Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-47

Az országgyűlés felsőházának if. ülést niszter csak miniszteri 'biztossal szerepel. Azt hiszem, ezeket a kijelentéseimet a t. felsőházi tag urak s a püspök urak ő excellenciáik meg­nyugvással vehetik tudomásul, mert hiszen aiz én szándékom az egyházaknak nem sértése, ha­i-«m támogatása. Méltóztassanak figyelembe venni azt is, hogy az ilyen sérelmek hangoztatása a légkört nem javítja. Ma mindnyájunknak tudnunk kell, hogy nem a katolikus, a református, vagy evangélikus vallás szorul védelemre, hanem ál- t tálában à vallás, olyan irányzatokkal szemben, ' amelyek ellen mindnyájan küzdünk. (Ravasz László: Azért kellett volna megszüntetni.) Nem tudok a jogomról lemondani! Heckenberger és Ravasz felsőházi tag urak igen helyesen világították meg a (kisebbségi is­kolák kérdését. Erről a kérdésről a miniszter­elnök úr nyilatkozott, én csupán annyit kívá­nok ehhez hozzáfűzni a velem szemben kétfelől alkalmazott megjegyzésekkel szemben, hogy ma­gyar gyereket idegen nyelvű tanulásra senki sem kényszeríthet, magyar tanulók részére a magyar nyelvű oktatás minden községben biz­tosítva van, a német, tót, horvát, vagy más anyanyelvű magyar állampolgárok gyermekei pedig a maguk anyanyelvén, de ugyanakkor magyar nyelven is részesülnek oktatásban. Ta­valyi iskolarendeleteiminek éppen az volt a célja, hogy az itt támadt zavaros helyzetet kiküszö­bölve, egységes vegyesnyelvű oktatást állapít­sunk meg azokon a helyeken, ahol legalább 40 gyermek szülei a törvény értelmében ezt kíván­ják, ahol pedig nem kívánják, ott lehetővé te­szem, hogy a magyar iskolákban a gyermekek, ha húszan jelentkeznek, a maguk anyanyelvére is oktattassanak. Azt hiszem, ez a megoldás mind, a magyar nemzeti érdekeknek, mind a pedagó­giai érdekeknek, mind pedig az úgynevezett nyelvi kisebbségek kulturális érdekeinek meg­felel. Mélyen tisztelt Felsőház! A másik kérdés, amely a vitában dominált, az ifjúság problé­mája volt. Hosszú volna felsorolni azoknak a t. felsőházi tag uraknak neveit, akik ehhez a kérdéshez hozzászóltak, mert hiszen alig akadt felszólaló, aki ezt a kérdést és az értelmiségi munkanélküliség kérdését szóvá ne tette volna. Örömmel kell megállapítanom, hogy a megol­dás módozatait s az eszközöket ugyanabban lát­ják, amiben én és a kormány látjuk és amely irányban a kormány már meg is tette intézke­déseit. Ötletszerű megoldási módok helyett szer­ves megoldás szükséges, amiként Heckenberger t. felsőházi tag úr kívánta, 8 e mellett különb­séget kell tennünk az akut probléma és a jövő ,prevenció problémája között, amit itt legvilá­gosabban Balogh Elemér t. felsőházi tag úr ő excellenciája hangsúlyozott. Az akut kérdés tekintetében Chor in, Balogh Elemér, Barey, Láng, Szontagh felsőházi tag urak a gazdasági gyakorlati pályákon való el­helyezkedést sürgették és különösen az önálló exisatienciák teremtése felé való törekvését ajánlották az alkalmazotti elhelyezkedés he­lyett. Ebben az irányban mutatnak a kormány intézkedései is. Ezt a célt szolgálja különösen a miniszterelnök úr által bejelentett nemzeti önállósítás! alap létesítése, amely alap éppen a napokban fogja megkezdeni működését Ke­resztes-Fischer Ferenc felsőházi tag úr elnök­lete alatt, akit erre a tisztre a 'kormány fel­kért és; aki ezt a tisztet nagy önzetlenséggel volt szíves elvállalni. Keszthelyi t. felsőházi tag úr a kettős al­1937, évi június hó 25-én, pénteken. 