Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-40

\Az országgyűlés felsőházának 4-0. ülése ötletszerűség és a magánérdek irányította spekuláció helyébe a műszaki tudománnyal haladó, a gazdaságosságot szem előtt tartó és a szépészeti követelmények megvalósítására törekvő tervszerűséget teszi meg a városrendezés és városfejlesztés alapjává, egyben megteremti a jogi és pénzügyi lehetőségeket, hogy •a városrendezési célkitűzéseik valóra is válhassanak. Városrendezési törvényi jogunk ma a kisajátításról szóló 1881 :XLL tc.-ken alapszik, ennek a törvénynek azonban, mint a címe is mu- '• tatja

% kizárólag kisajátításir rendelkezései vannak és ezeket a kisajátítási jogokat s fokozatosan adagolja a községeknek, a megyei városoknak, a törvényhatósági jogú városoknak és a fővárosnak. 1913:XXIX. te. a város kisajátítási rendelkezések tekintetében a többi városokat Budapesttel egy vonalra helyezte.

1 E törvénytől eltekintve városrendezési jogunk szabályrendeleteken, de főleg jogszokásokon alapul, bár vannak^ egyes törvényeink, egyes biudapesti főutak építésére vonatkozó törvények, amelyek városrendezési rendelkezéseket, mint oéldául az értékemelkedési járulékra, a rendkívüli adómentességre vonatkozó rendelkezése• ket tartalmaznak. Nagy haladást jelentett városrendezési jogalkotásunkban az 1918 : XXIII. tc

% Gyöngyös város újjáépítéséről. Ez a törvény, amely már a modern városrendezés szempontjából szükséges jogi és pénzügyi eszközöket tartalmazza, csak erre az egy városra szól ugyan, ide mégis megvan a maga nagy jelentősége •abban, hogy irányt szabott a. mostani általános törvényjavaslat megalkotásának, s talán még inkább abban, hogy azokat az elveket, amelyeket a törvényjavaslat most általánosít, már közel húsz év előtt magáévá tette a magyar törvényhozás. ÍXz elnöki széket Beöthy László foglalja el.) Külföldi vonatkozásban nagyon előnyösen áll ez a törvényjavaslat, amennyiben a legújabb külföldi törvények is ugyanebben a szellemben mozognak, a nélkül, hogy a mostani törvényjavaslatnak akár elvi. akár gyakorlati színvonalát elérték volna. A törvényjavaslattal szemben főleg alkotmányjogi észrevételek merülitek fel, nevezetesen, hogy kerettörvény, hogy az autonómiát megszorítja, hogy a magánjogunk egyik alapját tevő kártalanítási elvet sérti, hogy a bírói hatáskört megszűkíti, véscul. hogv kettős miniszteriális hatáskört állapít meg. Reméleni, meggyőzően fogom tudni kimutatni, hogy 'egyik vonatkozásban sincsen ok aggodalomra. Ez a törvényjavaslat lényegében nem kerettörvény, mert a városrendezési Jog összes elveit magáiban a törvényjavaslatban állapítja meg és felhatalmazások útján rendeleti szabályozásra csak olyan matériát utal, amely vagy végrehajtási jellegű, vagy olyan, amely 'természeténél fogva a rendeletalkotás körébe tartozik. Az autonómia megszorításáról ennél a törvényjavaslatnál valóban bajos beszélni akkor, aimiíkor tudjuk, hogy a városrendezés vésre is lényegében önkormányzati feladat és e törvényjavaslat szerint is önkormányzati feladat marad. Természetes, hogy az állami felügyeletnek ezen a téren, ahol a városoknak^ nem is múló, hanem évtizedekre, sőt talán évszázadokra szóló érdekei intéztetnek el, meg kell 1937. évi március hó 16-án, kedden. 103 'leninié. Meg kell lennie a felügyeletnek két 'irányban: egyfelől a szakszerűség saeanpont'jából, másfelől a vagyoni felügyelet szempontjajból is, nehogy esetleg — különösen vidéki Város óikkal szemben — idő előtt olyan követelések támasztassanak, amelyeknek azok pénzügyileg nem tudnak megfelelni. Felvetődött az is, hogy a nyilvánosság ki Van zárva a városrendezési tervek megalkotásánál. Nincsen kizárva, mert hiszen ezeket a terveket a képviselőtestületek, illetőleg a törvényhatósági bizottságok állapítják meg, tárgyalásuk pedig nyilvános. Felvetődött azután az a kérdés is, hogy a koTinány nem fog-e túlságosan beleavatkozni 'a városok rendezésének kérdésébe. Különösen Wekerle ő excellenciája fejezte ki ezt az aggályt a bizottságban. A magam részéről is azon 'a nézeten vagyok, hogy a városrendezésnek lényegében a városoknál kell megmaradnia, miVel a városok akaratuk ellenére nem boldogíthatok. Talán senki sem képviseli nálam erősebben _ ezt az álláspontot, aki gyöngyösi kormánybiztos koromban súlyt helyeztem arra, hogy a városi képviselőtestület minden határozatomat megvitassa és elfogadja. A kártalanítás körül felmerült állítólagos magánjogi sérelmek két irányban mozognak. Az egyik sérelem az útterületeknek részben ingyenes átengedésére vonatkozik, a másik az előkertek, a sertéshízlalók kitelepítésére és a házakon lévő díszítő ormok és tornyok kártalanítás nélkül való eltávolítására. Ami az ingyenes átengedés kérdését illeti, azt hiszem, valamennyien tudjuk, hogy a parcellázási praxisban ez az ingyenes átengedés évtizedek óta nálunk is' gyakorlatban van és hogy ennek jogpolitikai, mondhatnám, erkölcsi alapja az, hogy az átengedés mértéke feltétlenül belül van azon az értékemelkedésen, amelyet az út nyitása a megmaradó területre vonatkozólag előidéz. Az az egyharmados mérték, amely a törvényjavaslatban szerepel, nem feltétlenül érvényesülő mérték, hanem csak határérték, tudniillik az út fél területét kell átadni, illetőleg, ahol az út egészében egy telken megy keresztül, az egész területet, de ingyen legfeljebb annak egyharmadát. Ha méltóztatik arra gondolni, — amire különben még utalni fogok — hogy újabban a városrendezési tervekben a forgalmi utakat megkülönböztetjük a lakó utcáktól és a lakó utcák mértékét csökkentjük, akkor majd meg méltóztatik látni, hogy bizony ez az egyharmad a legkevesebb esetben meríttetik ki egészen a telektulajdonos terhére. Hültl ő méltósága a bizottságban felvetette a kompenzációs elvet, mondván, hogy ingyenesen átengedett területek ellenében azokat a területeket, amelyek a szabályozás folytán valamely telekhez hozzáesnek, ingyen kellene átadni, illetve kompenzálni kellene az ingyenesen leadandó területekkel. Ilyen komoenzációról nem lehet szó. mert az ingyenes átengedésért utat kap az illető, a hozzáeső területtel pedig területet kap, amely telkének részévé válik és általa azonnal teljes mértékben értékesíthető. Ami a kártalanítás mellőzését illeti az említett esetekben, egészen röviden csak azt vagvok bátor megjegyezni, hogy zártsoros építkezéseknél az előkertek átengedése egyáltalán nem jelent hátrányt, hiszen ezeket egyébként előkertszerűen amúgyis fenn kellene tartani és másrészről a hatóság csak akkor fogja az előkerteket az utcához csatolni, amikor ezeknek már nincsen értéke, sőt ami-