Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-47

310 Az országgyűlés felsőházának U7. ű binálva, egyelőre csak szerény mértékben az adósságok visszafizetésének terére lépnem, amit méltóztattak helyeselni is. így a Máv.nál egy f orgótőke-kölcsönt, 20 milliós tekintélyes összegben visszafizettem az illető pénzintézeteknek azzal a kikötéssel, hogy ha három éven belül szükség

1 volna rá, ismét visz,szavenetem; szerény mértékben megkezdtem továbbá annak a kölcsönnek visszafizetését, amelyet a gazdáktól, az ipartól és a bankoktól 1933 januárjában vettünk fel. Azt hiszem, hogy az adómérsékléseknek, elég tekintélyes beruházásoknak kombinációja, amelyeknek körülbelül fele pénzkészletekből történik és nem terheli meg a költségvetést, továbbá a belső adósságoknak bizonyos szerény, de fokozatos visszafizetése, szemben az elébünk meredő bizonytalanságokkal, a józan és helyes költségvetés-készítésnek és a józan pénzügyi kormányzásnak útja. (Helyeslés.) Természetesen igyekeznünk kell azokat a faíktorokat, amelyeket mint bizonytalansági tényezőket megjelöltem, szintén kedvező irányiba hangolni. Ezek közé a feladatok közé tairtozik a tőkeképződés, a takíarékosság előmozdítása. (Helyeslés.) A tőke foigaÜimia vitás» de kétségtelen, hoígy ma tőkének vesszük akár Teleszky ő excellenoiájávai a nemzet rendeikezésére álló termelésre és fogyasztásira fordítható gazdasági erők öslszességét, akár, ahoígyan én sízoktam definiálni, azt a vagyonerőt, •amnelyt.it a fogyasztástól elvonva, termelésre fordítunk, a termelés egyitk legfontosabb tényezője a tőke és az, aki a termelésnek ezt a tényezőjét megtámadja, lemond artról, hogy a termelésiben egyenjogúan és egyenlő hatékonysággal résztvehessen, mert a három tenmieléisi tényezőből, az emberi munkából, a földiből és a tőkélből az egyiket eldobja magától, vagy csak inieigcsorbítva veszi igényibe. (Ügy van!) Aki ezt teszi, az csak botorul cselekszik. De a termelési tényezői szerep mellett, mint azt voltam bátor a felsőház pénzügyi bizottságában kifejteni, a tőikének van .lövedelemeloszlási és sízioieiiális szerepe is. Jövedelemeloiszlási szerepében, az adózás terén meg kell 'tennie kötelességét és bizonyos magas jövedelmeket az adózás terén utói kell étrnünk, az adózásit egyenlővé és dgazlságossá kell tennünk. A tőke különböző formái közül az ingótőikének erősebben kiell 'az adózásból kivennie a részét, mint eddig, mert a mai helyzetből igazságtalanságok származnak, amelyeik tekintetében nem hiszem, hogy ebben az országban bárkinek, aki tárgyilagosain gondolkozik, különvéleménye volna. (Ügy van! Ügy van!) Szociális téren is tényező a tőke ós mint Glattfelder püspök úr ő excelleneiája mondotta, ki kell vennie részét etikai feladatának teljesítéséből. Ha tehát ezt a három szerepet külön tartjuk, s a tőkét mint termelési tényezőt támogatásban részesítjük és megbecsüljük, de másrészt a tokét másik két szerepéből folyó kötelességeinelk teljesítésére bírjuk és e tekintetebn ellenőrizzük, akkor azt hiszem, hogy az egész tőkeellenes iizgalom és agitáció, amely sajnos, tényleg megvan, meg fog szűnni és erre szükségünk is van. (Ügy van! Ügy van!) A jövő faktorai közt szerepel természetesen eladósodásunk kérdése és itt a külföldi tartozások kérdése is. A külföldi tartozásokra vonatkozóan különböző nézeteket hallok. Az egyik az, hogy túlsókat fizettünk eddig, a másik, hogy