Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-40

. Az országgyűlés felsőházának UO. ülése akart megpróbálni és végül el kellett mennie 1 a parapléjával együtt. (Derültség.) Ez tehát lehetetlenség. Mihelyt ez így van, nem lehet kitérni egy olyan választó jogi elől, amelyben nincs vagyoni cenzus: Vagyis ez azt jelenti, hogy ha a modern állam a legmagasabb funkcióra, vagyis arra hívja fel polgárait, hogy döntsenek a. törvényhozás összeállítása felett, akkor nem tehet többé vagyoni különbséget. (Ügy van!) Minden más különbséget tehet, értelmi, megállapodottságbelli különbséget, csak ezt az egyet neon. Ezért ismertek félre 30 évig mint^ az általános, választói jog hívét, amely általános választói jog pedig szerény nézetem szerint szorosan ös&zefügg a titkossággal. (Ügy vàn! Ügy van!) Mélyen t. Felsőház! 40 éves jubileumát fo-; gom ülni annak, hogy kinevettek a Sándor-' utcai régi képviselőházban azért, mert azt mertem indítványozni, hogy^ először hozzuk be a titkosságot és csak azután terjesszük ki a választói jogot. (Felkiáltások: Ez a helyes!) Ma már ezen túl vagyunk. A titkosságon nem tehetjük túl magunkat, de magi tudjuk teremteni az ellensúlyát. (Ügy van! Ügy VOM!) Két ilyen ellensúly van. Az egyik az, hogy olyan nemzeti korlátok veressenek le, lamelyek biztosít-. sák az állandó lakosság túlsúlyát, a másik pedig az, hogy feltétlenül állíttassák helyre a felsőház szuverenitása. (Elénk helyeslés.) E nélkül lehetetlenség az általános szavazati jogot; Magyarországion keresztüvinni. Tisztelettel bejelentem a mélyen t. kormánynak azt is, — 30 év óta küzdök az általános titkos szavazati jogért, — hogy amennyiben a felsőház nem

: kapná meg azt a jogot, amelyről beszélni for gok, én semmiféle titkos szavazata jogot megszavazni hajlandó nem vagyok. (Helyeslés.) Ha előbb azt boncoltam, hogy mi 'az általános választói jog, most már azt kérdezem, hogy mi jellemzi a titkos választói jogot. Erre nagyon könnyű megfelelni. A titkos választói : jogot az jellemzi, hogy amíg valaki az ellenzéken ül, kijelenti, hogy a titkos választói jogot rögtön be kell hozni, mert nélküle az ország összedűl, de mihelyt kormányra lépett, kijelenti, hogy neki nemzeti aggályai támadtak. (Derültség.) Es ha esetleg visszamegy az ellenzékre, megint azt fogja mondani, hogy^ most ; már nem bírjuk tovább titkos választói jog nélkül. Most már kezdem érteni, hogy mi lehet az a titkos választói jog. (Elénk derültség.) Ajánlom, hogy az erre vonatkozó alakoskodásokat méltóztatnék a miniszterelnök úrnak itt a parlamenti múzeumban elhelyeztetni és ha nem veszi rossznéven, — hiszen tudja, menynyire barátilag ragaszkodom hozzá — szeretném, ha a reform, a parlamenti rend

% az alkotmányjog érdekében ugyanebben a múzeumban elhelyeznék azokat a bizonyos választói kartotékokat is, amelyekről annyit hallottunk. Ez nagy idegenforgalmat hozna Magyarországba. (Élénk derültség.) A west-kensingtoni múzeumnak az a vonzóereje, hogy az alagsorban van a ceyloni lepkék gyűjteménye. Nálunk be lehetne a márkázott magyar választók gyűjteményét mutatni, ez nagy attrakciója volna a múzeumnak. (Derültség.) A titkos választói jognak tudniillik az a titka, hogy adunk valakinek vá

