Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-40

Àz országgyűlés felsőházának hO. ülése Sándor ő excellenciája vállalta a védelmet. Sze­rény nézetem szerint ebben a tekintetben a tárgyilagos vélemény a következődben foglal­ható össze. Távolabb tekintő és szerves város­rendezési és városfejlesztési elgondolásokkal már több ízben találkoztunk a múltban is. Uta­lok itt Budapestre vonatkozólag a József nádor által kreált szépítő bizottmány működésére, Széchenyi István prcgrammszerű elgondolá­saira, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa kezdő tevékenyisiégére, /miikor Budapestre vonatkozólag városrendezési 'tervet pályázat útján szerzett s azt azután módosításokkal életbeléptette; és le­gyen szabad .megemlítenem azt, hogy néhány év óta a főváros városfejlesztési bizottsága foglalkozik azzal, hogy a főváros számára vá­rosfejlesztési programmot állapítson meg, amit különben az előttünk fekvő törvényjavaslat kö­telezővé tesz. De a vidéken is találkozunk kon­cepciókkal. Végre is Szeged újjáépítése kon­cepció volt és koncepció volt Gyöngyös újjá­építése is. Hogy ennek ellenére városaink messzetekintő, tervszerű kialakulásáról eddig nem beszélhettünk, ennek okai a beszédem ele­jén jelzett tényezőkön, a véletlen ötletszerűsé­gen és magánérdek érvényesülésén kívül, a főváros túlrohamos fejlődése és vidéki váro­saink elmaradottsága, továbbá a jogi eszközök hiánya és a pénzügyi eszközök elégtelensége, végül a városrendezési tudománynak csak az utóbbi évtizedekben való kiépülése. Az isomertebib városrendezőik Stübbe és má­sok, 30—40 évvel ezelőtt állottak elő azzal, aimivel a vár ostu donián y alapjait lefektették. Nem lehet tehát kívánni azt, hogy ezt megelő­zőleg, még ha voltak is nagyobb (koncepciók, ezek tudományos alapokon épültek legyen fel. Elnök: T. Felsőház! Bejelentést kell ten­nem. A iházszalbályok 92. §-ának. harmadik bekezdésére való hivatkozással (bejelentem, hogy »a városrendezésiről és építésügyről« szóló törvényjavaslat tárgyalásának: tartamá­ra, miután az iparügyi miniszter úr a megje­lenésiben akadályozva van, miniszteri megbi­zsottuil Halla Aurél államtitkár urat jelölte meg, laki a törvényjavaslat tárgyalásán en­niekfolytán részt vehet. Tudomásul szolgál. Méltóztassék folytatni. Harrer Ferenc előadó: Nem szólva továbbá arról, hogy a városrendezési alapvetéskor Bu­dapestnek világvárossá való kialakulását nem lehetett előre sejteni, még kevésbbé lehetett sejteni lazt, (hogy a gépkocsi megjelenésével milyen forgalmi szükségletek fognak a jövő­beoi előállani. Az alkalmi szükségletek pedig a részproblémák megoldására rendszerint szo rították a fővárost és miás városokat is és így történtek aziolk a — mondjuk — kisiklások, amelyeiket ma annyira kritizálunk, amelyek­kel saemhen azonban bizonyos elnézéssel kel: lenni. Ami Budapestet illeti, az 1914. évi új épí tési szabályzat sok tekintetben segített volna, ha nem jött volna a háború. AJháború azon­ban megakasztotta az építést és a [háború után bekövetkezett a városrendezés szempont­jából az a sajnálatos esemiány, hogy szociális szempontok lettek az irányadók a városren­dezés terén, ami különösen abban nyilvánult meg, hogy az 1914-es építési szabályzatnak azt a rendelkezésiét, hogy csak köziművekkel ki­épített területen lehet építeni, a hatóságok megengedtek olyan