Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-48

Az országgyűlés felsőházának 48. ülése képpen lesz rá módja, ezen a módon igyekszik elioglalni mindazokat, akik munka nélkül vannak, akik nem tudnak, vagy nem akarnak munkához jutni, ha ugyanakkor biztosította azt az erkölcsi kiképzést is, hogy a munkaszabadsággal ezek az emberek élni tudnak és önként lógnak munkára menni, akkor igenis nagy lépéssel segítette elő a nemzetgazdaság javulását. Egyébként azt, hogy a munkaidő 48 óra legyen, vagy több, vagy kevesebb és hogy a legkisebb munkabér mennyi legyen, a kormány illetékes faktorai a helyzet mindenkori szorgos vizsgálata mellett fogják megállapítani. Azzal az elgondolással, hogy a munkaidő még lejebb szállíttassék, mert így még több embert lehetne munkához juttatni, a foglalkozási ágak legnagyobb részénél kénytelenek volnának szembenállni, mert lehetetlen dolog a gazdasági életet és a gazdasági életben a munkások erkölcsi gondolkozását helyesen fenntartani úgy, hogy őket minél kevesebb munkával lássuk el, ugyanakkor azonban a jövedelmet biztosítsuk nekik. A kormány a helyes középutat követi itt, amikor nem megy tovább ezen a téren a nemzetközi ajánlások ellenére sem és én ebben a tekintetben helyeslem a kormány álláspontját. A fizetéses szabadságok kérdésében az indokolást fogadom el éppen úgy, mint a legkisebb munkabérek tekintetében is. Az indokolás ugyanis rámutat arra, hogy a legkisebb munkabérek és a fizetéses szabadságok a költségeket összesen legfeljebb 1 százalékkal fogják emelni. Meg vagyok győződve arról, hogy helyes nemzetközi politika űzésével, a gazdasági kérdések helyes nemzetközi irányításával, helyes vámpolitikai elgondolással ez az 1 százalék, még talán valamivel több sem fogja megakadályozni azt, hogy a magyar ipar megfelelően termelhessen és konkurrálhasson a külfölddel. Ennélfogva nem látnék semmi veszélyt sem abban, ha ez az elgondolás minél hamarabb valóraválhatnék, a gyakorlati életben keresztülvitetnék és ezért a törvényjavaslatot elgondolásaim szíves figyelmükbe ajánlásával elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik Papp Kálmán ő méltósága. Papp Kálmán előadó: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! Mindenekelőtt a t. Felsőház szíves elnézését és bocsánatát kell kérnem, hogy mint a társadalompolitikai bizottság előadója második helyen szólalok fel, nem az én hibámból, hanem tévedésből. Méltóztassék azonban megengedni, hogy így is ismertethessem azt a javaslatot, amely »A munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról« szerény cím alatt kerül elénk tárgyalásra, amely azonban eminenter szociális irányú javaslat és mint ilyen megérdemli a Ház minden tagjának legmelegebb érdeklődését. (Ügy van!) Ha csak azokat a széles néprétegeket tekintjük, amelyek ebben a javaslatban érintve vannak, akkor is éreznünk kell, hogy országunk egész életét érinti ez a javaslat. Mindazok, akik munkát adnak ellenszolgáltatás ellenében, akik munkásokat, alkalmazottakat alkalmaznak, másrészt mindazok, akik munkájukat mások rendelkezésére boesátják, a törvénvjavaslat hatáskörébe tartoznak. Ezeknek egyik fele. a munkavállalók, különösen a nagyipari munkások, azután a; magánalkalmazottak, ebben a felsőházban nincsenek, mint erdekFELSÖHÁZI NAPLÖ. II. 1937. évi július hó 9-én, pénteken. b75 csoport képviselve, pedig csak a nagyipari munkásság számát körülbelül 380.000 főre tehetjük és ha ehhez hozzászámíjuk a magánalkalmazottakat, a kereskedelmi alkalmazottakat és ezek hozzátartozóit, látjuk, hogy országunk népességének mily nagy része tartozik a munkavállalókhoz és még sincs képviselve e Házban. Nem tartozik ugyan a javaslathoz, legyen szabad azonban mégis megállapítanom, hogy az ipari munkásságnak és a magántisztviselőknek ez a hiánya itt tulajdonképpen felsőházunk egyik csorbája. Mégis ennek a Háznak plénumát, a felsőházat a legalkalmasabb fórumnak tartom arra, hogy éppen ezt a kérdést komolyan tárgyalja. Mindnyájan tudjuk, hogy mennyi visszaélést és mennyi kárhozatos bűnt követ el éppen a szociális kérdésekkel, a munkáskérdéssel kapcsolatban is a lelkiismeretlen és felelőtlen demagógia. Már pedig minél életbevágóbbak, minél húsbavágóbbak ezek a szociális kérdések, annál inkább szükséges, hogy egész megfontoltsággal, higgadtsággal, annál inkább szükséges, hogy egész megfontoltsággal, higgadtsággal és lelkiismeretességgel nyúljunk csak hozzájuk. Ennek a Háznak komoly nemzeti lelkiismerete és higgadtsága biztosíték arra, hogy ezt a kérdést is a legnagyobb tárgyilagossággal tárgyalja. Aki jelen volt itt az elmúlt költségvetési vitán, de többi üléseinken is, valahányszor a szociális kérdések, a szociális bajok orvoslása került itt tárgyalásra, mindenkor a legnagyobb megértést és a legérzőbb szívet látta is a felsőházban (Ügy van!) és ez így is van helyesen, hiszen a legkomolyabb és legemelkedettebb testületeknek kell leginkább megértést tanusítaniok a nemzeti bajok és betegségek iránt. Mélyen tisztelt Felsőház! Áttérve a törvényjavaslat taglalására, röviden azt a két kérdést öleli fel a törvényjavaslat, amely tulajdonképpen a legtöbb vitára és elkeseredésre adott alkalmat, amely legfontosabb kérdése a munkavállalóknak is és a munkaadóknak is, a munkabér és a munkaidő kérdését és ehhez a két kérdéshez mintegy kiegészítésképpen hozzákapcsolja az évenkénti fizetéses szabadság kérdését. A munkaidő tekintetében megállapítja a javaslat a munkások számára a 48 órai, a tisztviselők számára pedig a 44 órai heti munkaidőt. Gondoskodik azután arról, hogy a túlmunka megfelelő magasabb díjazásban részesüljön, gondoskodik a munkaszünetekről és arról, hogy a miniszternek joga legyen meg felelő kivételeket megállapítani. A munkabér kérdésében pedig törvényes módot ad arra. hogy azokban az üzemekben, azokon a gazdasági területeken, ahol erre szükség van, megfelelő bizottságok alakíttassanak, amelyeknek célja és kötelessége a legkisebb munkabérek megállapítása. Igen bölcs intézkedése a^ javas latnak, hogy míg a munkaidő megállapítása a miniszter hatáskörébe tartozik, addig a leg kisebb munkabér megállapítása nem egy esjri ber önkényétől függ, hanem egy bizottságtól, amely ebben határoz. A fizetéses szabadság, ügyében a törvényjavaslat kötelezővé teszi ezt. A. befejező részben gondoskodik a törvénvj avaslat arról, hogy az intézkedéseket ki ne játszhassak és megfelelő büntetésekkel szankcionálja intézkedéseit. Ez röviden a javaslat tartalma. Legyen szabad felhívnom a mélyen t. Felsőház figyelmét arra, hogy ez a törvényjavaslat nem szo68