: lasztói jogot, de nem az övét, hanem valaki másét adjuk neki. Ennélfogva azt állítom, hogy ugyancsak múzeumi tárgyak kell, hogy legyenek mindazok a gyönyörű frázisok, amelyekkel kapcsolatban folyton azt hallottuk igen magas excellenciás ok részéről, hogy Magyarországon 1937. évi március hó 16-án, kedden. 95 azért nem lehet a titkos választójogot behozni, mert népünk olyan végtelen őszinte, hogy nem szabad feltenni róla, hogy máskép szeretne szavazni, mint nyiltan. Először is a magyar propaganda szempontjából külföldön igen kelle metlen, ha azt mondjuk, hogy az a becsületes angol vagy német legalább van olyan őszinte, mint a mi választóink. Azonkívül itt egy irtózatos öncsalás van, mert mennél őszintébb valaki, annál inkább hiszem, hogy titkosan éppen úgy fog szavazni, mint nyiltan és a trapézmutatvány teteje az, hogy miután a falu népét jobban szeretjük, mint a várost, a falunak nem adunk titkos választójogot, de Budapestnek megadtuk. Ennek a világon semmi értelme nincsen és ezt senki meg nem érti. Ezek kínos praktikák, amelyekkel nem lehet egy folyamatot feltartóztatni. Ami az őszinteséget illeti, én a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karának vagyok szerény, rendkívüli tagja s emlékszem rá, hogy a nagy egyházjogász, K. Kováts Gyula — szókimondó ember — két egyetemi tanár kollegájával együtt valakit magántanárságra ajánlott. Amikor a titkos szavazás végén felbontották a cédulákat, kisült, hogy az illető jelölt csak egyetlenegy szavazatot kapott. A többiek ellene voltak. Erre K. Kováts Gyula azt mondotta, hogy hármunk' közül kettő gazember és nyugodtan tárgyalt tovább. (Miénk derültség.) Valahogy így van a dolog a nyilt és titkos szavazás problémáját illetően is. Ha pedig, így van, akkor a titkos szavazást nem lehet kikerülni, annál kevésbé, mert az utolsó 20 esztendőben rettenetesen nőtt a magyar társadalom függőségi viszonya mindenféle hatósággal szemben, ennélfogva feltétlenül szükséges, hogy a választó a saját szavazatát és ne a másét állítsa oda. Lehet és kell korlátokat felállítani a választójog terén. nem kell mindenkinek választójogot adni, de akinek adunk, annak adjuk a saját választójogát, a titkosat. Ez becsületes választójog. Legyen szabad egy hasonlatot mondanom: a népakarat egy nagy folyóvíz, amely messziről jön és hajtja a népek, az államok kerekét, de mint minden folyóvizet, ezt is csak úgy lehet élvezni, ha szűrőszereket alkalmaznak. Az alkotmányban is kell ilyen szűrőszer, mert különben járványok ütnek ki és a legvégén a nép pusztul bele azokba. (Elénk helyeslés.) Ha már most ezzel tisztába jöttünk, akkor rátérek arra, ami beszédeim második részét alkotja és ez az, hogy lehetetlen nálunk — de másutt is — az általánosnak nevezett, tehát kiterjedt és nem vagyonjogi cenzustól függő, de feltétlenül titkos választójogot behozni a nélkül, hogy a felsőház meg ne kapja aziokat a jogait, amelyekre nem a felsőháznak, hanem az országnak van szüksége, azért, hogy az alkotmány egyensúlya helyreállíttassék. (Helyeslés és éljenzés.) Talán azért beszélek így, mert néhai kedves barátomnak, Simontsits Elemérnek jutottam a helyére, aki ugyanezeket az eszméket mondotta. Kérem a t. Felsőházat kegyeskedjék meghallgatni, miért jutottam én erre az eszmére és miért vallom ezt én, aki annyira kívánom az általános titkos választójogot, de nem vagyok hajlandó megszavazni addig, ameddig a felsőház szuverenitása, amely mindenütt megvan, helyre nem állíttatik. Méltóztassék megnézni a dolgot, ez nem azt jelenti, hogy a képviselőháztól bármi jog is elvétessék, hanem azt jelenti, hogy a