Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-47

306 Az országgyűlés felsőházának h7. ülése 1937. évi június hó 25-én, pénteken. csak álló vagyonban, ingatlan vagyonban igyekszik elhelyezkedni. Ezt nehezményezem, mélyen t. Felsőház, és ez az egyik legnagyobb kérdés. A bankok működésének és bankok irányításának kérdése ez, amelyet én nem tudok mai formájában elfogadni és amellyel éppen szöges ellentétben áiló intézkedéseket kérnék. Nem akarok és nem is szeretnék olyan hibába esni, hogy bárki is azt lássa, hogy én most a bankok ellen, vagy a töke ellen fogok hadjáratot vezetni, vagy bele fogok kapcsolódni azoknak a könnyű szólamoknak a forgatagába, amelyek a tőkét szidják és a bankok ellen szólnak, mert valamely oknál fogva nincsenek megelégedve az egyes bankok gesztiójával. Nem ebből a szempontból nézem a dolgot, mert szerény nézetem szerint a bankokra szükség van, a tőke irányítására szükség van és úgy látom, hogy ez a működés, amelyet a még meglevő és rendezett pénzintézet-cso port végez, az általános, mai napi hiteléletnek megfelel. Nem felel meg viszont azoknak a nagyobb, az egész országot átfogó és a közületeket is érdeklő általános gazdasági és pénzügyi politikai szempontoknak, amelyeket ma éppen a tőkétől kell elvárnunk. Ebben a tekintetben igen érdekes példákra hivatkozom. A közületek közmunkákat adnak ki megfelelő, élőre megállapítottan megbízható vállalkozóknak ÖS SÍZ esetek 75—80%rában a bankok ezeket a vállalkozásokat nem finanszírozzák, jóllehet minden feltétel megvan és minden feltétel ugyanolyan, mint az eseteknek abban a 25%-ában, amelyet finanszíroznak. A közületi munka akárhányszor nem adható ki szakértő vállalkozónak, mert a pénzügyi keresztülvitelt a vállalkozó nem tudja megoldani a bankok támogatásának hiányában. Konkrét eseteket vizsgáltunk meg, hogy van-e olyan kockázat, amiért a pénz visszavonuljon az ilyen vállalkozástól, hiszen az egészet a hatóság garantálja megfelelően előre kikötött készpénzfizetéssel és előlegnyujtással. Itt jön az, amit én kifogásolok: személyi okok akadályozzák meg, nem a személyi megbízhatóság hiánya, hanem akárhányszor csak a személyi politikai vagy világszemléleti állásfoglalás akadályozza meg azt, hogy az illető a finanszírozásnak aktív tagja lehessen és abban részesülhessen. Ezzel szemben — szerintem nem helyesen felfogott nézőponton állva — a bankok nemcsak finanszíroznak bizonyos gazdasági dolgokat, hanem egyszerűen magukhoz is váltják azokat, úgyhogy ma már a legnagyobb vállalatok voltaképpen a pénzintézetek tulajdonában vannak. Ez sem egészséges állapot, mert a üénzintézet voltaképpen nem a nagy vállalatoknak, a bánya- és gyáripari vállalatoknak megvételére, hanem legfeljebb azok pénzügyi dolgainak elintézésére és lebonyolítására van hivatva és egészen másképpen alakul a gazdasági élet, ha vállalataink az egyes közmunkák lebonyolítására vállalkoznak, vagy ha gyári és ipari vállalataink a bankoktól egyébként függetlenül a finanszírozás keresztülvitelére is vannak hivatva. De, mélyen t. Felsőház, én kifogásolom azt is, hogy a kormánynak nincs előre átgondolt és átfogó gazdasági politikája és nem akaróim aizt mondani, Ihogy ötletszerűen, de mindenesetre egymástól teljesen függetlenül, az egyeseknek külön elgondolása szerint vetődnek fel a kérdések és oldatnak meg a nélkül, hogy