Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-38

SÔ Az országgyűlés felsőházának 38. ülése kintetében örömmel emelem ki az igazságügyminiszter újnak az igazságügyi bizottságban tett aat a kijelentését, hogy a szegényvédeimet Önzetlenül vállaló ügyvédek részére bizonyos megtérítésről, tiszteletdíjról kíván gondoskodni. A törvényjavaslat IV. fejezete az ügyvédek díjazásáról intézkedik s az ügyvédi tarifának megállapításáról. Az ügyvédi kamarák már régóta sürgették, hogy a miniszter a bírói eljárásban kötelező díjak mennyiségét előre állapítsa meg, egyéb ügyvédi munkákra nézve pedig egy tájékoztató díjszabályt állapítson meg. Ugyancsak helyes intézkedése a törvényjavaslatnak, amely egyúttal tisztázása az eddigi vitás kérdéseknek, a beszámítás biztosítása az ügyvéd részére a féllel szemben fennálló követelése tekintetében mindazon összegekre nézve, amelyek nála letétettek vagy az ő kezéhez befolytak, valamint más befolyó összegekre nézve az ő zálogjogának biztosításaVégül az- ügyvédek felelősségéről szóló V. fejezet rendelkezéseit kívánom pár szóval ismertetni, amely fejezet szintén hozzá fog járulni az ügyvédi erkölcsi színvonal emeléséhez. Az 1874. évi rendtartás is részletesen és alapjában egészen helyesen szabályozta az ügyvédi fegyelmi eljárást, azonban az azóta lefolyt bírói gyakorlat alaposan megmutatta a szabályozás gyengéit» hibáit, úgyhogy az ügyvédi fegyelmi bíróságoknak, úgyszintén az ügyvédi legfelsőbb fegyelmi bíróságnak, a Kúria ügyvédi tanácsának nem egyszer nehézségeket okozott a régi törvény hiányainak pótlása. Elvégre törvénymagyarázattal lehetett itt-ott segíteni, de ahol nem lehetett, ott kénytelenek voltunk a tévesnek bizonyult törvényt mégis alkalmazni. A mostani rendelkezések minden tekintetben kielégítőnek mondhatók. A fegyelmi vétségeket a 104. § szabatosan meghatározza. Eddigelé két szakaszban exemplikatíve voltak a fegyelmi vétségek felsorolva, míg a mostani törvényjavaslat 109. §-a két tömör, helyes meghatározást ad (olvassa): »Fegyelmi vétséget követ el az ügyvéd: 1. ha hivatásából folyó kötelességét gondatlanságból súlyosan vagy szándékosan megszegi; 2. ha magaviseletével az ügyvédi kar tekintélyét súlyosan megsérti vagy veszélyezteti.« (Az elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) Ez egy helyes összefoglaló meghatározás, amelybe a bíróság mindent bevonhat, amit olyannak tart, amit az ügyvédeknek nem szabad elkövetnie. Ilyenformán a fegyelmi vét ség tényálladé'ka megnyugtatóbban és a gyakorlat számára alkalmazihatóbhan van meghatározva. Helyes továbbá a fegyelmi büntetések szigorítása. Nagyon kívánatos volt a pénzbüntetés felemelése, mert az eddigi 100-j-lOOO pengő pénzbüntetés súlyos esetekben kevésnek bizonyult. Hiba ugyan másfelől az, amit az igazságügyi bizottságban nagyon alaposan felhoztak, hogy a maximum nincs megállapítva. Ez mindenesetre hiányt jelent, de előrelátható, hogy a fegyelmi (bíróság nem fogja a büntetőtörvénykönyv által megállapított maximumot kiszabni, (mert hiszen elvégre a fegyelmi vétség sohasem olyan súlyos, mint egy bűncselekmény. Viszont, tiogy a bíró adott esetekben 1937. évi január hó 28-án, csütörtökön. súlyos pénzbüntetéseket is szabhasson ki, ez mindenesetre kívánatos. Még helyesebbnek