Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-37

Az országgyűlés felsőházának 37. ülése azonban a segítség eljön, az édesanya elver- zett, meghalt, is ezzel egy család ment tönkre, I míg ha telefonhálózat volna a (közelben, talán | meg lehetne gyorsítani a segélynyújtást. Minden körülmények között tehát arra ké- I rem, hogy a tatnyák részére, a tanyaközpontok [ részére — amelyek még ma nem igen vannak meg, de reméljük, hogy hamarosan meglesznek, iskoláik: és gazdakörök azonban most is vanaiak a tanyákon — ilyen nyilvános telefonállomásokat méltóztassék létesíteni. En a nyilvános telefonállomást államköltségein gondolom berendezni, tehát nem úgy, — mint már említettem — hogy esak a közérdekeltség hozza össze azt az értéket, amellyel ezt meg lehet valósítani. Hiszen igen sokat olvasunk és olvastunk, a szomszédos mezőgazdasági államokról vagy fcevésibbé mezőgazdasági államokról, például Németországról, továbbá a nagy szövetkezeti államokról, Hollandiáról, Dániáiról, ahol minden kisgazdának, aki a tanyán szétszórtam él, rendelkezésére áll a postahálózat legelemibb része, a telefon. Pedig ma már imi is ott tartunk, hogy a kereskedő a tanyán keresi fel a termelőt, hogy akár állatját, akár baromfiát, akár más termékét ott a helyszínen vásárolja meg, tehát igen sokszor lehetne igénybe venni a telefont és a telefonon keresztül az értékesítést sokkal megfelelőbben lehetne lebonyolítani, holott ennek hiányában a gazdának 20—30 vagy 50 kilométeres utat kell megtennie, pedig így megdrágítjuk a termelés munkáját és egyben nehézzé is tesszük a termelőnek a kereskedelem'be való bekapcsolódását. A .telefomhálózat kiépítését szintén nem úgy gondolom, ahogyan már Amuilt évben kísérletet tettünk a tanya lakJkál arra, hogy a telefonhálózatot valahogy Toevezessük. Az idén a kerületi postaigazgatóság kiküldötte ugyan embereit, megvizsgálta kérésünket, a végén azonban azt imiondotta, hogy: igen tisztelt ^barátaim, meg lehet építeni, de kilométerenkint 1000 pengőbe fog ez részetekre kerülni; ha ezt az összeget összehozzátok, akkor megépül a telefonhálózat. Nagyon üdvös és nagyon fontos az, hogy az állam bizonyos takarékosságot folytasson, de nem könnyelmű kiadás az,, ha ezt a nagy tanyavilágot bevonják a gazdasági élet vérkeringésébe, olyan módon, hogy minden tanyavidéknek és tanyai gócpontnak meglesz, a telefonhálózata, amelyen keresztül az a vidék bele tud kapcsolódni a gazdasági életbe; már pedig, ha az érdekeltségeknek kell összehozniok az erre szükséges egész összeget, akkor a tanyavilágban sohasem fog kiépülni a telefonhálózat. Ezeket a költségeket az államkincstárnak kellene elsősorban viselnie, mert hiszen az államkincstárnak is éppen olyan érdeke volna, hogy nagyon intenzíven és belterjesen dolgozó mezőgazdaság létesüljön az elhagyatott nagy magyar tanyavilágban. Ezzel kapcsolatosan legyen szabad még néhány szóval megemlékeznem a postán és a telefonon kívül a magyar rádióról is. A rádió jövőjéről és az elmúlt időkben betöltött szerepéről bővebben nem akarok beszélni. A rádió szerepe tisztán áll előttünk, az egész világ belekapcsolódott már ebbe a hálózatba. A legegyszerűbb kis tanyai földmunkás ember is tudná használni a rádiót, ha olyan megfelelő olcsó készülék állana rendelkezésére, amelynek révén tényleg hele tudna kapcsolódni a kulturális