Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-48

Az országgyűlés felsőházának A8. ülése 1937. évi július hó 9-én, pénteken. 365 sek mennyire csökkennek, ha csapásos évek jönnek. Ilyenkor nines gyermekáldás és ennek következtében megbénul és csökken a nemzet ereje. Ha más célt nem érnénk el, akkor egyedül a nemzet szaporodása szempontjából tegyük lehetővé, hogy minden kéz, amely dolgozni akar, munkát találjon ezen a földön, hogy a föld biztosan és minél nagyobb hozamot hozzon, a népnek minél nagyobb tömegeit tartsa el, hogy ne legyenek olyan szomorú visszaesések, amikor különösen az Alföldön egy-egy aszályos esztendő utáu 3—4—5, sőt 10 esztendő áldását kívánjuk azért, hogy újból legalább csak ott legyünk, ahonnan letaszított bennünket egy ilyen aszályos esztendő. Azt lehet tehát mondani» hogy az aszály, amely annyiszor végigsujtotta az Alföldet és különösen annak tiszamelléki részét, nemzeti csapásnak, nemzeti veszedelemnek minősíthető. Szinte ki sem lehet mondani, mit jelent az a nemzetmentő cselekedet, ha mi az áldott Tisza-vízzel — amely eddig kihasználatlanul folyt a Fekete tengerbe — tápláló anyagainak megtartásával ezt az Alföldet termővé tesszük. Méltóztassanak elhinni, hogy ha a kétkedőknek, a minden áron gáncsvetőknek hosszú ideig megállna is az, a felfogása, hogy az öntözés nem lesz rentábilis, nem lesz hasznothajtó, még akkor is, azért is meg kell csinálni, mert ez biztossá teszi a nemzet eme részének megélhetését, előmozdítja a nemzet szaporodását, a földben levő erőket pedig ki fogja hozni és a nemzet gazdasági életébe bele fogja vinni. Távol áll tőlem, hogy meddő kritikát gyakoroljak, olyan köirülniényeket hozzak elő, amelyek^ a hitetlenkedő Tamásoknak, a mindent elgáncsol óknak malmára hajtanák a vizet, de mégis az a felfogásom, hogy aimikor egy ilyen nagyjelentőségű kérdésnél a törvényhozó felszólal, akkor a lelkiismerete szavára kell hallgatnia és igyekeznie kell a maga szecrény tehetségével mindazokat az elgondolásokat, körülményeket előhozni és megvilágítani, amelyek ennek a nagy kérdésnek, ennek a rendkívül nagy horderejű, mondhatnám második h ou foglalásszerű cselekedetnek ügyét előmozdítják. A mai viszonyok között nem lehet az ország határait kifelé növelni, még nincs meg a lehetőség az elszakított területek, visszaszerzésére, de itt ezen a téren megvan a lehetőség, mert ha a 12 mázsa hektáronkénti termelés helyett 24 mázsát termelünk, mint Belgium, akikor .nem 9 imillió 'magyarnak, hanem 15 milliónak adunk megélhetést s ezáltal az ország területét bővítjük. Végtelenül fontos tehát, hogy rövid pillantást vessünk arra, mi tulajdonképpen az aszály névéin isimeirt elemi csapásnak, ennek a szörnyű sorscsapásnak előidézője és hogyan tudjuk ezt kiküszöbölni az ebben a törvényjavaslatban lefektetett alaprendelkezések folytán felépített nagy munka megvalósítása révén. Az aiszálv nieimosak csapadékhiány miatt áll be, mint ahogyan ezt általában az emberek hinni szokták. Beáll csapadékhiány miatt is, de ha egy pillantást vetünk a statisztikai adatokra, akkor megállapíthatjuk, hogy míg egy métermázsa búza előállításához — csak néhány számot mondok — 50.000 liter víz, egy fcat. holdnyi jó termésű búzának előállításához 2 millió liter víz szükséges, ami mindössze 350 mm csapadék mellett imiegvain a talajban, akkor szinte écrthetetlennek