Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-40

96 Az országgyűlés felsőházának UO. ül franciái forradalomnak az az ideája, amely úgy szólt, hogy egykaimara-rendszer kell, mert a nép olyan rettentő nagy bölcsességgel rendelkezik, hogy nem kell semmi más, csak az Ësz istennőjét kell ráadásul adni, teljesen megbukott. Megbukott az a német elmélet is, amely úgy szólt, hogy azért van szükség másik kamarára, hogy ha a képviselőház néha hibát csinál, azt ki kell javítani. Először is azért, hogy ha a képviselőiház egyszer-kétszer hibát csinál, nem kell egy állami szervet fenntartani, ha pedig mindiig hibát csinál, akkor a képviselőházra nines szükség és a szenátusra van szükség. (Derültség.) Ennek ellenére a szenátus mindenütt megvan, sőt újabban egyre erősödik. Sarkvidéki utamon a hajóm befutott Izland kikötőjébe, Eeykjavikba. Az izlandi alkotmány 1931-ben érte meg millenniumát és megható, hogy az izlandiak éppen úgy, mint mi, mennyire ra; gaszkodnak a tradíciókhoz. Az egész izlandi állami épület kétszer elférne ebben a teremben. Benne vannak az egyetem összes fakultásai, a felsőbíróság, a minisztérium, a parlament és mégis egy kis szobában 12 kis szék van abból a célból, hogy a szenátus tagjai azokra ülhessenek. A szenátust tehát ők sem nélkülözhetik. De méltóztassanak megnézni, mi történik külföldön — és ez a mi kérdésünk megoldása. A külföldön az történik, hogy igenis a képviselőháznak, amely közvetlenül érintkezik a néppel, megvan az a joga, hogy választójogot, reformokat csináljon, a kormányt ellenőrizze és ha kell, meg is buktassa. Ez nem felsőházi dolog. De minél szélesebb alapon nyugszik a képviselőház, minél jobban atomizálva van a választójog, annál inkább vannak olyan nemzeti érdekek, amelyeket nem lehet politikai meglepetéseknek és fordulatoknak kitenni, ezeknek a szenátusban van helye. Ilyen nemzeti érdek a külpolitika, a hadügy és a hitel kérdése. így is alakult ez az egész világon semilyen külön törvény nem kellett hozzá. Ez a felsőház; hatásköre. Méltóztassanak megnézni Amerikát. Amerika — amelyet ebből a szempontból kétszer megnéztem — a túlhajtott demokrácia hazájának mondható. Az elnöki hatalom olyan nagy hatalom, amilyennel semmiféle uralkodó nem rendelkezik. Ennek ellenére az elnök a külpolitikában általánosságban és részleteiben kötve van a szenátus által. Részleteiben anynyira, hogy egyetlenegy követi kinevezés sem érvényes, ha előbb a szenátus azt jóvá nem hagyja, még kevésbbé bármely külpolitikai akció. Most méltóztassanak megnézni a másik demokráciát Franciaországban. Itt van a Blumkormány. Ennél népfrontosabb kormányt nem lehet elképzelni. Mi történt? Itt van a valorizációs törvény esete, amelyet letárgyaltak a képviselőházban és amikor felment a szenátusba, a szenátus tette bele a 6. §-t, amely a valutának a többi valutához, a külföldi adósokhoz és hitelezőkhöz való viszonyát szabályozta. Miért? Azért, mert természetesnek látszott, hogy a külpolitikát a szenátusnak kell csinálnia. Ebből méltóztatnák látni, hogy nekünk magyaroknak sokkal könnyebb ezt a nagy változást keresztülvinni, mint bárkinek. Megtette már ezt annak a két nagy államférfinak a bölcsesége, akik 70 éve a 67-esi kiegyezést megcsinálták: Deák Ferenc és Andrássy Gyula, akik a delegációkba vitték át a külügyet, a hadügyet és íse 1937. évi március hó 