Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-38

44 Az országgyűlés felsőházának 38. ülése 1937. évi január hó 28-én, csütörtökön. ügyészség mellett a másik főtényezői. Mindegyik szerepükben igen hasznos és fontos szolgálatot teljesítenek úgy a magánosoknak, mint a köznek. A magánosoknak most vagyonjogi; követelési ügyeikben, majd becsületük, szabadságuk, talán az életük megmentése érdekében szólalnak fel és érvényesítik a méltányosság és az emberi igazság eszméjét a bíróságok előtt. A közéletben a visszaélések ostorozásával igyekeznek a közszabadságjogokat megoltalmazni és védelmezni. Jól mondta egy régebbi olasz jogász, hogy az ügyvéd is tulajdonképpen államügyész, mert ő is a közérdeket szolgálja, ő is a jognak és az igazságnak harcosa. A mi jelenlegi törvényjavaslatunk is köztisztségnek nevezi az ügyvédi állást, mert az ügyvéd mindig közfunkciót lát el. A magyar ügyvédi karnak a magyar alkotmány védelme terén elévülhetetlen érdemeit nem kisebb ember, mint a haza bölcse, Deák Ferenc ismeri el, abban a közismert mondásában, hogy »alkotmányunk maiglani fennállását hazánk ügyvédjeinek, ennek a tiszteletreméltó osztálynak köszönheti.« A nemzet régebbi nagy ügyvédjei, nagy állam jogi ügyvédei köréből elég talán Kossuth Lajos nevére hivatkoznom, aki Széchenyi István mellett a magyar nemzet függetlenségéneik, önállóságának legnagyobb lánglelkű harcosa volt, a jelen korból pedig elég gróf Apponyi Albert nevére hivatkoznom, aki ugyan nem volt diplomás ügyvéd, azonban akit a trianoni égbekiáltó igazságtalanság ellen a magyar igazság védelméért a genfi Nemzetek Szövetsége előtt kifejtett nagy munkásságáért és ellenségeink által is megcsodált ragyogó ékes szólásáért a budapesti ügyvédi kamara a »magyar nemzet ügyvédje« címével tisztelt meg és arcképét hálás érzésekkel helyezte az ügyvédi kamara dísztermében Horthy Miklós ő főméltósága és Kossuth Lajos arcképe mellé. r

Es vájjon nem lesz-e szükség a magyar igazság kivívása érdekében a jövőben is új Kossuth Lajosokra és Apponyi Albertekre? (Az elnöki széket Beöthy László foglalja el.) Ennek az úgy az igazságszolgáltatási, mint alkotmányjogi szempontból ennyire jelentős testületnek, az ügyvédi karnak külső, belső szervezetét köz- és magánjogi életét és általában az ügyvédek jogait és kötelességeit kívánja ez a törvényjavaslat helyesebb mederbe terelni és az 1874 : XXXIV. tc.-ben foglalt első ügyvédi rendtartásunk óta beállt változásokhoz jogi, társadalmi, gazdasági átalakulásokhoz hozzáidomítani, valamint az ügyvédség beiéletében kétségtelenül fennforgó nagy, súlyos betegséget orvosolni és az ügyvédi karnak erkölcsi nívóját erősíteni és fokozni. Az igazságügyi bizottság jelentésében kiemelte, hogy melyek voltak azok a fontos reformok, amelyeket az 1874 : XXXIV. te. megvalósított, röviden csak érintem: az ügyvédi kar értelmi színvonalának magasra emlése a jogi doktorátus megkívánásával és a három évi gyakorlat után szigorú ^ ügyvédi vizsga megkövetelésével, — az ügyvédi kamara szervezetének beállítása, ennek az önkormányzati testületnek létesítése és végül az ügyvédség hármas felelősségének tisztázása és köztük a fegyelmi eljárás szabályainak megállapítása. Ezek a reformok beváltak és általában az 1874. évi ügyvédi rendtartás az ügyvédség erkölcsi és értelmi szintjét