Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.
Ülésnapok - 1935-48
Az országgyűlés felsőházának 4.8. ülése 1937. évi július hó 9-én, pénteken. 377 fog csökkenni, mivel a racionalizálás majd újra meg újra más tömegeket tesz munkanélküliekké — mondom, az államhatalom elvárhatja és az egész nemzet elvárja a munkaadóktól, hogy nem fognak élni az ilyen racionalizálással, hanem tekintettel lesznek a társadalmi békére és tekintettel lesznek arra, hogy nekik is kötelességük a munkanélküliekről gondoskodni. Mélyen t. Felsőház! A kerettörvényt olyanok is elfogadják ebben az esetben, akik egyébként a kerettörvény ellen vannak. Mindnyájan, akik itt a Felsőházban helyet foglalunk, mindnyájan, akik lelkiismeretesen vesszük a törvényhozói kötelességet, egészen természetesen elvben csak szembefordulhatunk minden olyan törekvéssel, amely a kerettörvények rendszerét akarja meghonosítani. Hiszen ez csorbítása a törvényhozói hatalomnak és így a Felsőház, a Képviselőház jogkörének is. Ha azonban egyáltalán kivételnek helye van, akkor különösen az ilyen esetekben van ez, ahol szociális kérdések ről, a munkaadó és a munkavállaló közti kérdésekről és gazdasági kérdésekről van szó. Mélyen t. Felsőház! Manapság különösen annyi rugalmasságot követel minden intézkedéstől a gazdasági élet, amely ezekbe a kérdésekbe belenyúl, hogy nem is lehet egy törvény betűibe beleszorítani azokat az intézkedéseket. Azután éppen ezekben a kérdésekben kell helyet engedni, nagyobb keretet engedni a szociálpolitikusnak, a miniszternek, aki a szükséghez képest és az adott alkalmakhoz képest alkalmazza ezt a kerettörvényt. Azt hiszem, ebben az esetben egészen nyugodtan beleegyezhetünk abba, hogy kerettörvényt alkotunk. Természetesen amikor ezt a törvényt meghozzuk, ezt a kerettörvényt elfogadjuk, ugyanakkor tudjuk azt, hogy azokkal a kormánytényezőkkel, azokkal a miniszterekkel szemben is, akik ezzel a törvénnyel élni fognak, tulajdonképpen nagy felelősséget vállaltatunk. Felelősséget arra vonatkozólag, hogy ezzel a törvénnyel, ezzel a kelettel okosan és helyesen fognak élni. Legyen szabad nemcsak a magam, hanem, azt hiszem, az egész Felsőház nevében is megkérnem elsősorban az ipari és kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ugyanabban a szellemben és ugyanazzal a célzattal, amellyel ezt a kerettörvényt előterjesztette, iparkodjunk minél előbb megfelelő tartalommal kitölteni ezt a keretet és minél előbb kiadni azokat a rendeleteket, amelyek majd ezt a törvényt élettel töltik meg és amelyek azután ezt a törvényt hasznossá főapák tenni. Szükség van erre, mert a magyar dolgozók, a magyar munkások nagy tömegei, a fizikai és szellemi munkásság egyaránt várnak rá, hogy megélhetésüket biztosító jobb kereset, testi egészségük megkímélése, családjuknak szentelt több szabadság megadása, pihenés, szóval emberibb és keresztényibb életlehetőség tegye sorsukat elviselhetőbbé és hozza őket közelebb a többi társadalmi osztályokhoz, melyektől most még, sajnos, meglehetős szakadék választja el őket s tegye őket a magyar sorsközösség együttérző tagjaivá. Szükségük van azonban a javaslatra azoknak a becsületesen do ] gozó munkaadóknak, nagyiparosoknak is. akik eddig megfelelő törvényes intézkedés hiánvában tulajdonképpen hátrányban voltak a gazdasági versenyben azokkal a munkaadókkal, iparosokkal, nagyiparosokkal szemben, akiket Ford rablólovagoknak nevez, akik nem tettek különbséget megengedett és tisztességtelen haszonszerzés közt, akik munkásaiknak, sokszor kiskorú gyermek- és nő-munkásaiknak dolgoztatása, munkaidőmeghosszabbítása és munkabérük lenyomása által kiuzsorázták munkásai kat és alkalmazottaikat. Aki ismeri a magyar gazdasági életet, annak tudnia kell, hogy nálunk sem hiányoztak az ilyen munkaadók. Teljes elismeréssel azok iránt a nagyiparosok iránt, akik nem csak hogy megértik a munkásság igényeit, hanem nagy áldozatokat is hoznak a munkásság szociális igényeinek kielégítéséért, fel kell említenem ezeket a — hogy megint Ford szavait idézzem — kalandorokat és rablólovagokat, akik a munkásság verejtékével akartak maguknak vagyon és hasznot szerezni. Ezekkel szemben volt szükség erre a törvényjavaslatra. Nem kételkedem benne, mélyen t. Felsőház, hogy ha ez a javaslat tör vénnyé válik és a kiadandó rendeletek életbe fognak lépni, akkor több igazságot és az arányosabb jólét megteremtését fogják előidézni. Eezekkel a reményekkel és gondolatokkal terjesztem a mélyen t. Felsőház elé a törvényjavaslatot és kérem, méltóztassék azt elfogadni. (Helyeslés és taps. — Szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Kíván még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban szólnia (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Halla Aurél ő méltósága az iparügyi miniszter úr megbízásából kíván a felszólalásra válaszolni. Halla Aurél kereskedelem- és közlekedésügyi államtitkár: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék elsősorban megengedni, hogy a kormány nevében hálás köszönetemet fejezzem ki mind a bizottságban, mind itt a felsőházban a törvényjavaslattal szemben elhangzott tárgyilagos bírálatért és azért a megértésért, amellyel az összes felszólaló urak a kormány szociálpolitikai célkitűzéseit, amelyeknek ez a törvényjavaslat csak egyik részlete, kísérték. Külön köszönetet mondok Papp Kálmán ő méltóságának, mint előadó úrnak, aki mind a .bizottságban, mind itt az egész kérdés történeti hátterére, szociálpolitikai és gazdasági vonatkozásaira olyan részletesen kiterjeszkedett, hogy a magam részéről ezekhez csak csatlakoznom kell és alig van hozzátennivalóm. Egy kérdésre azonban mégis bátor vagyok rámutatni és ez: a termelés szempontja, a termelés és a versenyviszonyok kérdése, mert hiszen bármilyen szociálpolitikai elgondolással, bármilyen szép szociálpolitikai megoldással jöjjünk is, nem sok eredményt lehet elérni, ha az a termelést veszélyezteti. Ebben a tekintetben a kormány részére már bizonyos tapasztalatok állanak rendelkezésre, hiszen a 33-as bizottságnak 1935-ben adott felhatalmazása alapján mind a nyolcórai munkaidő, mind a legkisebb munkabérek tekintetében már egész sereg iparban bevezette ezeket az intézkedéseket, óvatossággal haladt előre s ügyelt arra, hogy a termelés menetét meg ne zavarja. En csak azt ígérhetem, hogy a szociálpolitikai és termelési szempontokat az e törvényjavaslat alapján kiadandó rendeletekben is mérlegelni fogja a kormány, óvatosan fog előrehaladni, hogy 58*