életbe. A rádió beszerzése azonban még 19Ù6. évi december le-án, pénteken. £5 mindig nagyon drága, de magas a rádió használati díja is. Az volna tehát a kérésem • a nagyméltóságú miniszter úrhoz, lehetőleg méltóztassék^ rávenni a rádió igazgatóságát, hogy olcsó rádiókat bocsássanak a tanyaviiág lakosainak rendelkezésére. Ma ugyanis azt látjuk, hogy a legegyszerűbb rádiókészülék eladási ára is legkevesebb 100 pengő, pedig ha azt a készüléket szétszedjük, látjuk, hogy azt ki lehetne állítani 30—40 pengőiből ás. Nem kell tehát azon a készüléken ilyen nagy összeget nyerni. Szükségesnek tartanám, hogy lehetőleg hozzon a kormányhatalom olyan rendelkezést, amelynek névén a itanyavilág legyes részei olcsó rádióval legyejiek elláthatók., De nemcsak az a fontos, hogy olcsó legyen a rádió, hanem szükséges az is, hogy a rádió hallgatási díja szintén mérsékeltessék a tanyavilágban. A 2 pengő 40 fillér rádióelőfizetési díj a tanyák világában, amikor egyszerű detektoros vagy akkumulátoros rádióval hallgatják a műsort az emberek, maga is igen terhes és nagy költséget ró az előfizetőre. Ugyanakkor bent a falvakban l:»kóknak gyakran hálózati villanyvezetékük van, abba kapcsolják be rádiójukat, aminek következtében, bár a használat ezeknek is pénzükbe kerül, de mégis minden pillanatban rendelkezésükre áll a rádió. De nemcsak a rádiókészülékek olosóbbátételét és a használati díj leszállítását kérem, hanem legyen szabad megemlítenem azt is, hogy a tanyavilág részére olyan rádióműsort kérünk, amelyet az az egyszerű iniáveltségű tanyai kisgazda, földmunkás és kis parasztember is meg tud érteni. Ma ugyanis mit látunk? Vasárnaponkint az istentiszteletek adása után, amelyek végtelenül fontosak, amelyeket nagy szeretettel és tisztelettel hallgatnak a tanyavilág lakói is, akik összegyűlnek egyes házakban és ott hallgatják végig azokat, sokan pedig a saját lakásukban hallgatják meg, — mondom — az istentiszteletek után különböző nehéz operadarabokat vagy klasszikus zenedarabokat játszanak, amelyeket a tanya világ lakói nem értenek meg. Már pedig a tanya lakóinak, a tanyás gazdáknak, munkásoknak és egyszerű kisembereknek egész héten nincsen idejük a rádió mellet ülni, este, tamilkor a jobb zenedarabokat adják, fáradságos miiunlkájuk utáai pihenőre kell térniök, tehát vasárnap az egyetlen nap, annak a tanyán lakó kisparasztnak, kis munkáisembermek, hogy a rádió leadott műsorát végighallgassa. A vasárnapot tehát a vidéknek és nem Budapestnek' kell szentelni. Hiszen ma mit látunk? Vasárnap adják a legjobb operadara'bokat a rádióban, pedig Budapest lakosai helyben vámnak, elmehetnek és itt a helyszínem megnézhetik azt a darabot, míg a vidéken lakó falusi és tanyai parasztembernek nem áll módjában, hogy itt Pesten megnézze, odahaza pedig a rádión keresztül nem tudja megérteni. Mindenekelőtt könnyű zenét kérünk telhát a rádióiban (vasárnap, a déli óráklban, hogy az az egyszerű paraszt msuinkásemtber is egyszer jó imiagyair zene melllett költhesse el az ebédjét. Nem külföldi zenét és nem imdiánus táncokat adó lemezeket kérünk a tanyák résizére, hanem a legjobb anagyar dalokat és magyar zenét ismerje és szeresse meg az a nagyon dolgos, munkában elfáradt magyar kisgazda és földmunkás parasztember. Mindezekben a postatörvénnyel kapcsolatban, amint említettem, körülbelül kétmilliónyi