Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-37

28 Az országgyűlés felsőházának 37. ülése 1936. évi december 18-án, pénteken, nagybirtokon a javaslat szerint körülbelül 2800 gazdatiszt fog kötelező biztosításban részesülni. Meg kell jegyeznem, hogy ezek közül csak körülbelül 1900-nak van oklevele. A gazdasági főiskolák statisztikája azt mutatja, thoigy az 1934/35-álk éviben 30 gazdasági oklevelet és 13 gazdasági doktorátust, tehát összesen 43 gazdasági oklevelet szereztek meg. Es mi agrárország vagyunk! Egy másik adat azt mutatja, hogy amíg az orvosi és mérnöki fakultásra menő hallgatók érettségi bizonyítványa csak 30%-ban elégséges, addig a gazdasági főiskolákra menőknek 70%-a elégséges. Ezeket a számokat én, mint magyar gazda mélységesen fájlalom és szégyenlem. Ez nem személyes ügye a gazdatiszteknek, hanem közérdek, mert ehhez társadalmi és termelői érdek fűződik és úgy érzem, hogy erre fel kell hívnom az egész kormányzatnak, főleg a földmívelésügyi kormánynak a figyelmét. Ha közérdek az, hogy Magyar országon minőségi termelés történjék, akkor az, hogy a termelés vezetői szelektált és minősített emberek legyenek, szántéin esak közérdek lehet. Ezen túlmenően azonban meggyőződésem, hogy jól felfogott érdeke a birtokososztálynak is, hogy eljussunk legalább odáig, hogy minden ezerholdas, vagy annál nagyobb birtokon vagy okleveles gazdatulajdonos, vagy okleveles gazda intéző dolgozzék. Sok gazdaságot ismerek és óriási differenciákat látok az eredményben, amely differenciákat nem a föld minősége és a tőke nagysága magyarázza ímeg, hanem csak. a nagyobb tudás. Viszont, bocsássanak meg a más felfogást valló — hogy úgy mondjam — botos ispán-párti gazdatársaim, hogy a 'becsület és a koránkelés csak akkor hozhat eredményeket, lia ahhoz a mai^ időknek megfelelő képesség, és az állandó továbbképzésen alapuló tudás párosul, mert az őszinte ragaszkodás, hűség és szorgalom nem a tudatlan emberek privilégiuma. Példát szolgáltatott erre az intézői karnak java a háború utáni felfordulástól a mai napig nemcsak a többtermelésnek és a iminősített termelésnek érdekéiben végzett munkájával, hanem a kenyéradó gazda ügyét szívén viselő vagyonmentő munkájával is. Ezeknek, a kiváló embereknek példáján okulva elvárható, hogy a fiatal gazdatiszti és segédtiszti kar nem a -breeches, és a tollas kalap viseletének különböző módozataiban fogja kitombolni magát. Felülről kell istápolni, még pedig nem is annyira anyagilag, mint inkább erkölcsi segítséggel annak lehetős égéit, hogy vidékenkint a gazdaságok vezetői . és a kisgazdákat oktató gazdasági tanácsadók évenként visszatérő öszszehasonlító versengése keretében gazdasági téren mutassák ki, hogy kiben van nagyobb .virtus. TTgy érzem, hogy faji és nemzeti jellegünknek ezt a kitűnően felhasználható erényéit, a virtust, a földmívelésügyi kormányzatnak feladata gazdasági téren felhasználni az érde'kképviseletekkel és a magángazdaságokkal karöltve és együttesen. Igen t. Felsőház! Az egész magyar közigazgatás megjavítása szempontjából az elmúlt napokban fejezték ki az országnak erre hivatott prominens vezetői a főiskolai kongresszus keretén belül a főiskolai tanítás javítására irányuló kívánságaikat. En helyénvalónak tartanám, ha a földművelésügyi .miniszter úr