elkéstük a rendezés idejét, mert régebben könnyebben lehetett volna elintézni, a harmadik nézet pedig — ez nem ellentét,, lése 1937, évi június hó 25-én, pénteken. csak nézetbeli nüansz — hogy nagy súlyt kell helyeznünk arra, hogy benne maradjunk a nemzetközi financiális és tőkeforgalomban, hogy megbecsülésünk legyen a külföldön, mert e nélkül ez a nemzet — elszigetelten — nem élhet rendes gazdasági és financiális életet. Ezekre már többször válaszoltam, most csak röviden összefoglalom válaszaimat. Egy adós sohasem mondhatja, hogy túlkeveset fizet. Megértem tehát, ha vannak ilyen felszólalások, de aki tárgyilag nézi a dolgot, látja, hogy mi számos helyen keveset, több helyen semmit sem fizettünk, de ennek ellenére tisztességünket és becsületünket elismerték és a jóhiszemű adósok kategóriájában szerepelünk a világ előtt. Azt hiszem, hogy az a kormányzat és bankvezetés, amely ezt az eredményt elérte, nem kritikát, hanem elismerést érdemel. (Ügy van!) A másik oldalon, ha szabad megismételnem, amit erről a képviselőházban mondottam, ami azt illeti, hogy elkéstünk volna a rendezéssel, erre vonatkozólag azt kell mondanom, hogy annak, hogy egy nehéz helyzetben levő adós előnyös egyességet köthessen hitelezőjével, nem az az előfeltétele, hogy az adósnak semmi pénze se legyen, hanem az az előfeltétele, hogy valami pénze is legyen és ezt odaadja kiegyezésképpen a hitelezőnek, de azt hiszem, hogy olyan egyességet senkivel nem lehet kötni, hoery 100-bóI 50-et engedjenek el, s akkor a másik 50-et — sem fizetem, hanem csak megígérem, ho^y fizetni fogom. (Derültség.) Már pedig a lefolyt években az volt a helyzet, hogy nem volt mit fizetni és ha lett volna pengőben, nem volt devizánk, amit transferálni tudtunk volna. Ennélfogva nem késtünk el, mert természetszerűleg csak most jutottunk abba a helyzetbe, hogy gondoskodjunk egy organikusabb rendezésről. Csak most, amikor a feláregységesítés és különböző intézkedések révén, amelyek a szakemberek által az egész világon elismert módon rendkívül beváltak, s bizonyos devizamennyiség az addicionális exportokból, tehát lényedében áruk eladásából összegyűlt és remélhető, hogy folyamatosan össze fog gyűlni, jutottunk abba a helyzetbe, hogy ennek egy része adósságszolgálatra fordíttassák. Ennek azonban mi az előfeltétele? Előfeltétele az, hogy ezt a nluszt addicionális exportokból állíthassuk elő, mert végeredményben nem lehet megváltoztatni a gazdasági rend bizonyos alaptörvényeit. A hitelező az ő nehéz helyzetbe került adósától csak árun keresztül, az áru elfogadásán keresztül kaphatja^ meg követelését. Ez az egyik előfeltétel. A másik feltétel az, hogy ezt a devizaösszeget folyamatosan megkaphassuk, ami nálunk meglehetősen bizonytalan, mert kedvezőtlen terméseredmények ezt már kétségessé tehetik és olyan engedményeket kapjunk kamatban, tőkében és törlesztési tartamban, amelyek ezt lehetővé teszik. Azoknál a tárgyalásoknál, amelyeke* a Nemzeti Bank elnökével együtt Londonban é? Párizsban lefolytattam, két irányelvet nem tévesztettünk szem elől. Az egyik az volt, bogy igenis súlyt helyezünk arra, hogy azt a tisztességes adósnak kijáró megbecsülést, amelyei a nemfizetés, vagy kevésfizetési idején sikerült megóvnunk, a jövőre is megőrizzük. A másik irányelv az volt, hogy a teherbíró képességrünkön túlmenő, helyzetünket veszélyeztető kötelezettségeket semmiképpen se vállal-