Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.
Ülésnapok - 1935-48
366 Az országgyűlés felsőházának Í8. ülése 1871—1920-ig eltelt 50 esztendő alatt az Alföldön az átlagos csapadékmennyiség 600 mim volt, — amiből, mint mondottam, jó búzaterméshez csak 350 milliméter szükséges — mégis anynyiszor ismétlődtek meg az aszályok, a mindent megsemmisítő szárazság következtében beállt rossz termések. Ez azért következett be, mert az aszályt nemcsak a csapadékhiány, hanem a csapadék rossz eloszlása is okozza. Akárhányszor látjuk, hogy egész télen van bőséges csapadék, — láttuk az elmúlt esztendőben is, amikor duplája volt a normális csapadékmennyiségnek — november, december, január, február hónapban volt normális csapadék, elegendő volt mégis a májusi rekkenő forróság, amikor a felső rétegek, ahonnan a növények a vizet veszik, kiszáradtak, a csapadék már hiányzott és azt lehet mondani, hogy ha kellő időben megfelelő csapadék jött volna, akkor a 8—10 métermázsás átlagok Békés, Csanád megyében, a búzatermés hazájában nagyon könnyen 15—16 métermázsára tudtak volna felemelkedni. A csapadék elosztása tehát nagyon fontos. De van egy másik ok is, amely szerepet játszik és ez az, hogy nem minden talaj tartja egyformán a nedvességet. Méltóztassanak egy pillantást vetni egymás mellet lévő ugyanolyan színű talajokra. A felületes szemlélő elmegy melettük, azt mondja, ez is barna, homokos föld, a másik is barna homokos föld, az egyik is olyan, mint a másik. Ezzel szemben az egyiken szép, dús vetemény van, a másikon éppen, hogy csak lehet valami növényzetet látni. Ennek az az oka, hogy nem egyenlő a talaj víztartó képessége, az egyik leengedi a vizet, a másik megtartja, a harmadik magába sem veszi, mint amilyen a szikes talaj. A harmadik tényező, amely ebből a szempontból nagy szerepet játszik, a talaj művelése. Láthatjuk, hogy a kellő talajszakismeretekkel, kellő tőkeerővel rendelkező gazdának, aki, amint az első kereszt a földön áll, megy a köresztközi igájával, leszántja a tarlót, konzerválja a nedvességet, ősszel mély szántást, kelló időben boronálást alkalmaz, aki mindent jól csinál, jó terméseredménye van: 10—15 métermázsa termést arat, míg a másik, ugyanolyan földön, ugyanolyan klímájú földön termelő gazda 5—6 métermázsával kénytelen megelégedni. Szükséges tehát az is, hogy a talajmíveléssel is tisztában legyen a magyar földmívelő. Be van még egy másik tényező is és ez a termelési rendszer. Szinte a szemünk előtt folytak le olyan tudományos viták, amelyek alkalmasak lettek volna arra, hogy a sötétbe ugorjon a magyar földmívelő nép, ha a maga józan konzervatív szellemében nem maradt volna meg a régi tapasztalat által nyújtott úton. Méltóztatnak emlékezni, annakidején azt mondották, hogy irányítani kell a mezőgazdaságot, s minket, akik azt mondottuk, hogy ez az irányítás általánosságban lehetetlen helyzetet teremt, gúny tárgyává tettek, azt mondották, hogy mi semmi haladást nem akarunk. Azt mondottuk, ki garantálja azt, hogy minden esztendőben átlagban tíz métermázsa terem, voltak, akik azt mondották, hogy ezen átlagtermés alapján Magyarországon 650.000 holddal le kell szállítani a búzával bevetett területeket. Kérdezem, van-e olyan termelési ag most, ahol annyi jövedelmet lehetne kihozni, mint jó termés esetén a búzatermelésből. Méltóztassanak csak elképzelni, ha