látszik első felületes piEantásra, íhogyan lehet az, hogy bár az az eredményeket, — metrt liiszen legfeljebb csak annyiban van előnyük, hogy talán az időjárás tette lehetővé ezt a nagy termést anas egyéb^ 'alaptényezők mellett — akkor mi is törekedjünk ezeknek az eredményeknek az elérésére. S itt fekszik előttünk ez a törvényjavaslat, amely az ország nagy részéire, a termelés szempontjából hatalmas területre vonatkozóan azt a legfőbb akadályt, amely idáig a terméseredményeket leszorította, a szárazságot, az aszályt ki akarja küszöbölni és ezáltal lehetővé akarja tenni, — ha uii is megteremtjük a szükséges -más alaptényezőket, amelyekkel egy intenzív mezőgazdaságnak rendelkeznie kell — hogy mi is elérhessük äz előbb említett legjobb eredményeiket. Ne méltóztassanak azonban elfelejteni, hogy végtelen nagy fontossága van ebből a szempontból a mezőgazdasági szakismeretek fejlesztésének. Nem akairom itt felsorakoztatni azokat a mindenki által ismert statisztikai adatokát, amelyek azt 'mutatják, hogy^ míg más tudományágakban és foglalkozási ágakban rendkívül fontosnak tartja és tartotta idáig a kormányhatalom a szakisimeretek fejlesztését, hiszen jóformán nincs egyetlen iparoistanuló, aki nem rendelkeznék a nnaga foglalkozásának alapismereteivel — pedig az ipar tulajdonképpen szűk körű foglalkozás a mezőgazdasághoz viszonyítva, mert egy gazdának a mai időkben agrogeologusnak, agrokémikusnak, agrobiológusnak, mérnöknok, építésznek, vegyésznek, állatorvosnak, jogásznak, pénzügyi embernek kereskedőnek, mindennek egyszerre kell lennie, — addig a mezőgazdaság területéin még mindig nem tartunk ott, hogy kövctelnők és keresztül iis vinnők, hogy ne legyen egyetlen földmíveléssel foglalkozó ember sem, aki foglalkozásának legalább alapismereteivel nincs tisztában. Látjuk, hogy mennyire mellőzik a hivatalokban, különösen a vezető pozieiókban a mezőgazdasági tudást, a mezőgazdasági szakképzettséget. De tovább megyek, nincs meg nálunk a szükséges tőke sem, amely nélkül pedig igazán nem lehet boldogulni a mezőgazdaságban. Nem akarok itt statisztikai adatokat felsorolni, de ha a mezőgazdaságban szükséges tőkét száz egységnek veszem, akkor a száz egységből^ 80 egység megvan, csak 20 egység, a forgótőke hiányzik, pedig lehet valaki a legkiválóbb gazda, s lehet a legjobb földje, lehet a legmegfelelőbb klíma, a legkitűnőbb konjunktúra, tisztán a forgótőke hiánya megbénítja a mezőgazdaság intenzivitását. Mélyen t. Felsőház! Ezekből a tételekből tehát azt látjuk, hogy nekünk nagy hiányokat kell pótolnunk. Példákkal illusztráltam és illusztrálhatom, hogy gyors lesz az emelkedés, 'mert hiszen olyan a magyar faj, hogy mindenre alkalmas, csak megfelelően kell vezetni és irányítani.! Tudom, 'hogy ha ez a törvény megvalósul, s ha azok a hiányok, amelyek eddig a mezőgazdaság terén fennállottak, pótoltatnak, olyan hihetetlen fejlődésnek lesz szemtanuja még a mai nemzedék, amelynek talán már nem sok ideje van hátra az életből, hogy el fog bámulni, csodálkozni fog és azt fogja mondani, micsoda vétek volt, hogy évtizedeket elmulasztottunk. Méltóztassanak csak elképzelni egy aszályos esztendő szörnyű csapásait. Nem beszélek egyébről, csak arról, hogy a nemzet szaporodása mennyivel csökkent e miatt. Méltóztassék csak megnézni a statisztikát, hogy kint a falu népénél a házasságköté-