Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-38

Az országgyűlés felsőházénak 38. ülése meg és nem is felel meg a mi mentalitásunknak. Egyesek ugyan nálunk is szükségesnek tartották ezt a megkülönböztetést így az ügyvédek közül annakidején Pollák Illés, valamint egy pár felsőbb bíró is kívánatosnak tartotta ezt a megkülönböztetést. Általában véve azonban ez a gondolat nem szerzett nálunk népszerűséget ós a javaslat ezt nem is teszi magáévá. Szükségesnek tartja azonban a javaslat, hogy a legfelsőbb bíróságok előtt, valamint a legfelsőbb katonai törvényszék előtt is tárgyalásokon csak az az ügyvéd szerepelhessen, aki az igazságszolgáltatás terén már hosszabb időt, legalább is öt esztendőt töltött el. Ez nem teremt külön kasztot az ügyvédek között, de a felső bíróságok, a Kúfia, a legfelső honvédtörvényszék elvárhatnak annyit, hogy egészen kezdő ügyvéd, vacy éppen ügyvédjelölt ne szerepeljen, aki ugyan lehet igen kitűnő jogász, aki lehet kitűnő tehetségű ember, de mégis életkora, valamint a kellő gyakorlottság hiánya miatt nem képviselheti az ügyet azzal a higgadtsággal, mint ahogyan az a Kúria előtt kívánatos lenne. Ugyancsak igen helyes a javaslatnak az a rendelkezése is, amely kifejezetten elrendeli, hogy az ügyvédjelöltek nemcsak a Kúriánál, de még a táblánál sem szerepelhetnek. .Nagyon helyes intézkedése azután a javas latnak az összeférhetlenség szigorú szabályozása. Eddigelé a régi rendtartás 10: §-a csak az üzletszerű foglalkozást, tudniillik az ügyvédi állással össze nem férő foglalkozás üzletszerű folytatását tekintette összeférhetlenségi oknak, most azonban a törvényjavaslat 66. §-a sokkal bővebben, minden olyan foglalkozást, amely az ügyvédet az ügyfelek hivatásszerű lelkiismeretes képviseletében gátolná, vagy a bizalomra méltatlanná tenné, vagy az ügyvédi hivatás tekintélyét gyengítené, összefénhetlennek állapít meg. Ebben a kérdésben azonban szintén egy külön kamarai bizottság hivatott dönteni, s amelynek a határozata most már majd a kir. Kúria ügyvédi tanácsához megy f ellebbvitel céljából, tekintettel arra, hogy ennek a kérdésnek az eldöntése szigorú jogi elbírálást igényel. Igen fontos intézkedés azután az ügyvédi működésről szóló részben a törvényjavaslat 67. % -a, amely a helyettes-ügyvédi intézményt állítja fel. Eddig is volt nálunk ügyvédhelyettes, de csak egy ideig és csak egy külön ügyvédjelölti kategóriát jelentett, most pedig a helyettes-ügyvédség külön intézmény lesz. Tudniillik azok, akik letették az ügyvédi vizsgát, azonban nincs annyi anyagi erejük, hogy önálló ügyvédi irodát nyissanak, nem tudják kimutatni a kétszobás lakást, vagy nem tudják az ügyvédi kamarai tagdíjat fizetni, jelentkezhetnek más nagyobb irodák alkalmazottai gyanánt és mint az illető ügyvéd rendes helyettes-ügyvédjei szerepelnek. Tulajdonképpen tehát ügyvédek, de mégsem kötelesek ügyvédi kamarai tagdíjat fizetni, kétszobás lakást kimutatni és a nyugdíjintézetbe mégis felvehetők. Azt hiszem, az ifjúság örömmel fogja fogadni ezt az újítást és legalább átmenetileg, amíg a helyzet nem javul, ez a helyettesi intézmény lesz hivatott arra, hogy valamiképpen levezesse a felesleges ügyvédeket. mert hiszen ezáltal a rendes ügyvédek száma csökkenni fog, viszont ezek a fiatal diplomás ügyvédek valamennyire is el fognak tudni helyezkedni. Az ügyvédi kötelességekről és jogokról szóló III. fejezetből a 75- § utolsó hekezFELSÖHÁZI NAPLÓ. II. 1937. évi január hó 28-án, csütörtökön. 