Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-48

3 74 Az országgyűlés felsőházának -4S. ' hetőségeken túl ismerhesse, tehát necsak az állami munkaközvetítő hivatal álljon rendelkezésre, amely most is dolgozik, hanem legyen ímeg az általános állami munkaügyi hivatal, amely nyilván tudja tartani az ország összes munkaviszonyait és munkásviszonyait, nyilvántartja az összes .munkalehetőségeket, munkabéreket, a munkálkodás és a munkaadás összes lehetőségeit. Ez a munkaügyi hivatal gondoskodjék arról, hogy azok, akik munka nélkül vannak, vagy akik a munkára rá vannak utalva, esetleg pillanatnyilag elvesztették munkahelyüket, igenis, munkához jussanak. Nem gondolok megint egy új hivatalra, mert minél több hivatalt állítunk fel, annál rosszabb. Csak arra gondolok, hogy az, ami ma megvan, úgy szerveztessék át és úgy irányíttassék, hogy az egész országot egyetemesen átlátó intézmény lehessen. Meg vagyok győződve, ha ez az állami munkaügyi hivatal, amelynek egy része lehetne az iparfelügyelőségek munkája, egy másik része gazdasági felügyelőségek munkája, harmadik része az állami munkaközvetítő hivatal munkája és további része az a közigazgatási eljárás, amely most a községekben és a főszolgabírói hivatalokban lebonyolíttatik, — mondom — ha ez az általános munkaügyi hivatal megszerveztetik, abban az esetben a kormány mindig rajta tudja tartani a kezét ezeken a dolgokon és sokkal jobban tudja irányítani ezeket a munkabéreket, sokkal tisztábban fogja látni azokat a lehetőségeket, amelyek a munkabéreket emelik, vagy csökkentik és sokkal jobban tudja a munkásviszonyokat is szabályozni és a munkanélküliséget leküzdeni. A másik dolog, amit ezzel kapcsolatban meg kell említenem, a munkakötelesség elrendelése. Ma két nagy hibát látunk ezzel kapcsolatban. Âz egyik az, hogy ha valaki szakmunkás és a szakmunkájában elhelyezkedni nem tud, már úgy képzeli, hogy őt sérelem éri, mert ő nem szakmabeli^ munkát nem köteles végezni és nem akar végezni. A másik, hogy valahogyan nagyon hozzászokott az ország ahhoz, hogy vannak segélyek, amely segélyek szerencsés helyzetben néha talán nagyobb összeget, nagyobb támogatást jelentenek, mint a munkabér, amelyet valaki az adott viszonyok között megkaphat, ennélfogva nem szívesen vállal munkát, vagy egyáltalában nem vállal munkát, mert kap közigazgatási, községi, vagy társadalmi támogatást, ebből pedig könnyebben, de legalább is munka nélkül megélhet. Van azután egy másik rész, tudniillik az az eset, hogy az adott helyzetben, mondjuk annak az országrésznek adott munkaviszonyai között valaki munkához jutni tényleg nem tud. Azt képzelem, hogy a munkakötelesség i örvénybeiktatása és a kormánynak az a gondoskodása, hogy a munkanélküliség megszüntetése végett bizonyos közmunkákat elrendel, nagyban előmozdítaná az ország gazdasági helyzetének felvirágozását. Nem gondolok a német alapon létesített munkatáborra és nem gondolok arra sem, ami most folyamatban van, hogy egyetemet végzett emberek összeállanak és — mint hallottuk, Somogycsurgón, vagy, amint a kultuszkormány is tervezte — bizonyos munkatábor létesítésével kívánnak közmunkákat végezni. Nem gondolok erre azért, mert ha ez átmenetileg segít is a helyzeten, mégsem lehet egy egész országot átfogó 1937. évi július hó 9-én, pénteken. megoldás és végül nem lehet az ország hivatása ekkép megoldani az egyetemet végzett ifjak elhelyezkedésének kérdését. Gondolok ellenben arra, amiről nem szabad hangosan beszélni, de hangosan gondolkozni szabad, tudniillik arra, hogy amikor nálunk a rendes, az általános védkötelezettség alapján fennálló hadseregünk volt, akkor a katonai szolgálat teljesítésével a férfiak egy nagy száma úgy el volt foglalva, hogy ha azoknak a munkásoknak ezreit más munkások pótoták, a munkanélküliség bizonyos mértékben megszűnt. (Lázár Ferenc: Sztrájkok letörésére is felhasználták!) Ha visszagondolok arra, hogy mennyi katonai szolgálatot teljesítő ember volt békében és nem arra gondolok, amire az én mélyen t. barátom alludált, hogy a, katonaságot bizonyos sztrájkok letörésére felhasználták, hanem csak arra, hogy ezek a katonai szolgálatot eltöltött emberek bizonyos időre elvonattak a rendes polgári foglalkozástól, iákkor látnom kell azt, hogy amennyivel magasabb számú katonai szolgálatot teljesítő, vagy más közös munka végzésére behívott ember van távol a polgári foglalkozástól, feltétlenül annyival kevesebb munkáskéz lesz üres, tehát a munkanélküliség ugyanolyan számban csökkeni fog. Nem beszélhetek arról, — hiszen ez a kormány^ bölcseségétől függ — hogy mikor látja az időt elérkezettnek arra, hogy az általános védkötelezettség megint visszaállíttassák. Csak arról beszélek, hogy azok, akikre szükség van és azokra, a nagy célokra, amelyekre szintén szükség van, ma is behivassanak azok a bizonyos korban lévő fiatal férfiak, akik egyébként katonai szolgálatra érettek, de katonai szolg-álatra be nem hivattak. És ha ezek a férfiak ilyen munkakötelesség teljesítésére behivatnak és ha ezek tűzoltói, mezőőri, erdőőri kiképzésben, általános gazdasági kiképzésben részesülnek és ugyanakkor e kiképzés mellett — ami nemcsak a testi kiképzésre, hanem a lelkek átgyúrására is vonatkozik — bizonyos olyan közmunkákat is végeznek, amilyeneket most az egyetemeket végzett fiatalság egy része is vállal, — de amelyekben ezek csak vezetők lehetnek és az egyszerű fizikai munkások azok, akik a munkát elvégzik — akkor igazán rengeteg út-, csatorna- és egyéb építés az, amit a nemzet érdekében el lehet és el kell végezni. Ha, .mondom, erre intézményesen behívjuk és ennek keresztülvitelére intézményesen alkalmazzuk ezeket a fiatalembereket, az egyetemet végzett fiatalságot pedig ezeknek felügyeletére és vezetésére alkalmazzuk, akkor meg vagyok arról győződve, hogy egyrészt erkölcsileg emeltük a színvonalat, mert az ingyenélés lehetőségét igyekeztünk kiküszöbölni, emeltük a munkások gondolkozását, mert azok tudják, hogy az életük fenntartásához szükséges összeget Ők maguk keresték meg munkájukkal, csökkentettük a munka nélküliséget és azt a munkaerőt, amely csak holt tőke akkor, ha a nemzet javára fel nem használtatik, befektettük, felhasználtuk, azt a naponkint elvesző tőkét összegyűjtött tőkévé, vagyonná tettük és így elértük azt, hogy ebből a munkából, amely különben veszendőbe ment volna, az ország javára aranyat csináltunk. Erre kívántam a kormány szíves figyelmét felhívni. Meg vagyok győződve arról, hogy ha a kormány addig is, amíg az általános katonai kiképzés keresztülvitelével más-