Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-40

1ÖÖ Az országgyűlés felsőházának kO. ülése 1937. évi márc'ms hó 16-án, keddefU lakott városrészeknek és a gyárvidékeknek különválasztása. A város lakosságának száma és társadalmi összetétele szalbja meg» hogy időnként mennyi területnek kell rendelkezésre állania városias lakások, illetve az ilyenekhez szükséges házhelyek számára. Ez .attól is függ, hogy milyen, mérteikben akar a város házhelyeket beépíttetni. A köziművek terheinek csökkentése kétségtelenül hizonyos koncentrációt kíván, ezt leginkább a zártsoros és töibbemelet soros építkezési nyújtja. Kétféle politikát lehet nacionálisan folytatni: szabad intenzív — mindkét diimemzióhan nagyobb — építkezést kisebb területen, vagy kevésibé in- i tenzív építkezést nagyoibh területen végezni, I de semimiesetre sem szabad me:geingedini nagy területein az olyan intenzív építkezést, amely •az egész beépíthető területet figyelembevevő a lakásszükségiet mértékét messze meghaladja, Az utóibibi a közanűkérdés megoldásának nehézségién kívül magas spekulációs teleikáraikat idéz elő, amelyek nemi kedveznek az építkezésinek.. . A külterjes építési politikának hátránya, hogy hátráltatja az elavult házak újjáépítését, ami előfeltétele a miagánépátési tevékenység folyamatosságának, ez pediig nagy közgazdasági érdek. Bud ő exoelleneiája a képviselőházi vitában rámutatott erre a szempontra, különösen •a munkaalkalmak állandósítása érdekébeni A helyes telepítési politikának íőelve azonlban az, hogy míg egyfelől lehetővé kell tenni, hogy a városias jellegű lakásszükséglet számára kedvező kínálatot biztosító házhelymennyiség álljon rendelkezésre, r addig^ másfelől a városias berendezést kívánó városrészek össze függésiben alakuljanak ki; csak így érhető el a pénzügyi lehetősége annak, hogy városainkat megfelelő közberendezésekkel, útburkolattal, csatornázással vízvezetékkel, gáz- és villanyvilágítással és erőberendezésekkel a lakosság túlterhelése nélkül lehessen ellátni» továbbá, hogy a helyi közlekedés költségei lehetőleg megtakaríthatók legyenek. óvakodni kell tehát a mező- és kertgazdasági területeknek a városias kialakításiba idő előtt és rendszertelenül való bevonásától, röviden szólva a szén-felen és rendszertelen házhelyA parcellázástól. A gyárak elhelyezésére nézve közismert elv, hogy azok a lakórészektől külön, a széljárás figyelembevételével helyezendok el; ez ^különösen a füstös, zajos és méig inkább a bűzös gyártelepekre vonatkozók. A lakott városrészekre illetőleg a telepítési politika irányelvei az építési módban^ realizálódnak, amely részben a városrendezési tervben, résziben az építési szabályzatban nyer szabályozást. Nagyobb városokban a telepítési politika körébe tartozik még annak a problémának megoldása is, hogy amíg a város területén hő települési lehetőségek vannak, addig ne keletkezzenek a határ mentén idegen területen új városi települések. Ezt a környékre vonatkozó hatalom hiányában csak a városon Ibelül yaló település kívánatosabbá tételével lehet elérni. Ilyen politika elmulasztása idézte elő NagyBudapest problémáját összes bajaival és megoldási nehézségeivel. A városfejlesztési programm, a közlekedési probléma körében először a nagyyasút vezetésének és a pályaudvarok elhelyezésének, hajózható folyó mentén a vízi út miként való kihasználásának és akikötőnek, esetleg még a repülőtérnek miként való elhelyezése kérdései oldandók meg ós pedig mindig a települési elgondolással öszhangban. Ehhez kapcsolandó a szerves úthálózati rendszer, amelynek a mai városrendezési elvek szerint a forgalmi utak és a lakó utcák megkülönböztetésen kell alapulnia. Ezt a megkülönböztetést egyfelől a gyors autóforgalomnak az utakkal szemben támasztott magasabb követelései, másfelől a pusztán a házak megközelítésére szolgáló utak költségeinek apasztására irányuló törekvések szülték. A forgalom feltételei: az áttekinthetőség az útnak keresztutakkal ritkán való megszakítása, az országutaknál, a helyi forgalomnak innen való elterelése és a szilárd burkolat. Evvel szemben a lakó utcáknál megelégedhetünk a kisebb szélességgel és a könnyebb burkolattal. A szépészeti követelések a városrendezésben a természeti szépségek s az arra érdemes műemlékek és történeti emlékek megóvása és érvényre juttatása; a középületek művészi megépítése és ^elhelyezése a szépítési követelmények érvényesítés a magánépítkezéssel szemben, az utcáknak és tereknek a forgalmi igények megóvásával való szép kiképzése és ahová illik, fásítása, vagy kertesítése és végül mindenekelőtt minden utca szépségét zavaró; építménynek eltüntetése. Azt hiszem, ebben a körben lehet Hütl ö méltóságának azt a kívánságát is honorálni, amely arra irányul, hogy régi fásításaink kellő megóvásban részesüljenek. (Helyeslés.) A városias kialakításra szánt terület megállapítására az alföldi és tanyai agrárvárosainkban lesz szükség, mert hiszen ezek a jogszabályok, amelyeket itt felállítunk, a sűrű együttlakásos telepítésekre vonatkoznak és nem vonatkozhatnak a tanyai vidékekre. A felmérés és pedig úgy iá vízszintes, mint a magassági felmérés a közműveknek és az épületeknek a terepben való helyes elhelyezésére van szükség, de segítő eszköze az ingatlan tulajdoni viszonyok rendezésének is. A városrendezési terv feladata a városfejlesztési programm megvalósításának legmegfelelőbb műszaki megoldását megáűlpítani és ezeket amennyire lehetséges, rajzban feltüntetni. A városrendezési követelések közül azok, amelyek rajzban nem fejezhetők ki, vagy nem alkalmasak tarra, hogy a városrendezési tervbe kerüljenek, az építésügyi szabályzatba valók. Az általános rendezési terv a fő forgalmi útvonalakat s a telepítési politikának alapvető elemeit foglalja magáiban. A részletes rendezési terv lényegileg alig több, mint egy parcellázási terv, de egy hatóságilag megállapított parcellázási terv, vagyis egy, a közérdek szem előtt tartásával készített parcellázási terv. A teleknyilvántartás egyfelől a telkek forgalmi értékét, másfelől a közigazgatási természetű jogokat és kötelezettségeket tünteti fel. Az előblbit a városrendezés során tölblbsaönösen számba veendő telekértékek biztos megállapíthatása teszi szükségessé — tehát a kisajátítás, különösen a telekátalakítás céljából — az utóbbit az a körülmény, hogy a közigazgatási természetű jogok és kötelezettségek feljegyzésével a hiteltelekkönyv nem terhelhető meg. Igaz, hogy a teleknyilvántartás csak tájékoztató jellegű, hiszen a nyilvánkönyvként való berendezése olyan nehézségeket és olyan költséget jelentett volna, amiről beszélni sem lehet, de