Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-47

Az országgyűlés felsőházának 47. ülése 1937. évi június hó 25-én, pénteken. Ami a Műegyetem dotációjának elégtelenségét és általában a klinikai és egyetemi intézetek felszerelésének ihiányait és dotációjának elégtelenségét illeti, — hangsúllyal mondom ezt^ mert ezt Teleszky János felsőházi tag úr állapította meg és ez különös erőt ad majd nekem a pénzügyminiszter úrral szemben, ha ezeknek a kérdéseknek megvitatására kerül a sor —• ebben szeretnék az igen t. felsőházi tag úr és- Teleszky ^ felsőházi tag úr ő excellenciája kívánságának teljes mértékben eleget tenni. Az egyik felsőházi tag úr méltóztatott felvetni — azt hiszem, gróf Bethlen Pál felsőházi tag úr említette — a meteorológiai tanszék kérdését. Ez is olyan probléma, amely majd a felsőoktatási reform során kerülhet megvitatásra. Általánosságban a költségvetési vita során tárcámat érintőleg két nagy kérdés körül mozogtak a felszólalások. Egyrészt a kormány politikájának méltatásával és ezzel kapcsolatban a keresztény és nemzeti irányzatról mondottakkal összefüggésben a vallásos gondolatról, a hitélet elmélyítéséről esett szó, aminek elsősorban Virág Ferenc püspök, felsőházi tag úr és Ravasz László püspök, felsőházi tag úr ő excellenciáik voltak a szószólói. Ezek a felszólalások engem nagy örömmel töltöttek e/1, mert hiszen magam is a valláserkölcsi alapon nyugvó nemzeti nevelésnek a híve és harcosa vagyok és teljes megnyugvással mondhatom, bogy azokat a szempontokat, amelyeket itt felvetni méltóztattak, mindig figyelemmel fogom kísérni a jövőben is, amint ezt a múltban is tettem. Sajnos, e két nagyértékű, magasröptű felszólalásban még mindig kísért a sérelmek szelleme is. Mindkét részről sérelmeket, szerintem vélt sérelmeket méltóztattak szóvátenni. Virág püspök úr megismételte a katolikus püspöki kar részéről itt a felsőházban évről-évre megtett deklarációt a Pázmány Péter Tudományegyetem katolikus jellege tekintetében s ehhez egyrészt egy óvást fűzött az egyetemi alapok vagyonának állítólag tervezett átminősítésével szemben, másfelől pedig az egyetemi tanszékek betöltésénél a katolikus jelöltek előnyben részesítéséről ejtett szót egyenlő minősítés esetében. Ravasz püspök úr viszont az 1935. évi VI. te. végrehajtási utasítása kapcsán az iskolafelügyeleti kérdésben tett egy intézkedésemet sérelmezi, amely szerint a középiskolák pedagógiai értekezletein a miniszter személye képviseletében ott megjelenő főigazgató, illetve tanulmányi felügyelő elnököl, amit ellentétben állónak lát a református egyház régi önkormányzatával és az ennek az önkormányzatnak alapján kialakult szokásokkal. Azt hiszem, mind a két felszólalásban bizonyos félreértés van. Az egyetem alapításának katolikus jellegét ma már egyáltalában nem szükséges hangsúlyozni, hiszen a múlt esztendőben, az egyetem jubileuma alkalmával, a törvényhozás törvényerőre emelte a Pázmány Péter emlékét és az egyetem alapítását megörökítő törvényjavaslatot, amelyben most már törvényesen is meg van állapítva a budapesti egyetem katolikus alapítása. Ebből a katolikus jellegből, valamint az 1848 :XIX. tc.-ben viszont megállapított állami jellegből együttesen következik az, hogy a kultuszminiszter köteles az egyetem alapítója szellemének és a 48-as törvénynek egyaránt megfelelő keresztény-nemzeti irányzatot úgy az oktatásban, mint a tanári kar összeállításában biztosítani. Erre magam is törekszem és minden esetben és minden eszközzel ezen az úton kívánok haladni. (Helyeslés.) Az alap átminősítése tekintetében emelt óvást, el kell hárítanom magamtól, mert én egyáltalában nem tudok sem ilyen átminősítésről, sem illetékes részen olyan szándékról, hogy az egyetemi alap vagyonát, vagy annak bármely részét jellegében, természetében bárki megváltoztatni kívánná, ha csak az nem vétetik figyelembe, ami megtörtént' most. három éve, hogy az állami költségvetésből kiemeltem ennek a vagyonnak a jövedelmét, hogy ennek katolikus alapítványi természete még jobban kidomborodjék. Ami a tanszékbetöltéseket illeti, itt kizárólag csak tudományos és pedagógiai szempontok jöhetnek figyelembe azoknak a nagy nemzetpolitikai és világnézeti elveknek a szemmeltartása mellett, amelyekről elöljáróban beszéltem, vagyis a keresztény-nemzeti gondolat figyelembevétele mellett. A személyi minősültség megítélésénél tehát sem nálam, sem az egyetemi önkormányzatnál nem játszhatnak felekezeti szempontok semmi körülmények között soha szerepet. (Helyeslés.) Ha ilyen feltevés felmerülne, nekem ez ellen a leghatározottabban tiltakoznom kellene. Az egyetemi önkormányzat jelölési jogát a jövőben is, mint eddig is mindig, biztosítani kívánom, hiszen öt év alatt egyetlen olyan jelöltet sem ajánlottam kinevezésre a kormányzó úrnak, akit az egyetem ne jelölt volna; még kisebbségi vélemény alapján sem ajánlottam eddig. Ezt a jogot tehát én fenn kívánom tartani, biztosítani kívánom. De az egyetemi önkormányzat jelölési joga semmiben sem csorbíthatja a miniszter előterjesztési és az államfő kinevezési jogát. Ez a három faktor van, hivatva a jelöltek alkalmasságát eldönteni. Az egyetem által megállapított, sorrend betartásához ós esetleg az egyetemi jelölésben nem szereplő egyén mellőzéséhez sem vagyunk jogilag kötve. Az neveztetik; ki, akit az egyetem jelölésének meghallgatása után az előterjesztésre illetékes miniszter és az ő felelőssége mellett az államfő a legalkalmasabbnak talál. * Hasonlóképpen az iskolák igazgatásában és felügyeletében is a legteljesebb tiszteletben tartom az egyházak önkormányzati jogát. Azt hiszem, eddigi működésem és az iskolai törvények garanciát nyújtanak arra, hogy én a történeti egyházak iskolatartási és iskolaigazgatási jogait semmiben érinteni nem kívánom. Ezzel szemben törvénybon gyökerező állami főfelügyeleti jogkörömet sem engedhetem csorbítani s olyan funkcióknál, ahol tisztán pedagógiai, tehát felügyeletem, sőt bizonyos fokig irányításom alá eső kérdésről van szó, csak az én személyemet képviselő, átruházott hatáskörben működő főigazgatók és tanulmányi felügyelők elnöklete alatt tartandó értekezleteket engedélyezhetek, mert a fordított helyzet ezekben a kérdésekben lehetetlen állapotot teremtene, hiszen a fő felügyeleti hatóságot rendelné az igazgató-hatóság alá. Egészen más kérdés az iigazgatás, a kormányzat kérdése sa egyházaknál; ezek és egyéb egyházi kérdések tekintetében tehát marad a régi helyzet. így például, ahol ilyen funkciókról van szó, mint például az érettségi vizsgánál, most is az egyházi elnök elnököl, s a mi-