Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-47

340 Az országgyűlés felsőházának h-7, ül zenöt hold földjük legyen. Beesüljük meg- tehát a törpebirtokosságot és ha hóna alá nyúltunk a mezőgazdasági munkásságnak, akkor Segítsük meg: azt a törpebirtokosságot is, anielvjknek van kedve és tehetsége a földbirtokrendezés során akárhová" letelepedni. Az egy-két hold erdővel rendelkező, dunántúli gazdák nevében azzal a kéréssel fordulok a földmívelésügyi miniszter úr ő nagyméitóságához, hogy módosítsa az 1936. augusztus 1-étn megjelent é« érvénybe lépett erdőtörvényt, amely nagyon megnehezíti a helyzetüket. Ez a törvény kimondja azt, hogyha valamelyik erdőbirtokosnak télvíz idején egy lőcsre, nyújtóra vagy egy kis rőzsére van szüksége, előbb engedélyt kell kérnie az erdőigazgatóságtól, ha pedig ezt engedély nélkül cselekszi, akkor 10— 15—50 pengős pénzbírsággal kell sújtani. Minthogy az a kis erdöbirtoko«, akinek eltörik a nyújtója, nem mehet be rögtön az erdőigazgatósághoz az engedélyért, arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, tegye lehetővé azt, hogyha ezeknek a kisgazdáknak nyújtóra, kapanyélre vagy kaszanyélre van szükségük, csak a helybeli erdőőröknek jelenthessék be és az erdőőrök ellenőrizzék, hogy csakugyan azt a fát vágja-e ki, amelyre az engedélyt adták. Amióta felsőházi tag vagyok, háromszor hoztam ide a harctéren szolgált és érdemekel szerzett, vitézségi éremmel kitüntetett egyének szomorú helyzetét. Sajnos, ebben a tekintetben legalább a falura vonatkozólag még mindig panaszok vannak, amelyek felett az, aki nem a falun él, könnyen elsíklik. Nem múlik el nap anélkül, hogy vitézségi éremmel kitüntetettek ne jönnének hozzám azzal, hogy hát még mindig nem kapunk semmit a vitézségi érmekre? Ha már ezek az emberek a tűzvonalban vitézségi éremre tettek szert, méltóztassanak oda hatni, hogy valami kis pótlékban is részesüljenek

% Bálint igen t. barátom rámutatott a falusi kultúrházakra és a rádióra. Amikor arról beszélünk, hogy a falu ifjúsága minél jobban ki legyen művelve, nemcsak mezőgazdasági szaktudás, hanem más szempontból is, akkor minden községnek rádióval felszerelt kultúrháza kell, hogy legyen- A kultúrház azt a célt szolgálná, !aimelyről Bálint t- barátom beszélt, a rádió pedig az értékesítés tekintetében volna segítségére a gazdának, mert így sokkal gyorsabban jutna hírekhez, mint a Külkereskedelmi Hivatal által most minden héten kiküldött két nyomtatvány útján és talán nem is kerülne többe. Mélyen t. Felsőház! Ezeket kellett elmondanom. Látom azt, hogy a Felsőház minden tagja megértéssel van a mezőgazdasági munkásság, cselédség és a törpebirtokosság sorsa iránt, arra kérem tehát a felsőház igen t. tagjait, ne is lankadjanak ebben a megértésükben, mert a magyar földdel, a magyar gazdával, a magyar nagybirtokossal össze van forrva a mezőgazasági munkásság és cselédség; ha pedig a magyar földdel össze van forrva, akkor a földet szentségnek tekinti s ha szentségnek tekinti, akkor sohasem fogja a magyar mezőgazasági munkás meggyalázni a magyar földet s akkor abból a földből, amelyet ő is vérrel áztatott, az igazi jobb, boldogabb jövő fog kifakadni. A költségvetést elfogadom. (Elénk éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik Nékám Lajos ő méltósága. Nékám Lajos: