Felsőházi napló, 1935. II. kötet • 1936. október 20. - 1937. július 15.

Ülésnapok - 1935-40

94 Az országgyűlés felsőházának 4-0. ülése 1937. évi március hó 16-án, kedden. daljuk át ezt a nagyon nehéz problémát, amely az országra nézve életkérdés, Hs ha ezt az álláspontot méltóztatnak elfoglalni, felvetem azt a kérdést, amellyel 30 esztendő óta (rettenetesen sokat vergődtem és marcangoltam magamat, tudniillik, hogy mi hát az az általános választójog? Rejtélynek kell lennie, hogy milliók lelkesednek érte és százezrek félnek tőle. Megkérdeztem magam: merd egyszer megmondani, hogy mi is az az általános választójog! 1 Mélyen t. Felsőház! Amikor Fallstaff el akar szökni a csatából, azt mondja maiglának: »What is honoiol Honour is a word. — Mi a becsület? A becsület egy szó.« Az általános választójog négy szó: általános, egyenlő, titkos választójog. Ilyen választójog pedig nincsen sehol a világon. (Ügy van! Ügy van! Ha ilyen volna, akkor szavaznának a gyerekek, a hülyék, az őrültek, a fegyencek, ilyen pedig nincsen, vagyis az általános választójog nem jelenthet korlátlan választójogot (Ügy van! Ügy van!) és valahányszor politikus alkotmányt akar építeni, gondoljon vissza a világ legelső államalkotó népére, a rómaiakra, akik azt mondották : »sunt certi denique fines«, — korlátok vannak. Látszik ebből, hogy az »általános választójog« kifejezés mögött valami más van, mint amit a felületes közvélemény mond. Ha fellebbentjük ezt a fátylat, még különösebb eredményre jutunk. Franciaországi respublika és demokrácia, a -suffrage universelle hazája. Annyira az, hogy Párizs egyik terén ott áll Ledru Rollin szobra s előtte az urna, mert ő találta ki az urna-szavazást. Ebben a francia általános választójogban a felnőtt lakosság fele nem szavaz, mert nő. Nembeli korlátokat állítottak fel, de azért az is általános választójog. Azt. merem mondani, hogy a mi mostani választójogunk női szempontból általánosabb választójog, mint a franciáké. Nagyon helyes ez, mert a magyar jog nagy hagyományaihoz képest a női egyenjogúságon nyugszik és oly szerencsésnek tartom a megoldást, hogy kérve kérek mindenkit, ne nyúljunk ehhez hozzá, maradjon ez így s nem kell mindig mindent reformálni. En nem szeretek olyan lakásban lakni, 'ahol folyton szerelők mászkálnak. (Elénk derültség.) t Most már, ha átmegyünk Angliába, akkor azt látjuk, hogy az angol általános választójogot nem valami utcai demagóg kezdte, hanem egy konzervatív államférfi- lord Beaconsfield, aki kiindult az állandó lakás fogalmából. Két évvel ezelőtt az a megtiszteltetés ért engem, t. Felsőház, hogy a nagy angol külpolitikai intézet, a Royal Institut of Foreign Affair, gróf Bethlen István és Hodzsa Miüán után engem hívott mieg és kért fel, hogy adjam elő nekik a dunai problémára vonatkozó nézetemet. Ez alkalommal azt tapasztaltam, hogy a legjobb Londonban élő barátaim, ha lakást változtatnak, két évig nem szavazhatnak sehol sem. Ez nem azt jelenti, hogy a választójogot öltöztessük egy lakbérleti szabályzat formájába, (Derültség.) hanem azt jelenti, hogy az angol-szász gondolat szerint az alkotmányt csak állandó nagy néprétegekre lehet alapítani, ennél fogva arra kell törekedni, hogy az állandó lakosság túlsúlya minden szavazásnál biztosítva legyen. A t. Felsőház ama tagjai, akik velem psrvütt láttak választani a' világ legnagyobb államainak egyikében, ahol 40 millióan szavaznak egyszerre, tudniillik az Amerika Egyesült Államokban, emlékeznek arra, hogy ott nem százezreknek, hanem millióknak a választójoga attól függ, hogy megkapták-e a second papért, a második okmányt arról, hogy mikor vándorolt be a családjuk, olyannyira, hogy például Kaliforniában láttam választást, hogy a sárgabőrüek nem szavazhattak, (mert nem kaptak second papért. Ott is vannak tehát korlátok. Mindebből kettő következik, t. Felsőház. Az egyik az, hogy az általános választójogot minden nagykorú nemzet a saját képére és hasonlatosságára teremti meg. Csak kiskorú nemzetek importálnak idegen gyártmányú alkotmányalkatrészeket. (Ügy van! Ügy van!) A második az» hogy az általános választójog nem egy állandó márka, mint a, portlandcement, vagy a 80 kilogrammos tászavidéki búza, hanem az mindenütt más 'és más, mert mindegyik állam imás nemzeti korlátokat teremt a nem korlátlan választójognak. Már most, ha így méltóztatnak látni a dolgot, akkor kiderül az általános választójog legvégső titka, hogy az általános, választójog, amelyért még gróf Tisza Istvánnal szemben is küzdöttem és azóta is, immár harmânc év óta, küzdök, nem egy pozitívum. Eletem legnagyobb tragédiája az volt, hogy amíg mellette álltam — a parlamentben is legutoljára — Tisza-cinkosnak neveztettem, aanire azt válaszoltam, hogy az unokáim büszkék lesznek, hogy mellette voltam. Tisza Istvánnal két nagy kérdésben vívtam benső harcokat. Az egyik az volt, hogy eresszük he a Balkán állatait, a másik pedig az, hogy terjesszük ki a /választójogot. Ez az általános választójog tehát — mint mondottam — nem egy pozitívum, hanem egy negatívum, amely azt jelenti, hogy megbukott a cenzuson alapuló választójoga Sem az adóeenzuson, sem a jobbágycenzus alapján polgárokat szavaztatni nem lehet, nem lehet pedig azért, — és ezt hirdetem immár harminc esztendő óta — mert mihelyt egy modern állam berendezkedik, akkor annak szociálpolitikára kell berendezkednie, vagyis lehetővé kell tennie, hogy a mélyben lévő néprétegek lassanként 'felemelkedhessenek és nemzetté válhassanak. Nem mondtam »alsóosztályt«, amint mondani szokták, mert szerintem az, aki dolgozik, nem lehet alsóosztály, hanem kell, hogy felemelkedhessek. Hogy pedig ez lehetséges légyen, ahhoz az kell, hogy az állam, — miután nem szólhat bele a fogyasztási adókba, tudniillik abba, hogy ki mennyit fogyasszon, különben is a szegény ember étele töhh sót kíván, mint a gazdag emberé, — az egyenes adókban egy konstrukciót találjon, amellyel igyekszik az állam a maga nagy terhét, amely folyton nő, erősebb vállakra átvinni ; behozza tehát a progresszív adót és a létminimum adómentességét. Mihelyt ezt behozta, a cenzusos választójog nem tartható tovább, azért nem, mert éppen azok a rétegek esnek el a választás lehetőségétől, amelyek részére választójogot követelnek. Olyan politikai bűvész még nem volt, — pedig ezt próbálták nálunk is, — aki egyszer felemelje a dolgos, munkás réteget a szociálpolitikába és ugyanakkor közjogilag agyonnyomja őket. Ez nem lehetséges. Azaz lehetséges, — meg is próbálták, — de ezért kergették el 1848 februárjában a Bourbonokat, mert Lajos Fülöp, az esernyős király, egy ilyen cenzust