Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-37

Az országgyűlés felsőházának 37. ülét lyek szintén jól képzett okleveles gazdákat igényelnek. A földmívelésügyi miniszter úr megértő elhatározása folytán az Országos Szakoktatási Tanács a múlt napokban tárgyalta le a gazdasági tanácsadás országos megszervezésére vonatkozó indítványt s hozta meg határozatát és javaslatát. Adja Isten, hogy egy újabb Darányi-törvény, amely szent meggyőződésem szerint az egész magyar gazdatársadalom mérhetetlen javára fog szolgálni,^ mentül r előbb tegye lehetővel a gazdasági tudás fejlesztését és terjesztését a legkisebb faluig és tanyáig. E tekintetben, 'azonban megint csak minden morális kvalitástól eltekintve, jól képzett gazdára van szükség. Hogy a nívót emeljük, tisztán csak azért tettem a bizottságban azt a. tiszteletteljes javaslatot, hogy a 260 mezőgazdasági szeszgyár vezetőjét is hozzuk abba a helyzetbe, hogy 'biztosítva lehessenek, mert meggyőződésemií, hogy ezáltal pár éven (belül ennek a foglalkozási iágnak i:s emelkedne a morális színvonala és szakmabeli készsége. Tisztelettel vészeim tudomásul^ hogy azok egy részének biztosítását a törvény lehetővé teszi, ez idő szerint azonban ezt a biztosítást a miniszter úr általában toeresztülvihetőnek (nem tartja. Azt hiszem nem vagyok szerénytelen, ha a felhozott statisztikai adatok alánján azt merem remélni, hogy pár elgondolásomat a miniszter úr meditáció tárgyává fogja tenni. Miután az én eszemjárása szerint is ez a törvényjavaslat a mezőgazdasági kultúra szolgálatában fogja régen várt és igazságos áldását osztogatni, a törvényjavaslatot örömmel elfogadom. (Helyeslés éljenzés és taps a Há% minden oldalán.) Elnök: Szólásra következik Graf fits Gábor felsőházi tag úr ő méltósága. Grof

fits Gábor: Nagyméltóságú Elnök Ur! Mélyen t. Felsőház! A gazdasági főiskolák nevében őszinte örömmel üdvözlöm a gazdatisztek öregségi, rokkantsági és 'haláleseti kötelező biztosításáról szóló törvényjavaslatot, amely neuiesak a főiskolák neveltjeinek a magyar mezőgazdaság fejlesztése terén nagy érdemeket szerzett gazdatiszteknek boldogulását van hivatva biztosítani, hanem szolgálja majd egyúttal 'a magyar mezőigazdaság és ezáltal az ország egyetemes érdekeit is, mert lehetővé teszi a szaktudás johíb érvényesülését a mezőgazdassági termelésnél. A gazdasági szaktudás különösen a világháború után vált hazánkban a mezőgazdasági termelés nagyon fontos tényezőjévé, miután elveszítettük a mezőgazdasági terményeinket biztosan felvevő piacokat és a szomszéd államok autarchikus törekvései következtében oly mértékben megnehezült terményeink értékesítése, valamint a termelésnél szükséges eszközök és anyagok gazdaságos beszerzése, hogy versenyképességünket csak a szaktudásban rejlő előnyük legtökéletesebb kihasználása val tudjuk biztosítani. Ezért minden olyan kormányintézkedés, mely a szaktudás jelentőségét kiidomborítja és a gazdasági szaktudást különösképpen megbecsüli, egyúttal fokozza a gazdasági szaktudás iránt már megnyilvánult nagyobb arányú érdeklődést és így közvetve előmozdítja a versenyképes termelést, általában az ország gazdasági boldogulását. Ezért okozott gazdakörökben rendkívüli örömet, midőn a miniszterelnök úr ő exoelleneiája a tárgyalandó javaslatok között elsőnek a gazdatiszti 'törvényjavaslatot nyújtotta 'be mintegy e 1936. évi december 18-án, pénteken. 