Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-47

Az országgyűlés felsőházának 47. ülése 1937. évi június hó 25-én, pénteken. 319 excellenciáik és Bethlen Pál gróf ő méltósága. Somssich László gróf ő excellenciája különösen szóvá méltóztatott tenni a kísérletügyi intézmények kérdését. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy ezeknek az intézményeknek sorsa rendkívül szívemen fekszik, mert meg vagyok győződve arróL hogy a magyar mező gazdaság előhaladása csak akkor lehetséges, ha kísérleti intézményeink megfelelően működnek. A magam részéről a multévi és az idei költségvetésben is bizonyos, habár szerény összegek felvételével iparkodtam költségvetési keretüket bővíteni. Ami a kísérletügyi kinevezésekre vonatkozó megjegyzéseket illeti, mindig úgy volt. hogy a szaktisztviselőket főnökeik, akik szintén szaktisztviselők, minősítik és ezen az alapon terjesztik elő őket a minisztériumban. Való igaz az, hogy itt az előlépés a státusviszonyok folytán egy kissé nehézkes, különösen, ha még tekintetbe vesszük azt is, hogy néha egészen kiváló tudósok részére fenn kell tartani a soronkívüli előlépés lehetőségét, mert különben elveszíthetjük őket. Azonban már az idei költségvetésben is a IX. fizetési osztálynak számát nyolccal, a X. fizetési osztályúakét pedig kettővel növeltem. Többen méltóztattak, mégpedig különösen részletesen, tárgyalni a gyümölcstermeléssel kapcsolatos kérdéseket; főleg Náray-Szabó és vitéz Endrey Antal mélyen t. felsőházi tag urak nyilatkoztak részletesen gyümölcstermesztésünk jövőjéről és arról, hogy minő eszközökkel kívánnák ezt az állam részéről még hathatósabban előmozdítani és alátámasztani. Mindazok, amiket ők ezzel kapcsolatban elmondottak, rendkívül figyelemreméltóak. Természetesen az első és legfőbb kötelesség ezen a téren is az, hogy magának az értékesítésnek kérdésével foglalkozzunk; hiszen a mi kitűnő gyümölcsünknek lehet piacot szerezni, de számolnunk kell azzal, hogy az eddig lefolytatott és igen jól sikerült gyümölcstelepítési akció következtében meglehetősen meg fog szaporodni elhelyezendő gyümölcsünk mennyisége. A magam részéről meg vagyok győződve arróL hogy sikerülni fog megfelelő piacokat találni,, de rá kell mutatnom arra is, hogy belső fogyasztásunk emelésére is ezen a téren meglehetősen nagy lehetőségek vannak. Nem kívánom a mélyen t. Felsőiház idejét továbbra is igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Megköszönve azt, hogy a költségvetést ilyen nagy jóindulattal méltóztattak tárgyalni, annak a meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy ezzel a költségvetéssel, egy évre, a magyar nemzetnek ismét néhány vitális jelentőségű dolgát sikerült nyugvópontra juttatnunk. Kérem, hogy a kormány iránt továbbra is azzal a «megértéssel méltóztassanak lenni, amelyet a költségvetési vita során volt szerencsém tapasztalni, kérem, méltóztassék a költségvetést elfogadni. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik Finkey Ferenc ő nagyméltósága. Finkey Ferenc: Nagyméltóságú Elnök úr! Igen t. Felsőház! Azt hiszem, a felsőházi tag urak valamennyien inkább kíváncsiak a miiszter urak nyilatkozataira, mint a feliratkozott felsőházi tag urak beszédére, éppen ezért a szólástól elállók. (Helyeslés.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván «szólani. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi FELSŐHÁZI NAPLÓ. Ü. miniszter: Nagyméltóságú Elnök úr! Mélyen t. Felsőház! A magyar törvényhozás gyakorlata meruit a költségvetési vita nem merül ki a költségvetés «szakszerű megvitatásában, hanem általános politikai és kormányzati kérdésekkel «és igazgatási részleteikkel i,s foglalkozik. Ehhez képest a «miniszterek is programmszerű nyilatkozatokat szoktak tenni a költségvetési vita 3orán. Ha én most ettől a szokástól mégis eltérek és elnézést kérek azért, hogy ezt a — hogy úgy mondjam — kötelességemet nem teljesítem, ez .azért történik, mert a lefolyt öt év alatt szerencsém volt a t. Felsőházban kultúrpolitikai programmomról már többször nyilatkozni és így annak részleteit méltóztatik alaposan ismerni. Ezért mai felszólalásom során inkább konkrété kívánok azokkal a felszólalásokkal foglalkozni, amelyek itt elhangzottak és egy felszólalással, amely udvariasságból nem hangzott el, Finkey barátoméval, aki azt kívánta szóvátenni, — egy másik felsőházi tag úrral ellentétes véleményen lévén, — hogy a felsőoktatás készülő reformjával ne túlságosan siessünk, hanem az összes kérdések alapos megfontolása, megvitatása után a legnagyobb gonddal és figyelemmel döntsünk ennek sorsáról. Az igen t. .felsőházi tag úrnak ez a felfogása tökéletesen egyezik az én felfogásommal. Annakidején első költségvetési beszédemben mind a képviselőházban, «mind itt a felsőházban mondottam, hogy semmiképpen sem vagyok a mindenáron való reformok híve, minden reformot csak alapos előkészítés és a diagnózis felkutatása után ós abban az esetben vagyok hajlandó proponálni s végrehajtani, ha arra valóban szükség van és ha a reformmunkálat alapos előkészítés után történik. A felsőoktatási reformot is ezen az alapon kívánom a törvényhozás elé terjeszteni, még pedig remélhetőleg .a jövő költségvetési év során, mert hiszen ezen a téren az előkészületek már annyira előrehaladottak, hogy gyors és elhamarkodott niunkálatról nem lehet szó. Ennek a felsőoktatási törvénynek kapcsán kerülnek megoldásra oly kérdések is, amelyek itt .szóvátétettek; tudniillik a felsőoktatási törvénnyel párhuzamosan kell egyetemeink végleges szervezete tekintetében is bizonyos elhatározásokra jutnunk. Éppen ezért ez alkalommal nem kívánok hosszasabban foglalkozni Schimanek felsőházi tag úrnak a Műegyetemet érintő felszólalásával. Erre a felszólalásra lesz alkalmam majd a felsőoktatási reform kapcsán kitérni. Csak abban a tekintetben kívánom megnyugtatni a felsőházi tag urat, hogy a Műegyetem eminens érdekeit mindig szem előtt tartom s a jövőben is figyelemmel kívánok lenni azokra a kívánalmakra, amelyeket a felsőházi tag úr «kifejtett. Egy pontban legyen szabad neki ellentmondanom. En nem féltem a Műegyetemet és nem féltem egyetemeinket attól, hogy kiváló tudós tanárok ne akadnának, akik kevesebb anyagi dotációtól sem riadva vissza, az egyetemen a a maguk tudományát művelnék. Hála Istennek, a magyar tudományos élet (bővelkedik olyan önzetlen tudós férfiakban, akik anyagi tekintet nélkül művelik a maguk tudományát. A professzoroknak, akik közé magam is szerencsés voltam tartozni} egyik főerényük éppen az, hogy száraz kenyér mellett is tudják a maguk tudományát művelni, mert hiszen hivatásból dolgoznak és nem kenyérkeresetből. 61