Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-47

Az országgyűlés felsőházának %7. ülé hogy ez az autófuvarozási intézmény igénybe vétetik. Nem látjuk meg azt sem, noha beszélünk róla, hogy nekünk nemcsak nagy országutak kellenek, hanem kellenek a kisebb, községeket összekötő utak is, mert nemcsak közmunkákra van szükségünk, hanem szükségünk van közlekedési lehetőségekre is, hogy az elzárt falu végül is érintkezhessek a megye székhelyével, a fővárossal, az ipari és kereskedelmi gócpontokkal . Azt mondják, hogy a vidéken is kell ipart teremteni, főleg a Tiszántúlon. Elfogadom, de ipar oda nem fog menni, ahová nem vezet út, ahol nincsen közlekedés, ahol el lenne zárva a világtól; mert az ipar nem olyan, mint a földmívelés, — hogy a föld ott van helyben, te-hát az az ember megműveli földjét » legfeljebb nem tudja értékesíteni termeivényeit — hanem az iparnak állandóan kontaktusban kell lennie az ország többi részéve). Ez pedig csak akkor lehetséges, ha minden község megközelíthetővé válik — nem akkor, ha portengerben kell oda menni — és ha megfosztjuk a sártenger örömeitől. Tehát jó közlekedési utak építendők ki. Ennek is hiányát látom. Pedig ez nemcsak a jövő nagy szükségletét elégítené ki, hanem kielégítené a jelennek nélkülözhetetlen szükségletét is és sokkal többet segítene az országnak, ha ezek a kérdések elintéztetnének, akár anyagi áldozatok árán is, mint ha megállapítjuk azt, hogy^ pénzügyi lehetőség hiányában ezekkel a kérdésekkel foglalkozni nem lehet. En még mernék arra, is vállalkozni, hogy megállapítsam a szükségletek elsőbbségét és meg merem állapítani, hogy a községek élete, jövője szempontjából az egész ország érdeke elsősorban a községi közlekedés biztosítása, mint egyes fényes autóutak kiépítése, De ugyancsak nem látom az átfogó elgoudolást az egyéb beruházások kérdésében sem. S itt nemcsak az állami beruházásokra gondolok, hanem gondolok az egyéb közületi beruházásokra is. Ha én ezt mégis most felhozom a kormány tevékenységének bírálatánál, teszem ezt azért, mert az egyéb közületek felügyelete is a kormányra tartozik és azokat a beruházásokat, amelyekre most gondolok, elsősorban éppen a kormánnyal kapcsolatosan végezné el a Közmunkatanács Budapest székesfőváros területén. Volt idő, amikor arra gondoltam, hogy restelkednem kell, hogy csak én emelek kifogást, hogy csak én nem tudom megérteni azt az egész elgondolást, hogy nekünk ma a korzó kibővítésére, nagy díszes sugárút építésére, fórum alakítására és nem tudom, mire van szükségünk, akkor, amikor a kormánynak nincs pénze arra, hogy fenntartsa a sashalmi és egyéb szükséglakásokat; hiszen ezeket is a fővárosnak adja át azokkal az összes terhekkel, amelyek ezekhez fűződnek. Volt idő, amikor azt hittem, hogy csak én nem értem meg azt az elgondolást, hogy nekünk mutatnunk: kell a külföld előtt, hogy mennyire fejlődünk és ha van Kómában fórum, akkor fórum kel] Budapesten is, ha vannak nagy szóles sugárutak Párizsban és Newyorkban, akkor kellenek Budapesten is és ha máshol vannak felhőkarcolók, akkor Budapest lakossága és az ország népe sem bírja ki, hogy legalább S—10 darab 18 vagy 20 emeletes bérpalotája ne legyen, amelyekre szabad ráfizetni, mert közpénzből készítik. Azt hittem, hogy egyedül én nem éirtetui meg, hogy ez fejlődés. Tegnap ? 