29 doikumentálva ezáltal azt, hogy az agrárszempontok fokozottabb érvényre juttatásával kívánja az ország jobb boldogulását bizto1 sí tani. Az előttünk fekvő törvényjavaslat kétségtelenül lényegesen megjavítja a gazdatisztek helyzetét. A gazdatiszti társadalom egyes rétegeinek, főleg pedig az idősebb gazdatiszteknek: nehéz (helyzetére való tekintettel mély tisztelettel kérnem kell azoniban a föMimívelésiüigyú miniszter úr ő exoellenciláját,, hogy a gazdattiszti sors további javítását is intézményesen előmozdítani kegyeskedjék, nehogy az az érdeklődés, amely a gyakorlati pályák, főleg pedig a mezőgazdasági termelés irányítására hivatott pályák iránt utóbbi.időben jelentkezik, ismét csökkenjen. - \ Három lehetőség kínálkozik a gazdatiszti sors gyökeres megjavítására, illetve, közvetve, a gazdatiszti pályák iránti érdeklődés célirányos fokozására. Az egyik lehetőség abban áll, hogy az okleveles gazdatiszteket, főleg pedig a nagyobb gyakorlattal bíró állásnélküli es nyugdíjra nem jogosult gazdatiszteket intézményesen bekapcsoljuk a kisgazdák termelésének irányítására és azok szakismereteinek fejlesztésére hivatott gazdatanácsadói szervezetbe, amelynek fokozatos kiépítése tudomásom szerint a kormánynak eltökélt szándéka. A gazdasági tanácsadás intézményes kiépítésének fontosságára már a telepítési törvényjavaslat tárgyalásánál elmondott beszédemben bátor voltam felhívni a t. Ház figyelmét. Méltóztassék megengedni, hogy a mai alkalommal egészen röviden a szervezet kiépítésére vonatkozó egyik megoldásra hívjam fel az igen t. Felsőház figyelmét, amely a gazdatiszti törvényjavaslattal kapcsolatban lényegesen megjavítaná ennek az értékes társadalmi osztálynak helyzetét és az érdeklődést a gazdasági pályák iránt célirányosan fokozná. A gazdasági tanácsadás megszervezését illetőleg két elgondolás foglalkoztatja az érdekeltségeket. Az egyik szerint vármegyei bizottságok vagy az iskolánkívüli népművelési bizottságok által irányított, vármegyénkint alkalmazott két-három, összesen tehát 50—60 gazdasági szakember teljesítené ezt a feladatot, akik faluról-falura járva oktatnák a falu népét és látnák el tanáccsal. A másik elgondo! lás szerint a kisgazdák között élő, azokat jól ismerő szakképzett gazdák látnák el egészen szűk, 3—4 községre terjedő körzetben a gazdasági szaktanácsadást és ezért a ténykedésükért nem rendes fizetésben, hanem teljesítményüknek megfelelő tiszteletdíjban részesülnének. A 60 hivatalnoki minőségben alkalmazott gazdasági tanácsadó munkáját ez esetben több száz helybenlakó szakember látná el a földművelésügyi minisztérium, illetve annak vidéki szervei, a gazdasági szakiskolák, felügyelőségek és a mezőgazdasági kamarák egységes irányítása és ellenőrzése mellett. Utóbbi megoldás esetén a gazdatanácsadói szervezet munkakörébe bekapcsolódhatnának az összes erre rátermettséggel bíró okleveles gazdatisztek, — főleg a sok gyakorlati ismerettel bíró gazdatisztek —, s ezek közül pedig elsősorban az állásnélküli és nyugdíjra nem jogosult gazdatisztek s olyan kereseti lehetőség birtortokába jutnának, amelyet már nem volna nehéz, különösen a vidéken, a létminimumra kiegészíteni. Sok állásnélküli gazdatisztet lehetne ilyenmódon az anyagi tönkremenéstől