezik, hogy a felvételnél a felvételt eszközlő bizottságnak nemcsak azt kell vizsgálnia, hogy az illető magyar állampolgár-e, hogy megvan-e a formai kvalifikációja és hogy Budapesten, vagy az illető kamara területén lakik-e a felvételre jelentkező, hanem egyéniségét, jellemét és erkölcsi tulajdonságait is mérlegelés tárgyává kell tennie. En ebben nem látom az autonómia megsértését, ellenkezőleg az autonómia kiterjesztését látom benne, mert ezáltal az önrendelkezés körébe fog tartozni az önkiegészítés kérdése, (lguzl Ügy van!) Az ügyvédnek társadalmi és kari tekintélylyel kell bírnia és ezért a lakásra vonatkozó minimális kívánság, ami a törvényjavaslatban van, szintén helyes. Az ügyvédi biztosíték iméregfoga ki van véve azáltal, hogy ez az autonómiára bizatik. Sok szó esett a parlamentben, de a parlamenten kívül is a felügyeleti jog gyakorlásának kérdéséről. Felügyeleti jogot kell gyakorolni az autonóm testületek felett, mert az autonóm testületek nem képeznek külön szuverén testet az államban. Az 1874 : XXXIV. te. szintén kimondotta, hogy a kamarák az igazságügyminiszter főfelügyelete alá tartoznak. Miért volt mégis olyan nagy a felháborodás ezekkel a szakaszokkal szemben? Azért,, mert a felügyeleti jog részletesen kodifikáltatott, talán túlságos részletességgel is, amire igazán nem is lett volna szükség, mert habár a régi ügyvédi rendtartásban nem volt az, hogy a miniszternek joga van megsemmisíteni kamarai határozatokat, kamarai praxisomra viszszatekintve emlékszem olyan esetekre, amikor a miniszter mégis megsemmisítette a kamara határozatát. Joga volt hozzá felügyeleti jogköréből kifolyólag. A kormánytól nem lehet elvonni azt a jogot, hogy ne terjessze ki figyelmét arra, hogy egyetlenegy közületi működés sem álljon soha ellentétben az ország nemzeti jellegével. Azt hiszem azonban,, hogy a- vonatkozó törvényhelynek ez a kijelentése alkalmazva az ügyvédi kamarákra, merő ellentétben .áll a» ügyvédi kar múltjával, működésével, hazafias gondolkozásával és érzésével. Hivatkozom arra, hogy a legnehezebb időkben, a háború alatt és után, a forradalmak és ellenfoiradalmak idejében az ügyvédi kar kitűnően, kiválóan viselte magát hazafiasság szempontjából. Nemcsák mint védők szerepeltek az ügyvédek, a vérbíiróságok és vésztörvényszékek előtt, hanem az egyes forradalmi és ellenforradalmi alakulatok letörésében is résztvettek, ha szükség volt rá, karhatalommal, de mindig nemzeti eszme által vezettetve és hazafiúi érzéstől lelkesítve. Sérelmesnek kell azonban tartanom az autonómia szempontjából azt, hogy míg eddig