eszmecserék alapján kialakult javaslatokat kaphatnia a mezőgazdaság különböző ágaiban nagy sikert elért gyakorlati szakemberektől és a mai idő kívánalmait élesen meglátó gazdasági tanároktól. En természetesen igazán nem érzem magamat hivatottnak arra, hogy a gazdasági főiskolák tananyagának javításához hozzászólhassak, de egy szerény megjegyzésre az élet tapasztalata talán mégis jogcímet ad nekem és ez az, hogy az oklevél elnyerése előtt egy esztendei gyakorlatot kell megkívánni a jelöltektől, mégpedig nem tangazdaságban, — mert a tangazdaságnak sok pénzt felemésztő kísérletek bemutatása a feladata, szóval a tanítás, nem pedig a jó üzlet — hanem akár állami, akár olyan mezőgazdaságban, ahol az »olcsón termelni és drágán értékesíteni« elv ivonul át és érvényesül az egész vonalon. (Helyeslés.) Hóman kultuszminiszter úrtól hallottam a kongresszuson, hogy a minisztériumokban nem az a baj, hogy sok a jogász, hanem az, hogy ' sok a rossz jogász. (Derülté'ég.) Eltekintve attól, hogy nagyon szerény nézetem szerint már magában a nagyon sok jogász is elég baj (Derültség.), amikor minden ezer katasztrális holdra egy okleveles gazdát kérek, nem az a célom, hogy sok okleveles gazda legyen, hanem az, hogy sok kitűnően végzett és sokat tudó intéző álljon a kvalitásos munkát kívánó magyar mezőgazdaság rendelkezésére. Kornis Gyula képviselőházi alelnök urnák a Pester Lloyd-ban írott kitűnő cikkében olvasom, hogy a ma egyetemet végzett fiatalság lelki szemei előtt megint előtérbe tolul az az elgondolás, hogy a több kultúra forrása a kevesebb 'boldogulásnak. Elhiszem, hogy ez így van, mert amikor a háború előtt Nagymagyarországon 13.814 egyetemi hallgató volt, Csonkamagyarországon pedig 1934-ben 16.874, amikor 1900-ban 81 egyetemi nőhallgató volt, 1934-ben pedig 1555, amikor 1000 kereső emberre a békében 37 férfi és 31 női hivatalnok esett, ma pedig 57 férfi és 62 női hivatalnok esik, ez a tendencia nem vezethet boldogulásra. (Ügy van! Ügy van!) Ha most ezzel a számmal összehasonlítom az 1934-ben kiadott 43 mezőgazdasági tanári oklevelet, akkor érthető lesz az az állításom, hogy a nagyobb tudással rendelkező és hasznot hozó oklveles gazdáknak szaporább alkalmazása igenis nagyobb boldogulást fog hozni, mert a mezőn alkalmazott kultúra elsősorban több munkaalkalmat nyújt, a több tudással párosult értelmiség pedig magasabb életstandardoit biztosít. Amikor ugyanabban az évben 16.874 egyetemi hallgatóra 43 végzett okleveles gazda esik egy agrárországban, akkor azt hiszem, mindenkinek minden eszközzel arra kell törekednie — és ez a nyugodtabb öregséget biztosító törvényjavaslat is nagyon helyesen erre törekszik, — hogy a gazdacsaládból kikerülő fiatalság egyrészét a mezőgazdasági tudományok szolgálatába állítsuk és ennek a fiatalságnak az elitje a mezőgazdasági kultúra fejlesztésében nyerje örömét és találja meg boldogulását, mert a szellemileg kevésbbé fejletteket az élet nagy konkurrenciája előbb-utóbb úgyis visszatéríti oda, ahová valók, az eke szarvához. A magasabb kultúra feltételei és vele szorosan és parallel haladnak azok a talajvizsgálati, bakteriológiai és kísérleti gazdaságok, amelyek kell, hogy kellő számban, kellő fejj lettségben és megfelelő áron álljanak a haladó magyar gazdatársadalom rendelkezésére s aine-