Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.
Ülésnapok - 1935-40
98 Az országgyűlés felsőházának lö. üli bármilyen politikai tisztséget viselünk, vagy vállalunk, tudnunk kell, hogy nem a párt jelszavak a. fontosak, hanem az, hogy a nemzet egysége és a kormányzat állandósága meg ne bomtEbssék. JÜgy van! Ügy van!) Ezért érdemes feláldozni, vagy félretolni a jelszavakat, sőt még a politikai ambíciókat is. Magam is beléptem egy konzervatív pártba, annak ellenére, hogy szentül ragaszkodom a liberalizmus eszméjéhez, ragaszkodtam a kommunazmus alatt, minden megpróbáltatás között, mert lelkem mélyéig, testem minden porcikájáig áthat az a tudat, hogy a magyarságra tísak addig van szükség Európában, amíg hű marad a szabadság gondolatához, (Élénk helyeslés és taps.) mert minden reakció idegen dolog és mindig gyulladást okoz. Annak ellenére, hogy bankár vagyok, amii szintén nem népszerű foglalkozás, de már negyven év óta önérzetesen folytatom, beléptem a kormányt támogatók közé, aikik agrárpolitikát csinálnak, — már magának a miniszterelnök úrnak a családi tradíciója és jelene is az agrárpolitika — mégis beléptem azért, mert most nem erről van szó, ennek jegyében nem is lehet választójogot csinálni. Mert ha egyszer észrevesszük azt, hogy van itt egy szegény nemzet, amelyet megcsonkítottak, amely nem tud védekezni, amelynek nincs fegyvere, amelynek nagyon kevés a gazdasági ereje, nagyon gyenge a társadalmi konstrukciója, de amelyik mégis él, mert megvaín a nemzeti egysége és a kormányzási állandósága, akkor ez utóbbakért érdemes mindent félretenni és akkor el fognak múlni azok a tavasai árvizek, amelyeket a márciusi szellő különféle fejekben szokott lyénkor fakasztani. (Derültség.) Ezért tettem félre minden mást és törekedtem ismét húsz év után a törvényhozás tagja lenni. Ezért merem 'bevallani ugyanarról a helyről, amelyről Hegedűs Sándor 31 évvel ezelőtt utolsó beszédét tartotta, hogy ennek a becsületes magyar kormánynak, a Darányi Kálmán kormányának támogatása nem személyi kérdés, sem rám, sem másra nézve, ez egészen más, ez országos érdek, és nemzeti kötelesség. Ezért elfogadom a javaslatot. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni 1 ? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A miniszterelnök úr ő excellenciája kíván szólni. Darányi Kálmán miniszterelnök: Nagyméltóságú Elnök úr! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) A felsőház előtt fekszik az ajánlási rendszer reformjáról szóló törvényjavaslat. Ez a javaslat olyan kérdést akar megoldani, amellyel a törvényhozásnak foglalkoznia kellett; az egész országban és az egész ország közvéleménye előtt indokolttá tette ezt az a körülmény, hogy a közvélemény széles rétegeiben, teljesen jogosan, az eddigi rendszerrel szemben, bizonyos elégedetlenség mutatkozott (Az elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) A kormánynak, amikor ezt a törvényjavaslatot az országgyűlés elé hozta, az volt a célja, hogy azt a kellemetlen momentumot az ország közéletéből kikapcsolja, amely az előző törvény alapján előállt helyzetből kifolyólag keletkezett. Abból a körülményből, hogy sem a felsőházban, sem a felsőházi 'bizottsági tárgyalás alkalmával senki sem szólalt fel tulaljdonise 1937. évi március hó 16-án, kedden, képpen a törvényjavaslattal szemben, köszönettel kell megállapítanom azt, hogy a törvényjavaslatot és annak intencióit .általában helyeselni méltóztattak. A ^Felsőháznak a plénumban felszólalt igen t. tagjai tulajdonképpen igen keveset beszéltek magáról a javaslatról. A javaslathoz részletesen hozzászólt, azt minden tekintetben .'boncolta, a külföldi példákkal isi összevetve, igyekezett 'annak pontos helyét megállapítani, az előadó úr ő méltósága, akinek ezért a tanulmányáért erről a helyről is őszinte és hálás köszönetet kell mondanom. Balogh Elemér igen t. felsőházi tag úr ő excellenciája egynéhány igen érdekes gondolatot vetett fel, amely gondolatok közül különösen lekötötte a figyelmemet az, hogy azt javasolta, a felsőházi jogkör kiterjesztéséről szóló javaslatban gondoskodjunk valamikép arról, hogy a Felsőház tagjainak lehetővé tegyük, hogy — mint ő mondta — ha nem is szavazati joggal, de mégis részt veh ess ének olyan törvényjavaslatok képviselőházi Ibizottsági tárgyalásán, amelyek a felsőházat és a felsőház igen t. tagjait különösen érdeklik. Ez mindenesetre olyan gondolat, amellyel érdemes foglalkozni. Az egész magyar politikai helyzetre, de különösen a választójoggal előálló helyzetre vonatkozólag, ő excellenciája két igen értékes megállapítást tett. Az egyik az, hogy feltétlenül szükséges, hogy a kormányzat behatóan foglalkozzék az ifjúság problémájával és a széles néprétegeknek, az ő nézete szerint, tényleg elégedetlenségre okot adó helyzetével, amely abból áll elő, hogy az országban és különösen az ország egyes vidékein, bizony, nyomorúság van. Méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy a kormány teljesen tisztában van azzal, hogy az ifjúság problémájával foglalkozni kell. (Helyeslés.) A maga részéről eddig is mindent megtett arra nézve, hogy a mai lehetőségek között az ifjúság nehéz elhelyezkedési problémáját igyekezzék megoldani. Ezek a lépések természetesen korántsem elegendők arra, — éppen az ő excellenciája által ismertetett adatok szerint — hogy mindenkit el lehessen helyezni. Mindazonáltal vannak olyan tervek és éppen a költségvetés tárgyalása alkalmával leszünk bátrak azokat ismertetni a felsőházzal is, — amelyeknek ismertetése a képviselőháziban és egyéb fórumok előtt már megtörtént — amelyek szerint a kormány gondoskodni kíván arról, hogy tekintélyes összegeknek a költségvetésbe való beállításával legalább e probléma egy részét sikerüljön megoldani. Fel kell azonban hívnom a figyelmet innen is arra, hogy a kormány számít arra, hogy a társadalom is segítségére lesz ennek a kérdésnek, az^ adott lehetőségek keretei között való megoldásánál. Mindenesetre igen fontos a másik probléma is, de méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy a kormány a széles néprétegek anyagi jólétét is előmozdító szociális politikát kíván folytatni és e néprétegek jólétét a mai gazdasági viszonyok tekintetbevétele mellett és azok között a lehetőségek között, amelyek a mai nehéz viszonyok között rendelkezésére állanak, fokozatosan és pedig intézményesen is elő akarja mozdítani. Azt hiszem, ez a kijelentésem és azok a különböző javaslatok, amelyek részben a költségvetés, részben a beruházási törvényjavaslat keretében, részben kormányrendeletek keretében oldják meg a