321 lásokkal kapcsolatban mondotta, hogy sok ígé­retet hallott, de ezek az ígéretek nem telje­sültek. Mi nem ígértük, hogy ezt a (hibát megszüntetjük, de megszüntetjük. Az első ren­delkezés már megtörtént a kormány saját ha­táskörében, amely intézkedések pedig törve­nyes rendezést kívánnak, külön törvény kereté­ben fognak ősszel a törvényhozás, elé kerülni. A férjes asszonyok tekintetében óvatosságra intem a felsőházi tag urat és kérem,, tartóz­kodjék az általánosítástól, mert bár ezt a pro­blémát elő kell vennünk, súlyos szociális kér­dés volna a kisebb exisztenciájú férjes nők­nek a szolgálatból való teljes kizárása, ami­kor ma a kereső nő problémája egyik legna­gyobb szociális kérdésünk. A nyugdíjasokra vonatkozóan Teleszky ő excellenciájának volt egy gondolata és javas­lata, amit mi már egy alkalommal a minisz­tertanácsban megvitattunk, azonban úgy lát­tuk, hogy ez a gondolat jó, de elkésett, mert azok a nyugdíjasok, akiknek nyugdíjai fel­használhatók lettek volna az ifjúság elhelye­zésére, már nyugdíjasok, tehát csak reaktivá­lás (mellett menne ez a megoldás. Doby igen t. felsőházi tag úr itt egy spe­ciális kérdést, az egyetemi tanársegédek hely­zetét tette szóvá ennek kapcsán. Ez a kérdés nem teljesen ítélhető meg abból a szempontból, ahogyan ő tette, mert hiszen az egyeteani tan­széki segédszemélyzet nem tisztviselői réteg, — ez az alkalmazás egészen más természetű, és jellegű — egyáltalában nem lehetéges tehát olyan megoldás, hogy most a tanársegédeket fixfizetéses hivatalnokokká minősítsük át. Ahol ez egyes tanársegédeknél szükséges, ott úgyis fokozatosan megszervezzük ezeket az állásokat, a többiek részére pedig éppen most létesítettünk 100 ösztöndíjat a jövő tanévtől kezdődően, amelyek egyenként évi 600 pengőt tesznek ki és ezzel bizonyos támogatást nyúj­tunk ezeknek a fiatal fizetéstel énül működő gyakornokoknak. A másik dolog, a prevenció, az ifjúság problémájában természetesen iskolapolitikai és nevelésügyi kérdés. Itt t. i. a helyes nevelésen és a helyes iskolai rendszeren fordul meg az a kérdés, hogy a jövőben ilyen munkanélküli­ség elő ne álljon. Amit itt Prónay és Szon­tagh t. felsőházi tag urak a műveltségi hiá­nyokról mondottak és amiket ezzel szemben Balogh Jenő és Heckenberger felsőházi tag urak felhoztak, mindazt szintézisibe foglalta gróf Teleki Pál, aki igen helyesen állapította meg ennek a fogyatékos műveltségnek jelensé­geit, korlátozottságát és azokat az okokat, amelyek ezt előidézték- Tudom, hogy vannak hibáik, de a hibák nem általánosíthatók és ép­pen ezért köszönettel adózom Papp Kálmán felsőházi tag úrnak,, aki iskoláinkat, Balogh Jenőnek, aki a tanárokat megvédelmezte és Ravasz László ő excellenciájának, aki az 1935. évi VI- te. bírálata kapcsán a megfelelő ellen­őrzés helyes oldalairól itt elismerően nyilatko­zott. A t- fesőházi tag urak és jómagam szerint is a megoldás az erőteljes tehetség-szelekció, gazdasági irányú gyakorlati nevelés és az (ok­tatási rendszernek, a tantervnek megfelelő ja­vítása, Mindez megfelel elgondolásomnak. A szelekció tekintetében Prónay ibáró felsőházi tag úr figyelmembe ajánlotta a progresszív tandíj megvalósítását, középiskolai ösztön­díjak létesítését tehetséges szegény gyermekek számára és végül a kettős bizonyítvány meg­öl*

Next

/
Oldalképek
Tartalom