Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.
Ülésnapok - 1935-48
362 Az országgyűlés felsőházának £8. ült hónap alatt visszaküldheti újbóli megfontolás végett az országgyűlésnek. Eddig 60 nap alatt tehette ezt. Ha az országgyűlés fenntartja lényegében a törvényt, vagy a kormányzói módosításokat csak részben fogadja el, akkor a kormányzó újból visszaküldheti az országgyűlésnek ugyancsak hat hónap alatt a törvényt. Ezt a második visszaküldést az eddigi törvény egyáltalán nem ismerte. Ha e két határidő alatt az országgyűlés nem volna együtt vagy azért, mert az időtartama lejárt, vagy azért, mert a kormányzó feloszlatta, akkor a kormányzó nem tartozik kihirdetni a törvényt és nem is tartozik az új országgyűlés elé vinni; ellenben ha az új országgyűlés magától a ki nem hirdetett törvénnyel egyező törvényt alkot, ezt már kihirdetni tartozik a kormányzó, éppen úgy, mint ahogy az előbb említett másodszori visszaküldés után is, ha az országgyűlés fenntartja álláspontját, a kormányzó akkor is köteles a törvényt 15 napon belül kihirdetési záradékkai ellátni. Kétségtelen, hogy ez a kormányzói jogkör jelentékeny bővítése és megerősítése, amely nem szorul további kommentárra. A törvényjavaslat továbbá arra az időre, amely a kormányzói tiszt megüresedése és az újonnan megválasztott kormányzó eskületételéig eltelik, országtanácsot létesít a jelenlegi rendezéstől eltérően. Az országtanács a magyar alkotmánynak szintén egy nagy történeti múltú intézménye. Ennek az országtanácsnak hét tagja van, mind a hét a parlamentnek tagja. Összetételét illetőleg vegyes, amennyiben világi, politikai, egyházi, legfőbb bírói és katonai méltóságok viselői foglalnak benne helyet. Az országtanács hatásköre az alatt a rövid idő alatt, amíg mandátuma tart, csak a legszükségesebb és legsürgősebb kormányzói teendők elvégzésére szorítkozik. De így sem illeti meg a teljes kormányzói jogkör, mert a törvényjavaslat tész^ bizonyos korlátozásokat, így például az országtanácsnak nincs joga az országgyűlést feloszlatni, elnapolni, berekeszteni, továbbá nem illeti meg az a jog sem, hogy a minisztériumot, vagy annak tagját állásától felfüggeszthesse. A törvényjavaslat fontos újítása az is, hogy a kormányzónak az utódjára nézve ajánlási jogot biztosít. Ez kétségkívül nagy erkölcsi értékkel bíró intézmény. A törvény különben egészen részletesen, pontosan megállapítja azt, hogy milyen ünnepélyes formák között kell az idevonatkozó kormányzói nyilatkozatot, még pedig három példányban és zárt formában, tehát ,a titok megtartása mellett kiállítani és őrzésre átadni a miniszterelnök jelenlétében a két koronaőrnek és a Kúria elnökének, akik azt megőrzik a kormányzóválasztó ülésig és csak ott kerül ez a nyilatkozat közvetlenül a kormányzóválasztás előtt felbontásra. A törvényjavaslat továbbá pontosan szabályozza magát a kormányzóválasztást és az ezzel a hatalommal felruházott országgyűlés együttes ülését. Először az időpontra nézve rendelkezik, azt mondván, hogy a kormányzói tiszt megüresedésétől számított nyolc napon belül legkésőbb meg kell tartani a kormányzóválasztást. Ettől a szabálytól azonban eltérést is enged a törvény és disztingvál. Nem akarok most egészen részletesen, terminusokkal operálni, csak a lényeget, az elvet vagyok bátor kiemelni. Abban az esetben, ha a kormányzói tiszt olyan időben üresedik meg, amikor az országse 1937. évi július hó 9-én, pénteken, gyűlés nincs együtt, vagy azért, mert lejárt a mandátuma, vagy azért, mert a kormányzó feloszlatta volt, a törvényjavaslat azt a disztinkciót teszi, hogy ha az új országgyűlési képviselőválasztások már — hogy röviden fejezzem ki magam — előrehaladott stádiumban vannak, közel vannak a befejezéshez és így az új országgyűlés megalakulásának az időpontja is közel van, akkor az új országgyűlésre bízza a kormányzóválasztást, ha ellenben ez az eset nem következik be, akkor a régi feloszlatott országgyűlést hívja életre erre az egy közjogi aktusra és arra ruházza a kormányzóválasztást. A törvényjavaslat azután pontosan megállapítja az országgyűlési tagoknak azt a minimális számát, amelynek meg kell lennie a kormányzóválasztói ülésen, ez természetes kautéláris intézkedés. Kimondja, hogy mind a felsőház, mind a képviselőház tagjaiból három-háromötödnek kell jelen lenni. Ha ez nem volna jelen, akkor a következő napra halasztatik a kormányzóválasztás. Megállapítja továbbá, hogy az elhalasztott ülés határozatképességéhez legalább 100 tag jelenléte szükséges. A házszabályokra utal különben általában a törvényjavaslat, de ezt az eltérést teszi, mert a házszabályokban 50 tag van megállapítva a határozatképességhez, A törvényjavaslat azután pontosan szabályozza magát a kormányzóválasztást, amely kezdődik a kormányzói ajánlás kihirdetésével és az országgyűlésnek most már együttes ülésen állást kell foglalnia, hogy kíván-e a kormányzó által ajánlottakon kívül még a maga részéről is jelölni. Ha nem kíván, akkor csak a kormányzó által ajánlottak közül történik _ a választás. Ha a kormányzó egyáltalán nem jelölne, akkor az országgyűlésnek kötelessége jelölni, ele ha a kormányzó jelöl is vagy ajánl is és e mellett az országgyűlés a maga részéről is akar jelölni, akkor ezzel a jogával természetesen élhet, úgyhogy megállapíthatjuk, hogy a kormányzói ajánlás nem érinti, nem korlátozza az országgyűlésnek sem jelölési, sem kormányzóválasztási szabadságát, ami igen fontos principium. A törvényjavaslat azután a jelölési eljárás. után egészen részletesen és pontosan szabályozza magát a szavazásig eljárást és pedig világosan és jogi szabatossággal. A törvényjavaslatnak egy kijelentése a főkegyúri jogra is vonatkozik. Ez egy deklaratív rendelkezés, amelyet tulajdoniképpen már az 1920: 1. te. megtehetett volna, amikor^ kimondja, hogy a kormányzó a főkegyúri jogot nem gyakorolja, hozzátehette volna u. i. ugyanazt a természetszerű kijelentést, amelyet most ez a törvényjavaslat pótol, hogy t. i. az a körülmény, hogy a kormányzó ezidőszerint a főkegyúri jogot mean gyakorolja, nem érinti a magyar király főkegyúri jogát. A törvényjavaslat végül kimondja azt, — az eddigi helyzettől eltérőiéig, annak módosításával, hogy az országgyűlés nem vonhatja felelősségre a kormányzót. Ez mindenesetre szintén a kormányzói pozíciónak igen jelentékeny, nemi is annyiira gyakorlati szempontból, mint elvi szempontból jelentőséggel hí ró rendezése és megerősítése. A felelőtlenség voltaképpen magát az állami szuverenitást illeti meg, annak egyik fogalmi jegye, de átvitt értelemben a felelőtlenség meg szokta illetni a monarchükus államfőket annálfogva, mert a monarchikus • államfő a legkiválóbb mértékben vesz részt az
