Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-47

Az országgyűlés felsőházának U7. ülése 1937. évi június hó 25-én, pénteken. 309 tot fogadta bizonyos aggodalommal. Azt hiszem, hogy a realitás szempontjából éppen a bevételi előirányzat a legerősebb oldala ennek a költségvetésnek, amint azt különben Teleszky ő exeellenciája is kiemelte. Kevesebb bevételt irányoztam tudniillik elő, mint amennyi a mostan záruló költségvetési évben tényleg befolyt. Ha tehát a zárszámadási eredményt nézem, nem emeltem a költségvetés bevételi előirányzatát, hanem csökkentettem. Ha méltóztatnak megengedni, néhány számot mondok. Károlyi Gyula ő nagyméltósága főképpen az egyenesadó, forgalmiadó, illetékek és fogyasztási adók 27 millió pengős bevételi emelkedését látja bizonyos aggodalommal. Erre nézve megjegyzem, hogy az 1936—37. évi költségvetésben erre 5135 millió pengőt irányoztam elő. Erre az 5135 millió pengőre, amely a most lezáruló költségvetési évre volt előirányozva, május végéig már 553'1 millió pengő, vagyis 39 6 millió pengővel több folyt be s ez június végéig még emelkedni fog. Ennek ellenére én csak 27 millió pengővel irányoztam elő többet ezeknél a bevételeknél. Ugyanilyen óvatossággal jártam el az üzemeknél is és Károlyi Gyula ő excellenciáját megnyugtathatom, hogy a Máv. 16 millió pengős több bevételi előirányzása szintén teljesen reális, mert a most folyó évben a Máv bevétele címén előirányoztam 220-6 millió pengőt és erre 10 hónap alatt befolyt 205.9 millió pengő, vagyis havi 20 millió pengő és ha a két utolsó hónaP

: nak, májusnak és júniusnak a bevételeit havi 20 millió pengő helyett összesen csak 30 millió pengőre veszem, akkor egészen bizonyos, hogy már az idén befolyik a 236 millió pengő s ennélfogva az előirányzat befolyása biztosra vehető. Ha tehát katasztrofális vagy olyan helyzet, amelvért egyetlen pénzügyTninisztetr sem tehető felelőseié, nem következik be, akkor még egy a tavalyinál hasonlíthatatlanul gyengébb terméseredmény mellett is feltétlenül számítani lehet ezekr? a 'bevételekre. Almi pedig a kiadási többletet illeti, azt hiszem, -méltóztatnak elismerni, hogy ez reálisan, nagy on sok igénynek teljes negálásával,

