Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-48

Az országgyűlés felsőházának 48. ülése 1987. évi július hó 9-én, pénteken, 363 állami szuverenitásban, a törvényhozó háta-' lomiban is a szentesítés joga révén és így csak átvitt értelemben mondja a monarchikus államfőt is szuverénnek. Ezzel a nagy fogalmi jeggyel ruházza már most fel a törvényjavaslat a kormányzót, amely — isimétlem — kétségkívül igen jelentős rendelkezése ennek a törvényjavaslatnak. Mélyen t. Felsőház! A törvényjavaslat tartalmának ebben a rövid összefoglalásban adott lényegi isimertetése után legyen szabad most már a konklúzióra térnem. (Halljuk! Halljuk!) Megállapítható, hogy a törvényjavaslat bár indokoltan, de igen jelentékeny mértékben bővíti, erősíti a kortmiányzói hatalmat. Teszi ezt az állam, a nemzet érdekében. Az államnak, a nemzetnek van szüksége erős államfői hatalomra. Az erős államfői hatalom az állami szervezet biztos, kiegyensúlyozott működésének lényeges feltétele. A királyok is a nemzettől, a nemzet érdekében kapják nagyhatalmukat és ezt a nemzet érdekében kell gyakorolniuk. Egykori királyaink közül azok, akik erről megfeledkeztek és a nemzeti érdekeknek háttérbe szorításával a dinasztikus érdekeket 'szolgálták elsősorban és nem állottak feladatuk magaslatán, sok bajnak és szenvedésnek voltak okozói és mindig szemben találták magukat az egész nemzettel. Másik megállapításom, mélyen t. Felsőház, az érzésemből fakad. Ügy érzem, úgy vélem, hogy a kormányzói hatalominak ennél a jelentékeny, tetemes kibővítésénél, — tudatosan, vagy tudat alatt — de közrehatott f őméltóságú konmányzónk immár hosszú idejű mintaszerű, alkotimányhű és töretlen nemzeti szellemű kormányzásának értékelése, megbecsülése, (Ügy van! Ügy van! a Ház minden oldalán. Élénk éljenzés és taps.) és az ezért járó nemzeti elismerésnek, hálának, hódolatnak érzése. (Ügy van! Ügy van!) Mélyen tisztelt Felsőház! Mi, magyar törvényhozás, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ezt a szubjektív és az előbb említett objektív szempontot összekapcsolhattuk és e két szempont kapcsolatos és párhuzamos érvényesítésének olyan jogi rendezési formát lehetett a kormány elismerésreméltó közreműködésével találni, amely viszont megfelel ősi alkotmányunk szellemének s elveinek és azzal összhangban áll. Ebből a nagy Összhangból született meg ez a törvényjavaslat, amelyet az előadottak után a kifejtett értelmi és érzelmi okokból a t. Felsőháznak ezennel ünnepélyes érzéssel elfogadásra ajánlom. (Általános helyeslés, éljenzés és hosszantartó taps a Ház minden oldalán. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Kíván-e valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha szólni nem kíván senki, a vitát bezárom. Kíván a miniszterelnök úr ő nagyméltósága nyilatkoznál (Darányi Kálmán miniszterelnök: Igen!) Méltóztassék. Darányi Kálmán miniszterelnök: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyent.Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy a magas színvonalú és igen nagy, tudományos felkészültségű előadói beszéd után tartózkodjam attól, hogy a törvényjavaslat taglalásába bocsátkozzam. Nekem, úgy érzem, az a kötelességem most, hogy ebben az ünnepélyes pillanatban őszinte és hálás köszönetet mondjak a mélyen t. Felsőháznak azért, hogy miként a törvényhozás másik tényezője, a képviselőház, úgy a mélyen tisztelt felsőház is — magáévá téve a közjogi bizottságnak József királyi herceg ő fensége felszólalása alapján tett indítványát — méltóztatott tartózkodni attól, hogy ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál bárminemű vitába is bocsátkozzék. A magam részéről mély hálával újból megköszönöm, hogy lehetővé méltóztatnak tenni, hogy a mélyen t. Felsőház minden vita nélkül egyhangú határozattal fogadja el az előttünk fekvő törvényjavaslatot. A három közjogi javaslat közül ez az első javaslat semmiféle tárgyi összefüggésben nem áll a másik két közjogi javaslattal, attól teljesen független. Amidőn 1920-ban az ősi ezeréves magyar alkotmány keretében szabályozni kellett az állami főhatalom gyakorlását, sok olyan kérdésre nem lehetett gondolni, amely az idők folyamán azután mégis praktikus rendezést kíván. Ez volt az- oka annak, hogy később több törvény is foglalkozott a kormányzói jogkör kérdésével. Erre a törvényjavaslatra is nem az ország kormányzójának, hanem a magyar nemzetnek volt szüksége, (Úgy van! Ügy van!) még pedig azért, hogy az állami élet vezetése zavartalan legyen. (Ügy van! Ügy van!) Legyen szabad külön leszögeznem azt, hogy meg vagyok győződve arról, hogy iigy nálunk a belföldön, mint kint a külföldön is mindenesetre igen mély benyomást fog kelteni az a körülmény, hogy a törvényhozás ezt a kérdést mindkét Házában egyhangúlag és vita nélkül tudta megoldani. Ez egyrészt bizonyítéka annak, hogy a jelenlegi törvényhozás képes és alkalmas arra, hogy a nemzet vitális alkotmányjogi kérdéseit az alkotmány szellemében meg tudja oldani, (Ügy van! Ügy van!) másrészt pedig, amint arra az előadó úr őméltósága is szíves volt rámutatni, egyúttal, — bár az államfő személye igen helyesen, a vitába be nem vonható — önkéntelenül is megállapítható az, hogy része van a törvényjavaslat sima tárgyalásában és elfogadásában annak a bizalomnak is, amely a kormányzó úr 17 éves alkotmányos kormányzása és az országot újjászervező munkássága iránt az egész nemzet részéről ismételten is kifejezésre jutott. (Ügy van! Úgy van! — Éljenzés és taps.) Kérem, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot részleteiben is elfogadni. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a kormányzói jogkör kiterjesztéséről és a kormányzóválasztásról szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen, vagy nem"? (igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a felsőház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy a szokásos módon, először a törvényjavaslat címét, 8

( azután szakaszainak sorszámát felolvasni szíveskedjék. Szontagh Jenő jegyző (felolvassa a torvényjavaslat címét és 1—8 §-ainak sorszámát. A Felsőház a címet és az l—S §-okat hozzászólás nélkül elfogadja.) Elnök: Ekként a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, kérdem a t. Felsőházat, elfogadja-e azt a részletes tárgyalás során el-