tartom a 113. § utolsó bekezdésének azt az intézkedését, amely kimondja, hogy amennyiben a pénzbüntetést nem lehetne behajtani, akkor felfüggesztésnek vagy elmozdításnak lehet helye az ügyvédségtől. Eddig nagyon gyakran megtörtént, hogy a fegyelmi bíróság vagy a Kúria ügyvédi tanácsa is kiszabta a pénzbüntetést az ügyvéd ellen, de az elítélt vagyontalansága miatt nem tudta végrehajtani. Ez tehát csak névleges büntetés volt. A törvényjavaslatnak ez a rendelkezése kimondja, hogy amennyiben nem lehet behajtani a pénzbüntetést, a bíróság azt hatályonkívül helyezi és a felfüggesztést vagy az elmozdítást alkalmazza. Ez kétségtelenül súlyos intézkedés, azonban nem tehetünk máskép, ha egyszer tényleg az illető súlyos pénzbüntetést kap, nem fizeti ki és nem lehet behajtani, akkor nincs más., mint a következő büntetést alkalmazni, ez a logika. A felfüggesztés tartama is emelkedett. Eddigelé csak egy évre volt felfüggeszthető az ügyvéd, ez most két évre emelkedik. Az eddigi minimum három hónap volt, most hat hónap lett. Fontos intézkedés még, amelyet meg kell említenem, az, hogy fegyelmi eljárás esetében a törvényjavaslat szerint nincs helye a vád elejtésének, valamint a fegyelmi bíróság nincs kötve a* vádló indítványához. Ezt a két rendelkezést a büntető perrendtartásból vettük át, amely irányadó és zsinórmérték a fegyelmi eljárásban. Ha valaki ellen a fegyelmi bíróság eljárást indít, akkor ne legyen joga a vádlónak kegyelmet gyakorolni és visszavonni az indítványát. A másik szabály, hogy a bíróság nincs kötve a vádló in díty anyához, szintén helyes intézkedés, mert az a fontos, hogy a bíróság szabadon mérlegelhesse az esetet. E részben azonban bizonyos ellentét lesz a bírói és az ügyvédi fegyelmi törvény közt. Az 1936:111. tc.-ben az van kimondva, hogy a fegyelmi bíróság egyáltalán nincs kötve a vádló indítványához és a vádlott terhére is változtathatja a tényállást is, a minősítést is, a büntetést^ is. A. miniszter úr eredeti javaslata itt is így szólt, azonban az alsóház nem tette magáévá ezt a javaslatot, abból indulva ki, hogy tulajdonképpen a büntető perrendtartás nem ismeri az úgynevezett reformatio in peius tilalmát, tehát a felsőbb bíróság a vádló indítványa nélkül a vádlott terhére nem változtathatja meg az ítéletet. Ez a mostani rendelkezés, amelyet az alsóház elfogadott és a felsőház igazságügyi bizottsága is magáévá tett, megfelel a büntető perrendtartásnak. Amenynyiben tehát nincs a vádlott terhére fellebbezés és a felsőbíróság mégis meg akarja változtatni az ítéletet a vádlott terhére, vissza kell küldeni az elsőfokhoz, az mondjon ítéletet és azután a felsőbíróság vagy hozzájárul, vagy pedig máskép határoz. Mindenesetre ez az ítélkezés alaposságára és megnyugtató voltára ez megfelelőbbnek látszik. Ez magyarázza meg azt is, hogy a 151. §-ban, ahol kisebb rendetlenségek megtorlásáról van szó, amelyeket maga az ügyvédi kamara végez el fegyelmi bíróság nélkül, a kamara választmányának írásbeli megintést tartalmazó határozata ellen felfolyamodásnak van helye a m. kir Kúria ügyvédi tanácsához. Ez eddigelé nem volt meg, hanem ha maga a kamara intett meg valakit, ez ellen nem volt appelláta. Az ítélkezés alapossága és megnyugtató volta szempontjából ez csak helyeselhető.