egyszerűen beugrottunk volna, s megváltoztattuk volna egész termelési 1937. évi július hó 9-én, pénteken. rendszerünket, ha hitelt adtunk volna annak a felhívásnak, hogy termeljünk ipari növényeket, termeljünk kerti magvakat, melyeket ma már sokszor csak ráfizetéssel folytathatnánk és micsoda válságba került volna a magyar mezőgazdaság és ezáltal az egész magyar nemzet gazdálkodása! Mindezekből az következik, hogy ezeket a kérdéseket nem lehet csak úgy felületesen megoldani. Ezekbe a kérdésekbe mélyen bele kell hatolni, minden oldalú tudományt, tapasztalatot fel kell használni ós mindezeket az eszközöket be kell állítani annak a célnak a szolgálatába, hogy a magyar föld intenzi vebben, szebbet, jobbat tudjon teremni Ha mindezekre tekintettel vagyunk, akkor láthatjuk azt, hogy a termelés számtalan tényezője közül, eltekintve a felszereléstől, a tála jgazdaságtól, három olyan végtelenül fontos tényező van, amelyek nélkül nagy termelési eredményt elérni lehetetlen és ezek a meleg, a napfény, világosság és a harmadik a víz. Az első kettőre nem tudunk befolyást gyakorolni és azt lehet mondani, hogy a mi speciális viszonyaink között az ezeknek korlátozására való törekvés nem is látszik olyan nagyjelentőségűnek, mert hiszen, ha vannak is hűvösebb idők, a meleg kellő időben megérkezik a magyar Alföldre, ha vannak is borult napok, elegendő néhány nap csodatevő hatalma a magyar földön, és a növésben elmaradt növény máról-holnapra kedvező körülmények között úgy nő, hogy aki foglalkozik a természettel, az is csodálkozik, szinte — ahogy mondják — hallja az ember, hogyan nő az a vetés. Egy tényező van tehát, amelyre befolyást gyakorolhatunk és ez a víz. Ha megvan a napfény, ha megvan a meleg, amellyel nem kell törődni, ha megvan a szakismeret, amelyet pótolhatunk, ha megvan a tőke gazdagsága, — mert tőke nélkül intenzíven nem lehet gazdálkodni — ha tehát ezek mind megoldható kérdések, akkor még ott van a víz szerepe. Ezért játszik végtelen fontosságú szerepet az öntözés a magyar mezőgazdaságban és a magyar alföldi gazdái kodásban. Az öntözéssel tulajdonképpen akkor viszünk oda vizet és olyan mennyiségben, amennyi szükséges ahhoz, hogy az az 5—6 métermázsás termés, amely az eső elmaradása miatt ilyen kevés, megduplázódjék és megháromszorozódjék és ezáltal egyenletesen tudjunk termelni. Ne legyen olyan a mezőgazdaság az Alföldön, hogy az egyik hét bő esztendő bőségét a következő hét szűk esztendő mind elpusztítja. Mélyen t. Felsőház! Ez a kerettörvény lehetővé akarja tenni, hogy a csapadék elégtelen volta esetében, ha a csapadék egyenetlenül oszlik el, a Tisza vizének felhasználásával kellő időben^ és olyan mennyiségű vizet vigyünk a növényekhez, melyekkel ilyen óriási nemzetgazdasági előnyt lehet elérni. Mélyen t. Felsőház! Nem olyan^ egyszerű azonban az öntözés kérdése. Méltóztassanak csak egy szempillantást vetni egy lakószobára, ahol az a gazda, a háziasszony növényt szeretne ápolni és elegendő a sikertelenséghez az, hogy nem tudja, melyik növényre mennyit öntözzön. Míg az egyik lakásban szép házinövényeket látunk, a másik nem tudja még benn a szobában a védett növényt sem ápolni, mert nem tudja, hogy mennyi vizet és mikor adjon annak a növénynek. Ezért nem olyan egj r szerű az öntözés, hanem rendkívül sok ismeret kell hozzá. Ismerni kell a talajt, ismerni