49 dését csak azért említem meg, mert a felsőház igazságügyi bizottságában ezt a tiszteletreméltó tárgyat Papp József ő méltósága tette szó tárgyává, hogy nem helyes a szólásszabadságról szóló rendelkezés. Ez a szakasz t. i. azt mondja, hogy az ügyvédeket az ügyfelek képviseletében a törvényeinkben meghatározott keretben szólásszabadság illeti meg. Az 1874. évi rendtartás értelmében ugyanis teljes szólósszabadságuk volt az ügyvédeknek. Ha talán ebben a tekintetben az az első kifogás, hogy a »teljes« szó elmaradt, akkor azt hiszem, hogy ebből a szempontból semmi sérelem nincs a szólásszabadságra nézve, mert hiszen teljes, vagy mondjuk abszolút szólásszabadság épúgy nincs, mint ahogy abszolút sajtószabadság sincs. A sajtószabadság határa a sajtóvétség. A szólásszabadságnak ott van a határa, hogy bűncselekményt elkövetni nem szabad, ha valaki akár becsületsértést, akár felségsértést követ el, ezért az illetőt megbüntetik. Hivatkozom a perrendtartási törvényekre, amelyek szerint ha az ügyvéd visszaél a szólási jogával, az elnök megvonhatja tőle a szót. Nagyon jól van tehát megszövegezve az új szakasz, amely kimondja, hogy az üp-vvédeket az ügyfelek képviseletében a törvényeinkben meghatározott keretben illeti meg a szólásszabadság. Ez a szakasz minden nehézsé™ minden aggály nélkül elfogadható. Ugyancsak igen helyes intézkedése az ügyvédek jogairól és kötelezettségeiről szóló fejezetnek az, hogy az ügyvéd kötelessége a fél által vele közölt tényállást írásbafoglalni, aláiratni és kézjegyével ellátni, valamint köteles tájékoztatni a felet arról a megterheltetésről, amellyel az ügy hozzávetőlegesen járni fog. Mégis nagyon sokat támadták ezt a. rendelkezést, pedig úgy tudom, hogy a rendes irodákban eddig is — magam is egy nagy irodában működtem, mint ügyvédjelölt — így csinálták, hogy a féltől tényállást vettek fel, azt aláíratták vele és tájékoztatták a költségek felől. Ez nem jelenti azt, hogy ez szentírás, hogy pontosan ennyi lesz az összeg, mert ha újabb adatok merülnek fel, akkor az ügyvédnek módjában áll ismét tájékoztatni az illető felet. Én tehát ebben a rendelkezésben semmi nehézséget és aggályt nem látok és ezt a rendelkezést az alsóház is elfogadta és a felsőház bizottsága is elfogadásra ajánlotta. Ugyancsak helyeslem az ügyvédi könyvek vezetésére vonatkozó kötelezettséget. Egészen természetes, hogy nemcsak a nagy, hanem minden irodában, minden ügyről könyvet kell vezetni. Rendes irodákban ez nem okoz nehézséget és kívánatos is, hogy minden ügyvédet rászorítsunk arra, hogy ezeknek a kötelezettségeknek pontosan eleget tegyen. Éppen úgy nagyon helyes intézkedésé a törvényjavaslatnak az> hogy a 82. § szerint tilos az ügyvédnek nyilvánvalóan jogtalan igény érvényesítésére vállalkoznia, az ügyfelet nyilvánvalóan alaptalan per vitelére felszólítania, avagy az ügyfél részére nyilvánvalóan szükségtelen vagy alaptalan beadványt készítenie, továbbá tilos valamely ügy vitelére ajánlkoznia. Ezek az intézkedések az ügyvédi erkölcsi nívóra mindenesetre csak jótékony hatással lesznek. Intézkedik azután a törvényjavaslat a 84. $-ban vagyontalan perlekedők részére pártfogó ügyvédek kirendeléséről. A javaslat ezt is az autonómia keretébe utalja. Ott kell kérni a kirendelést és az ügyvédi kamara fogja a kirendelést eszközölni. A szegényvédelém te12