építkezéseket, amelyeket ma valamennyien kifogásolunk és hogy ezen 1937. évi március hó 16-án, kedden. ÍÖ5 a címen lett Budapest, sajnos, úgynevezett bódévárossá,, hogy elcsúfítottak utakat azzal, hogy szociálpolitikai problémákat az utcán óhajtottak megoldani. Mindezeknél fogva, nem annyira a múlt elítélésére, mint inkább a jövő helyesebb ki­alakítására kell magunkat beállítaná. Ennek első alapfeltétele, pedig a programszerűség, ami a problémáknak helyes összefüggésükben való meglátását teszi lehetővé, ami biztosíté­kot és védelmet nyújt, sőt egyedül a prog­ramszerűség nyújt védelmet a rövidlátás, a a kicsinyességgel és a külön érdekek érvénye­sülésével szemben. További feltétele pedig a programszerűség érvényesülésének az, hogy a jogi és pénzügyi eszközök, a program megvaló­sítására rendelkezésre álljanak- Ezeket tartal­mazna az előttünk fekvő törvényjavaslat,, amelyben ezenfelül még egy sokévtizedes prob­lémának, Nagy-Budapest problémája megol­dásának utolsó órájához is elérkeztünk. A főváros és a vele összeépített környék egységes közigazgatási irányításának kívána­tossága nyilvánvaló. A törvényjavaslat egy­előre a legfontosabb téren, a városrendezés és a városfejlesztés tekintetében biztosítja ezt, még pedig a Fővárosi Közmunkák Tanácsa hatáskörének a környékre való kiterjesztésével, de az érdekelt önkoranányzat közreműködésével is. Nagy-Budapest koncepciója a törvényjavas­lat szerint abban áll, hogy a Fővárosi Köz­munkák Tanácsa készíti a kijelölendő terület városrendezési tervét, megállapítja építési sza­bályzatát, fellebbezési és felügyeleti (hatósági jogkört gyakorol. Ez a megoldás azt jelenti, hogy Budapest a környékkel szemben nem folytathat elzárkózó, csak vele összhangzó vá­rosfejlesztési politikát, viszont azouban gon­doskodni kell arról, hogy Nagy-Budapest hatá­rán most ne keletkezzenek újra azok a viszo­nyok, amelyek annakidején Budapest határa mentén keletkeztek és amelyek ma olyan ne­hézzé teszik Nagy-Budapest problémájának megoldását. A mondottak előrebocsátása után a tör­vényjavaslat még nem érintett rendelkezéseit kívánom előadni, most már a törvényjavaslat szerkezetének megfelelően niondanivaiomat. A törvényjavaslat négy fejezetbői áll: I. város­rendezés. II. Telekfelosztás. Telekhatárrendezés. Telekátalakítás. Kisajátítás* III. Építésügy. IV. Vegyes rendelkezések. A városrendezés című fejezet biztosítja a városrendezés alap­műveleteinek elkészítését: ezek a városfejlesz­tési terv, a városias kialakításra szánt terület megállapítása, a felmérés, az általános részle­tes rendezési terv és a teleknyilvántartás. A városfejlesztési terv jellemzőbben kifejezve városfejlesztési programon, a város jövőbeli ki­alakításának elgondolását foglalja magában. Felállítása nem műszaki, hanem várospolitikai feladat, amelynek megodásánál a természeti adottságok szem előtt tartása mellett a gazdia­sági, szociális, valaimint a pénzügyi szempon­toknak van döntő szerepük. A városfejlesztési program kérdései há­rom témakörbe foglalhatók össze, úgymint te­lepítési politikai,, a közlekedési rendszer és a szépítési követelések. A telepítési probléma abban áll, hogy mikép helyezkedjék el racio­nálisan a város lakossága a város területén. Etekintetben az alapelv: a mező- és kertgaz­dasági területeknek, a városias berendezésű

Next

/
Oldalképek
Tartalom