16-án, kedden. a közös pénzügyet. Semmi mást nem kell csinálnunk, mint hogy ez a tábla, amelyet felsőháznak, követek táblájának neveztek, a régi delegációk hatáskörét vegye át és akkor megvan az egyensúly: a nemzet állandó érdekei itt tárgyaltatnak, a képviselőház pedig a népképviselet. Ennek megvan a maga nagyon mély elméleti alapja is. Az a nagy elméleti gondolkodó, akinek mindannyian tanítványai vagyunk: Concha Győző »Politiká«-jában azt állította, hogy a nemzetet két oldalról lehet nézni: vagy sejtjében, az emberekben, áz, egyénekben; vagy másik oldalról, szerves tagjaiban. A sejtnemzet az egyéni jogok, képviselője a képviselő, a korporativ nemzet képviselője a követ, a felsőház. Ez így volt régen is a vármegyéknél. Most térek rá arra, amiről itt beszélni kívántam, hogy tudniillik kell hogy a felsőház ezt a nagy hivatását átér ezzé. Tudnia kell, hogy nem önmaga miatt, hanem az alkotmány, sőt a demokratikus gondolat, az általános választójog miatt kell jogkörhöz jutnia. Szerinteím a felsőház hatalmának megcsorbítása nemzeti öncsonkítás, éppen olyan csonkítás, mint ahogy képtelenség az, hogy mi magunk korlátozzuk alkotmányos jogait egy olyan államfőnek, akit idegen fejedelmek elismernek. Ez teljes lehetetlenség. Ennek folytán a következés az, hogy a felsőháznak be kell rendezkednie arra, hogy ő az az akna, amelyen az alattunk lévő néposztályok fel fognak emelkedni, addig is, amíg alkalom lehet arra, hogy az individualisztikus választójogba bejuthassanak. Kell lenni ilyen aknának, amelyen az emelkedés megtörténik, mert ha így maradunk, akkor a közönség vagy azt fogja mondani, hogy ez egy díszmagyaros kaszinó, vagy pedig mi magunk meg fogunk merevedni azáltal, hogy nem törődünk azokkal, akik kinn vannak. A francia irodalom története ismeri az ifjabb Dumas Sándornak azt a mondását, amellyel Victor Hugót felkereste és azt mondta neki: »ön alkotmányos republikát akar. Rendben van. Ön az elnök és én a nép. De mit csinálunk a többiekkel?« Ez így van a mi alkotmányunkban is. Ezt értem a következőkre: Nagyon helyesnek tartom, hogy a szabad érdékképviseletek közül az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége képviselve van. Nagyon igazságtalannak tartom azonban, hogy a Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete, amely ezekkel egyenjogú, kimaradt. Annyival is inkább, mert helyeselni méltóztatott a Ház azt az álláspontot, hogy a hitelügyi kérdések ide tartoznak. De én most nem a Tébéről beszélek, hanem arról, hogy itt egy sorozat nyíljék meg. Ne féljünk attól, hogy szaporítjuk a felsőház tagjait, először azért, mert nem kerül semmibe. Sem mi nem kérünk, seam a korteseink nem kérnek semmit. (Derültség.) Másodszor: ne féljünk tőle, mert a különben igen kitűnő Bethlen-féle javaslat a felsőházra vonatkozólag valami tévedésben volt. Azt mondta, hogy valami számaránynak kell lennie a képviselőház és a felsőház tagjai között. Ez babona. Az angol lordok házának kétszázzal több tagja van, mint az alsóháznak, azért, mert az az imperialista politikát képviseli. Tehát semmi akadálya sincs annak, hogy a felsőház tovább menjen ezen a téren. Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés szintén képviselve legyen két tággal. Tudom, hogy fantasztának fognak tartani, de azt mondom, hogy a szakszervezeti tanács, a keresztényszocialisták kiküldöttei is