azoknak következményei és egészen más , irányú hatásai előre cmegállapíttattak volna. Le kell szögeznem, hogy szerény nézetem szerint a kormány még a mostani nehéz viszonyok loizött is két dologra, kétirányú munkálkodásra van feltétlenül íhiivatva. Szolgálnia kell a jövőt, szolgálnia kell mindazokat ia gondolatokat, amelyeik a nemzet és az ország jövőjét vannak hivatva biztosítani, de szolgálnia kell a jelent is, szolgálnia kell azt is, ami ana van, mert ha a ma elpusztul, akkor a jövőt hiába kívánja építeni. .TTgy látom, ihogy a ikormány inkább csak a jövőt nézi. Amikor tárgyaltuk a vízi beruházásokat és azzal kapcsolatban a vízitársulatok helyzetét, akkor kértem, hogy talán erélyesebben keílene az akkori állapotokba beilenyúlni és ezek rendezésével kapcsolatban lehetne csak a további vízitársulati beruházásokat megvalósítani. Ma azt látom, hogy az Alföld öntözéséről van törvényjavaslat és egyeseknek képére állítanak fel egy hivatalt, a nélkül, hogy meggondolnók, hogy nekünk ma közelebbi teendőink vannak a vízjogi és vízimunkálati kérdésekben és nekünk van a földmívelésügyd minisztériuimhan egy nagyon jó osztályunk, amelynek én sem szakértelmében, sem éleslátásában, sem igyekezetében, sem buzgóságában, sem akaraterejében nem kételkedem, nem hiszem, hogy a mát és a jövőt egyformán jobban meglátná és jobban kapcsolatba tudná hozni egymással az a külön öntözési kormánybiztosság, amelynek statisztikai adatok fognak ugyan rendelkezésre állani, »de nem állanak rendelkezésére azok a hivatalos adatok, amelyekből megállapítható volna, •mi a szükséglete és imit kell a mai szükségletibŐl elvégezni, hogy a jövő nagy tervét 'kiépítthessiik. Ebben a tekintetben (hivatkozom arra, thogy immár hat év óta sürgetem Budapest •környékén a Duna-meder rendezését — sőt inemcsak én sürgetem, hanem sürgeti a fővá<ros törvényhatósága is •— és még mindig a kezdet-kezdetén vagyunk, holott ez nemcsak a •főváros érdeke, — még pedig a főváros elsőrendű érdeke, ímert egész vízműberendezése ettől függ — hanem érdeke az egész országnak is. inert hiszen a hajózási lehetőségek is ettől 'függnek, sőt nemzetközi érdek is a Duna nem "zetköztsége folytán és nagy, elsőrendű érdekünk éppen a Duna felhasználásának és az, ott épült szabad kikötő értékesítése céljából* De ha tovább nézem a vízitársulatok dol •gát és azt látom, hogy a sokak által helyesen kifogásolt csatornázások milyen eredményi adnak, és hogy mire volnának felhasználhatók ezek a csatornák az öntözési elgondolásokkal kapcsolatban, akkor megint azt mondom, hogy tégy helyes átfogó tervet csak azok a hatóságok tudnak adni, amelyek ezen a téren éveken át dolgoztak és amelyeknek már vérében van az egész elgondolás és az egész jövő, amelyet erre; az elgondolásra alapítani kívánnak, nem pedig egy új hivatal, amely fog sok mindent kigondolni, de sok jó eredményt elérni nem fog. Ugyanígy van a közlekedés kérdése is. Építünk utat, építünk autóstrádákat, (Pabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Egy sincs Magyarországon! Nem is lesz!) felállítottuk a Mateoszi.-t, behoztuk a teherautóközlekedést, ugyanakkor azonban nem gondoljuk meg azt, milyen konkurrenciát csinálunk a Máv.-nak és amikor a Máv. munkaeredményeit, pénzügyi eredménveit nézzük, nem vesszük észre, hogy a Máv. teherszállításának drágasága is oka annak,