T. Ház! Ma délben a miniszése 1937. évi június hó 25-én, pénteken. ter urak ő excelleneiái olyan szép, magvasi és összefoglaló beszédeket tartottak, hogy azokkal nyilván lezárták a imaguk részéről a költségvetés tárgyalását s így tulajdonképpen mi, aktik kívülrekedtünk, a legjobban tennénk, ha elállnánk a szótól. Egyrészt azonban én egy testületet képviselek és kötelességem, hogy e testület kívánságainak hangot adjak, másrészt pedig úgy látom, hogy ez a költségvetési vita, amely rendkívül magas színvonalon állt gazdasági, pénzügyi és egyéb tekintetben, egyáltalán nem merítette ki a kulturális, a közegészségügyi szempontokat és néhány más fontos szempontot- Pedig egy nemzet életében rendkívül fontos az, hogy ne csak az anyagi, de egészségügyi és a kulturális jólétét is gondozzák. A történelem számtalan olyan példát mutat, amikor nagyon szegény és elmaradt népek nagy energiával mégis hatalmasok, gazdagok és műveltek lettek, ellenben a beteg és elcsenevészesedett nép mindig tönkrement. Ennélfogva tehát azt hiszem, hogy ezeket a szempontokat jobban kell kidomborítani. A kevés felszólalás közül, amely kulturális kérdéseket érintett, nagyon kitűnt gróf Teleki ő excellenciája beszéde, mégis, nála isi volt egy pár olyan megjegyzés, 'amelyet nem lehet szó nélkül hagyni, valamennyi többi megjegyzését a magam részéről is elfogadom. Nem hagyhatom szó nélkül azért, mert amit ilyen kiváló ember ilyen előkelő helyről mond, az esetleg •messzire elhangzik és précéder, s eket alkothat. Azt mondta például tegnap, hogy a gyakorlati tanítást nem sokra becsüli, csak az elméleti oktatás a fontos. Azt hiszem, talán félreértettük, vagy általánosítottuk a kijelentést, mert ő bizonyára nem úgy értette. Kénytelen vagyok tehát most tisztázni ezt. Vannak szakmák, amelyekben, mint pl. a matematikában, ha egy általános szabályt valaki megtanult, azt minden speciális esetre alkalmazhatja, itt nem is kell gyakorlati. tanítás. Valószínűleg ilyenekre gondolt. De ha egy orvost például nem tanítunk arra, hogy azt a fogat hogyan kell kihúzni, a tüdőt hogyan kell megkopogtatni, vagy a sztetoszkopot használni, akkor az illető nem is fogja tudni és arra azután nem lehet a beteget nyugodt lélekkel rábízni. Ezt azonban valószínűleg ő is tudjaMost áttérek beszédem tulajdonképpeni tárgyára. ! Csatlakozom azokhoz, akik kormányunk működésében olyan sok bizalmat és elismerést keltő momentumot látnak, ezt a magam részéről igazán ki kell emelnem és őszinte örömmel-kell üdvözölnöm. Mindenekelőtt a kormány a magyar politikai életnek régi sebét, a választójogi kérdést általános megnyugvást keltő módon akarja tisztázni. Remélem, hogy ez a kormány óvatossága következtében nem lesz ugrás a sötétbe, hanem jól megfontolt haladás lesz a nemzet megerősödése útján. Örömmel üdvözlöm azt is, hogy az Alföldnek évtizedek r óta, beígért öntözését és ezáltal termékenyebbé tételét a kormány végre meg fogja valósítani. Meg vagyok arról győződve, hogy ennek mérhetetlen kihatása lesz a nép jóléte s az ország boldogulása tekintetében. Ezzel a lépéssel a jelenlegi törvény egy, a Széchenyi-féle Tisza-szabályozással egyenlő fontosságú alkotást kezdeményez. Persze, mint orvosnak, itt fel kell említenem azt, hogy ez a reform esetleg előmozdít• hatja a malária terjedését, de kellő óvatosság-