kétségtelenül magasra emelte. Miért van hát mégis szükség ennek a különben bevált, alapjában helyes törvénynek revíziójára? Énnek indokait a kezünk közt lévő törvényjavaslat miniszteri indokolása bőségesen és alaposan előadja, valamint az igazságügyminiszter úr ő nagyméltósága a képviselőháziban tartott nagy beszédében részletesen indokolta. Részemről tehát elengedhetőnek tartom, ha osa.k a fő ható-okokat, azokat is a lehető legrövidebben tárom a mélyen t. Felsőház elé. Az említett 1874. évi ügyvédi rendtartás 62 éve van már életben. Már ez a hosszú idő kétségtelenül elég nyomós ok jogászi szempontból is arra, Ihogy egy törvénynek a gyakorlati életben kiderült hiányait és hibáit igyekezzünk orvosolni. De különösen szükség van erre az orvoslásra akkor, amikor világrendítő események történtek ezalatt a 62 év alatt, amelyek az akkori egészen más világszemléletet és életfelfogást megváltoztatták. Az 1874-i törvény megfelelt az akkori idők gazdasági és politikai liberalizmusának, ellenben a ma uralkodó ideológiáknak, a központi hatalom 'erősítéséneik, a közösség szempontjainak és a jogikereső közönségnek az ügyvédek iránti nagyolbb igényeit, lázi ügyvédieknek magukniaik a saját társadalmi helyzetük iránti óhajait már nem tudja -többé kielégíteni. A gazdasági életnek általában 1874 óta szinte rohamos fejlődése, az igazságszolgáltatási, közigazgatási szervezetünknek tökéletesítése, hiteljogi és magánjogi téren a töméntelen új törvénynek hozatala, mindezek lassan szűkké, merevvé és itt-ott hiányossá tették az ügyvédi rendtartás szabályait, úgyhogy a törvényhozás már többször volt kénytelen kis novellákkal pótolni a rendtartás hiányait. Sőt megindult a törekvés az egész rendtartás gyökeres átdolgozására és pedig az ügyvédi kamarák köréből is, melyek egymásután sürgették a teljes revíziót, úgyhogy már 45 évvel ezelőtt Szilágyi Dezső igazságügyminiszter adott megbízást a Budapesti Ügyvédi Kamara akkori egyik legkiválóbb tagjának, dr. Nagy Dezsőnek, hogy készítsen egy egészen új rendtartástervezetet. Nagy Dezső már 1902-ben el is készítette a tervezetet, amelyben nagy újítások nincsenek, amelynek azonban különösen a Kúria ügyvédi bíráskodásának átdolgozása volt a lényege. Néhány > évvel később Plósz Sándor igazságügyminiszter adott megbízást az ügyvédi kamara egy másik kiváló tagjának, Pollák Illésnek, a kiváló szociológusnak, aki 1902-re készítette el a maga tervezetét nagy indokolással és igen részletes kidolgozással, amely azonban már a növekvő ügyvédség szaporodásának hatásaként erős szimpátiát mutat a numerus clausus iránt s amely az ügyvédség bifurkációjának teljes keresztülvitelénél egészen új alapokra kívánta fektetni az ügyvédség szervezetét. Az 1901-ben, majd 1907-ben tartott országos ügyvédi kongresszus alaposan megvitatta ezt a két munkát és habár általános voit a vélemény, hogy a munkálatot, vagyis az ügyvédi rendtartást teljesen kívánatos átdolgozni, mégis a szervezeti újításokra nem tett javaslatot az 1907. évi kongresszus, mert még mindig nagy többségben voltak a szabad ügyvédség hívei. Ennek a kongresszusnak lett azonban az eredménye az Országos Ügyyédszövetség megalakítása, valamint az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjalap létesítése, amely az ügyvédi szolidaritás gondolatának lett az érvényesülése,