1937. évi június hó 25-én, pénteken. 307 azonban, amikor Teleki ő excellenciája megmagyarázta, hogy a mai egész nevelés milyen irányban halad és hogy ma nem a társadalmi kapillaritás törvénye érvényesül, hanem a társadalmi dekapillaritás törvénye, akkor láttam, hogy van más is, aki velem egyetért és talán én abban a szerencsés vagy szerencsétlen helyzetben voltam, hogy előbb mondtam meg azt, hogy nem ezek az elsőrendű szükségletek, nem ezek azok, amelyeket ma ki kell elégíteni — mégpedig nemcsak itt a fővárosban, hanem a vidéken is — és ennek következtében nem luxusépítkezések kellenek elsősorban, hanem a szociális érzék által parancsolt az a felismerés, hogy minden polgártársunknak meglegyen az ő tisztességes lakása és megélhetése és csak akkor van szükségünk luxusintézkedésekre, luxusberuházásokra és luxusépítkezésekre, ha mi a jó polgár szemével megállapított szükségleteket kielégítettük. Sem az északi államoknak, sem Hollandiának, sem Angliának gazdagságát nem a luxus adta meg, sem a régi Rómát, sem a régi Görögországot nem a luxus tette naggyá, hanem naggyá tette a helyesen felfogott polgári érzék, a helyes polgári gondolat, a helyes polgári élet és az ezen felépített egész állami, gazdasági és pénzügyi rendszer. Nekünk is erre kell visszatérnünk. De kifogásolom azt is, amit a nevelés tekintetében látok, amivel szintén nem tudnék egyetérteni. Itt nagyon könnyű dolgom van, mert előttem szólott felsőházi tagtársam, Teleki ő excellenciája tapasztalatból mondott olyan dolgokat, amelyeket nekem meg sem kell ismételnem, hanem tanúbizonyságul csak az ő beszédére kell hivatkoznom. Meg kell állapítanom, hogy itt bajok vannak, mégpedig olyan bajok, amelyeket nekünk nem lehet tovább is szó nélkül hagynunk és amelyeket mihél előbb ki kell küszöbülnünk. Olyan kritikát, — ha szabad azt mondanom, olyan erős kritikát — mint amilyent Teleki ő excellenciája mondott, én nem mernék mondani; nincs is jogom hozzá, mert ő tanár, én pedig laikus vagyok ehhez a kérdéshez. De egyet meg kell állapítanom a jogász szemével: merem talán azt mondani, hogy egyike vagyok azoknak, akik valamelyest mégis tanultak és meg merem állapítani, hogy amit ő excellenciája az általános képzésre vonatkozóan mondott, azt a jogi képzés tekintetében én hatványozottan állít hatom. És ha áll ez az egyetemi képzésre, — amit, azt hiszem, a inult évben tartott főiskolai ankét is megerősít — akkor nem tudom megérteni a kormány késlekedését, hogy ebbe a kérdésbe belenyúljon. Semmi ok sincs arra, hogy ezzel a kérdéssel tovább várakozzunk, hogy ebben a kérdésben tovább is csak siránkozzunk és eljátsszuk azt a régi szép operát, amelyben a kár azt énekli, hogy: »a gróf a vizbe ful, mentsük meg őt!« Egész egyetemi kérdésünk vízbefullad, a mi egész jövő generációnk tudása, képzettsége vízbeful, ha mi tovább is csak siránkozunk és ugyanezt elmondjuk. Nem veheti tehát a kormány rossznéven, ha azt a munkaprogrammot és azt a munkatevékenységet, amelyet itt tapasztalok, — egészen nyíltan megmondom — nem helyes lem és nem szeretném, ha tovább is ebben az irányban fejlődnék a dolog. De, mélyen t. Felsőház! Van nekem kifogá som a túlhajtott sport miatt is. Nemcsak azért van kifogásom, mert talán észre sem véve,