f de- a komoly nemzeti céloknak bővebb dotálásával van megállapítva. A költségvetés kiegészítő része természetesen a 46 milliós beruházási programma, amiely kés7,pénzkés7,letekből 40 milliót és útépítésre 6 (millió pengőt hitelből irányoz elő. Erre a beruházási programmra, amelynek említett összegét még majdnem ugyanakkora összeg egészíti ki a költségvetésben, — úgyhogy ez összesen ÍKT5 millió pengőt tesz ki — különböző megjegyzéseket tettek. A megjegyzések nagy része azt mondja, hogy ez mind kevés. A megjegyzéseknek: egy részp — és ennek itt is igen autoritativ helyről kifejezést adtaik, —• azt mondja, hogy sok. Kritika hangzott el azután arra nézve, hogy ha már készpénzkészletek .gyűltek össze, azokat miétrt nem a közterhek erősebb csökkentésére fordítottuk, avagy miért nem, fizetünk vislsza nagyobb imértékben adósságokat ezekből az összegekből és egyáltalában miért konnbinálnuk ezeket a megoldási módokat. Azt hiszem, hogy az adott körülmények között éppen ezeknek a módoknak ésszerű kombinációja a > helyes. Mert mi a fontos államháztartásunk jövő alakulása szempontjából'? Erre nézve rendkívül instruktiv képet kaptunk Teleszky János Ő excellenoiájáttól, aki ezt széles látókörével, qruditióvial és nagy élettapasztalattal tárgyilagosan állított elénk. Az ő diagnózisával teljesen egyetértek, talán qgy kis. árnyalati eltéréssel. Nézateni szerint ugyanis nem szabad az 1931/32. évet magát is belevenni az összehasonlításba. Ha megállapítjuk, hogy azóta a belső kölcsönök 500 millió pengőt tettek ki, nem (méltányos ehhez azt a 200 millió pengőt hozzászámítani, amelyet — az állam éppen a válság (kitöréseikor 1931-ben vett fel, hanem talán a legmélyebb pontból kell kiindulni az összehasonlításnál. Nem tartom továbbá egészen helyes megállapításinak azt, hogy 113 millió nlncís fedezve. Ebből az összegből 68 'millió a költségvetési deficit, 40 milliót ellenben a készpénzkészletekből veszek igénybe beruházásokra. Talán mégtsein imjéltányos, tha olyan jól gazdálkodtunk, hogy a késapénzlkészletekből biztosíthatunk pórust beruházások céljaira, ezt a deficithez, hozzászámítana. De 'ezek részletek, nagyban és egésizben a diagnózis helyes. Mi azonban a therápia? Ezt nem. látjuk tisztán. Ezt csak valahogyan érezzük és meirem állítani, hogy közgazdasági elméleteknél, tudásnál és crudiciómál hasonlíthatatlanul többet jelent ezekben az időkben bizonyos intuíció. Szükséges, hogy ez tárgyilagos bírálattal kointrolláltaissék és ezért a javasolt bizottságnak kiküldésére vonatkozó rendkívül érdekes tervet a kormány komoly megfontolás tárgyává fogja tenni. Ha visszatérek beszédem gondolatmenetére és azt nézem, hogyan alakul a jövő, akkor azt kell mondanom, hogy nagyon sok ismeretlennel állunk szemben, amely ismeretlenek barátságtalan árnyékot vetnek előre. Ilyen az a bizonytalanság, amely nálunk a terméseredménytől való függésben jelentkezik, az a bizonytalanság, amely adósságaink, különösen külföldi adósságaink, rendezetlenségében van, az a bizonytalanság, amely a tőkeképződés folyamatosságát a biztonság hiánya és egyéb körülmények folytán gátolja, az a bizonytalanság, amely egy nagy, szociális problémáktól gyötört országnak természetesen útjába áll és még több más ilyen bizonytalansági probléma mered felénk. Ilyen körülmények közt, azt hiszem, hogy a pénzügyek őrének kötelessége, amennyire csak lehet, rugalmasan tartani a költségvetést. A budget abszolút rugalmasságát ugyan ^— sajnos: — már kizárja az, hogy a végszükség két fő mentőeszközét már igénybevettük^ a krízisben és nem hiszem, hogy azok : még egyszer igénybevehetők volnának, legalább nem is olyan mértékben, mint a múltban. Ezért mondottam a képviselőházban, hogy a jövőben sokkal nehezebb lesz egy krízist áthidalnunk, mert radikális adóemelésekre még egyszer nem gondolhatunk és nem gondolhatunk a tisztviselői és egyéb járandóságok csökkentésére sem; ellenkezőleg, helyzetem legnagyobb nehézségét az okozza, hogy nem tudom ezeket a járandóságokat visszaállítani. Ha tehát e természetszerűleg adott határok közt on égis meg kell őriznem a költségvetés rugalmasságát, akkor nem szabad ál-; landó jellegű bevételi kieséseket és állandó jellegő kiadási emelkedéseket a meglevőkön felül beiktatnom. Ezért kell bizonyos mérséklettel eljárnom az adóelengedések és adómérséklések terén, amire még röviden visszatérek és ezért kell a beruházásokat külön törvénybe átvinnem és ezeket a pénztári készletekből fedeznem, mert vannak, de nem terhelni meg vele a költségvetést arra az időre, amikor esetleg nem lesznek és ezért kellett ezzel kom-