Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.
Ülésnapok - 1935-40
Az országgyűlés felsőházának hO. ülése annak belátására, hogy ez elől a biztosítási intézmény elől elzárkózni nem lehet. Az 1928. fevi XL. to. alkotta meg nálunk az öregség-, rokkantság és halál esetére szóló biztosítást, egyelőre az ipari munkásságra és a magánalkalmazottak körére korlátozva, de ebben a keretben meglehetősen széles alapokra fektetve. Azt hiszem, bátran kiállhatja a mi társadalombiztosításunk a versenyt bármely nemzetközi fórum előtt, mert a magyar közgazdaság «zerény anyagi erejéhez képest a mi biztosítási intézményeink s azok szolgáltatásai igen jóknak mondhatók. Ha azt keressük, hogy a nemzetközi szabályozás révén imicsoda érdekeltség fűződik ennek a biztosításnak megvalósításához, vagyis hogy hány emberre terjeszkedik ki ez ] a szociális rendezés, akkor azt találjuk, hogy a legutóbbi évek statisztikája szerint Magyarországon körülbelül 675.000 emberről van szó, amivel szemben Angliában 15 millió, Németországban 17 és félmillió, Franciaországban közel 8 millió, Csehszlovákiában pedig harmadfél millió emberről van szó ezzel kapcsolatban. Kétségtelen tény tehát, hogy ahol a szociális biztosítás az embereknek ilyen nagy tömegeit öleli fel, — annál is inkább, mert hiszen a munkás szabad költözési joga biztosítva van — a munkások kedvezőbb munkalehetőséerek szerint egyik vagy másik helyen való foglalkoztatása kell hogy ezen a réven se legyen meggátolva. Szükségessé vált tehát az arról való gondoskodás is, hogy ha ez a szociális biztosítás a különböző államokban megoldatott, akkor azok a munkások, akik vándorlásaik során egyik vagy másik államban a díjfizetés révén a járadékra megszerezték a jogosultságot, azt ne veszítsék el a miatt, mert más országba mennek lakni. Már pedig eddig ez volt a helyzet, mert a legtöbb állam a maga járadékfizetési kötelezettségét részint az állampolgársághoz kötötte vagy ahol ettől el is tekintett, kötötte mindenesetre az illető államban való tartózkodásihoz és ennek következtében azok az éveik óta fizetett díjak, amelyeket a , munkások a maguk nehezen megszolgált béré- , bői egy-egy biztosítási intézménynél lefizettek, abban az esetben, ha az illető nem akart öreg korára abban az országban maradni és ott letelepedni, elvesztek. Ezért állítom, hogy Magyarország szempontjából ez a megoldás nagy értéket jelent, mert mi, sajnos, igen jelentős munkástömegeket bocsátunk ki más országokba és viszont nálunk sokkal kevesebb az idegen munkások száma. Csak rövid összehasonlítást kívánok tenni. (Helyeslés!) Magyarországon a legutóbbi esztendőben az engedéllyel itt letelepedett és munkaengedélyt kapott idegen,-külföldi honosságú munkások száma körülbelül 33—34.000 volt, tehát a hozzátartozókkal együtt 80—90.000 emberről van szó, akikkel szemben az egyezr meny révén kifelé kötelezettséget vállalunk. Ezzel szemben Magyarországnak a múlt esztendőben körülbelül 75.000 munkása volt külföldön foglalkoztatva: a legtöbb Franciaországban, ahol 40.000 munkás van munkában, különösen az ottani bányákban és nehézipari vállalatoknál, továbbá Ausztriában körülbelül 20.000 magvar ember dolgozik, azonkívül vannak még Németországban. Belgiumban, Csehországban és több más államban kisebb számban, összesen 70—75.000 maeryar ember dolaro*!*£ tehát külföldön. Ez a 70—75.000 ember családtagjaikkal eeryütt azt jelenti, hogy körülbelül 200.000 ember érdekéről van itt szó. Mert 1937. évi március hő 16-án, kedden. 101 ennek az egyezménynek döntő jelentőségű megállapítása szerint ezentúl az egyezményhez csatlakozott államok eltekintenek az állampolgárság kikötésétől a biztosítás révén szerzett járadékjogok élvezete szempontjából és eltekintenek az ottani tartózkodástól vagy letelepüléstől is, mert bármely az egyezményhez csatlakozott országban való tartózkodás és letelepülés jogot ad a járadékok élvezetére. Ennek az egyezménynek révén tehát azok a magyar munkások, akik külföldön dolgoznak és külföldön fizetvén a maguk díjait, ott szereztek bizonyos járadékjogosultságot, ezt a járadékjogosultságot öreg korukban, ha hazaköltöztek, itthon is élvezhetik. Ebben van ennek az intézkedésnek az a nagy jelentősége, amelyet magyar szempontból fontosnak kell tartanunk. (Helyeslés.) így állván a helyzet, azt hiszem, hogy az egyezmény elfogadásával szemben semmiféle érvet sem lehet felhozni. Ugyanis az, hogy az állampolgárságtól függetlenítik a járadékélvezeti jogosultságot, minden körülmények között magyar érdeknek mondható és a helyben való élvezet lehetősége a kifejtett okoknál fogva éppen azt teszi lehetővé, ami a magyar embernek mindig, a régi időben is vágya volt: hogy öregkorára hazajöhessen. Tudjuk, hogy a kivándorolt magyar emberek túlnyomó többsége is a kivándorlást nem áttelepülésnek és állampolgársága elhagyásának, hanem olyan munkaalkalomkeresésnek tekintette, amely munkaalkalom révén bizonyos anyagi előnyhöz jutva, keresményét itthon akarta azután értékesíteni, mint ahogyan az Amerikába kivándoroltak jelentős része is — az amerikások — visszajött Magyarországra és itt földet, házat^ szerezve, öreg korára jobb megélhetést biztosított magának. Viszont semmi néven nevezlendő olyan teher, amely Magyarország szempontjából aggályos lehetne, nem jár az egyezmény becikkelyezésével, mert hiszen azok az előírt biztosítási feltételek, kikötések, intézmények, amelyeket az egyezmény megkíván, nálunk már megvannak, rendelkezésre állanak. Ennek következtében Magyarországra ebből az egyezményből csak előny hárul, hátrány és újabb teher nediff semmi, amiért is bátor vagyok az együttes bizottság nevében azt a javaslatot, amely ennek az egyezménynek becikkelyezésére iránvuk a mélyen t. Felsőháznak elfogadásra ajánl am'- (Éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Kíván valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni 1 ? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítomKövetkezik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Ioen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a felsőház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat, hogy a szokásos módon először a törvényjavaslat címét s azután szakaszainak sorszámát felolvasni szíves^ kedjék. Péchy Manó jegyző (felolvassa a törvényjavaslat címét és 1—3. §-ainak sorszámát. A felsőház a eímet és az 1—3. §-okat hozzászólás 'nélkül elfoaadja.) Elnök: Ekként a törvényjavaslat részletei' 19*
