Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-25
484 Az országgyűlés felsőházának 25. ülése JÙ36. évi május hó 8-án, pénteken» után független élet lesz biztosítva részetekre«. Azután eljött a dekonjunktúra, közben ezek nagyvárosi emberek lettek, igényeiket fölfokozták. Azután látták, hogy nem tudnak a nagyváros közelében megélni, elhelyezkedni, a távoli tanyákon, 20—40 kilométernyire nem volt meg többé a lehetőségük munkát keresni, helyettük elvették a közeli községek lakosságai a munkát, s így elégedetlenekké, sőt veszedelmesekké váltak az egész városra, és az egész társadalomra, nemcsak ők maguk, hanem családjuk is. Családjuk is megszűnt jó mezőgazdasági munkásnak lenni, lányaikat kisasszonyoknak nevelték, a fiúkat sofőröknek, vagy más műszaki embereknek adták, azok ma sem tudtak elhelyezkedni és ma a legveszedelmesebb elemét teszi ki a város polgárságának. Amellett terhére is voltak a városnak magának is, mert közműveket, stb. kellett részükre rendelkezésükre bocsátani és ez csak terhet jelentett a városnak. Ebből a szempontból fontosnak és kívánatosnak tartom, hogy azokat a mezőgazdasági földmunkásokat, akik talán a nagybirtok parcellázása folytán a munkalehetőségek terén nem kapnak elhelyezkedést, települési tanyaközpontokba, húsz házhelyes csoportokba letelepítsék és biztosítsák nekik ottani teljes megélhetésüket. Azt természetesen hozzá szeretném kapcsolni, hogy legalábbis fél katasztrális hold földet adjanak részükre a tanyahelyükön, hogy a legszükségesebb élelmicikkeket, a burgonyát, satöbbi Anegtenmelhessék; a ^munkás elmegy akár napszámba dolgozni, akár részes munkára, ő maga megkeresi a legszükségesebb pénzt, családja pedig a fél katasztrális holdon baramfitenyésztéssel, vagy más foglalkozással meg tudja keresi a maga létszükségletét. Ha mindezekre tekintettel lesz a törvény végrehajtási utasítása, és maga a kormány is gondol arra, hogy minden magánnyerészkedéstől és kizsákmányolástól, uzsorások élősködésétől megmentse a gazdákat, meg fog tudni élni öt katasztrális holdon is ez az új típusú törpebirtokos mezőgazdasági munkás, nem úgy, mint talán az elmúlt tizenöt év alatt, amikor teljesen rászabadították a mezőgazdaságra a nemzetközi tőkének mindenféle szervezetét. A Nagyatádi-féle 1920-as földreform, amelyet anynyían tesznek kritika tárgyává, hogy ez nem szolgálta célját és nem elégítette ki a hozzáfűzött reményt, nem azért nem vált be mint földreform, mintha a helyes elgondolása nem lett volna meg. Ha nem jött volna az az igen nehéz világgazdasági helyzet, amely kiszolgáltatta ezeket a szerencsétlen embereket a kapitalista nagytőkének és a kartelek uralmának, jobb lett volna az eredmény, így azonban természetes, hogy nem tudtak ebből az 1—5 hold földjükből megélni, eladósodtak, elbuktak, és nem érte el a földreform azt a célt, amelyet tőle vártak. ( Hiszem és bízom abban, hogy a mostani és a jövőbeli kormány ezt meg fogja akadályozni és gondolni fog arra, hogy a telepítésen keresztül födhözjuttatottak részére olyan lehetőségek biztosíttassanak, amelyek megakadályozzák azt, ami a múltban történt. A telepítéshez elsősorban magyar szív, nemzeti érzésű magyar kormány^ kell, amely a mezőgazdasági cikkek értékesítését kiveszi a magánnyerészkedés kezéből. Erre a gondolatra később még visszatérek. Mélyen t. Felsőház! Legyen szabad itt még megemlítenem azt is, hogy a törvényjavaslatot átlapozva, nem tudtam megállapítani és felszólaló mélyen t. felsőházi tagtársaimtól seni hallottam — hogy mekkora lesz a megváltási ára ezeknek a juttatott földeknek. A tervezetben úgy volt szignálva, hogy, a mindenkori kataszteri tiszta jövedelem ötvenszeres szorzatát fogják fizetni ezekért a földekért a juttatottak. Az átlagos kataszteri tiszta jövedelmet 8—10 aranypengőiben számítva, körülbelül 400— 500 pengő körül mozog tehát egy (katasztrális hold földnek az értéke. Ennek a megállapítása a törvényjavaslatból kimaradt. Tudva azt, (hogy a nagybirtokok kataszteri tiszta jövedelme nem túknagasan van megállapítva, attól tartok, hogy a szabad egyezkedés esetében mégis csak ífelverik a föld értékét és ez esetben nem 400 vagy 500 pengőt, hanem 700 vagy 800 pengőt, sőt talán még ezer pengőt is fognak ikérni azért az egy katasztrális hold földért. Természetesen ez vidékenkint változik. Dacára annak, hogy most már a módosítással kétharmad rész értéket készpénzben és egyharmadrészt 25 évi részletben kell fizetni, mégsem hiszem, hogy az így vállalt fizetési kötelezettségnek eleget tudnak tenni az illetőik, mert, hogy a mai helyzetben és a mai viszonyok között a föld értékének az árából kétharmad részt készpénzben tudjon lefizetni egy igénylő, ezt én lehetetlennek tartom. Éppen azért félek attól, hogy a magántulajdon szerzését leihetetlenné teszi ez a törvényjavaslat, mert állítom, hogy a gazdatársadalom — minden földvásárló kedve ellenére is — anyagilag nincs abban a helyzetben, hogy ilyen feltételek mellett földet vásárolhasson. Megengedem, hogy vannak vidékek, ahol a szorgalmas kisgazdáknak van egy kis tartalék pénzük és tudom, hogy ezek a kisgazdák már csak^ a családszaporulat miatt is ki szeretnék egészíteni meglévő kis birtokaikat, vagy azért, mert ezen a réven remélik a család boldogulását, vagy azért, mert lehetővé akarják tenni fiaik számára a családalapítást, — nem is szólva a magyar ember földszeretetérŐl — de ha ilyen magas lesz a felértékelése a földeknek, attól tartok, hogy a törvényjavaslat eltévesztette a célját. Legyen szabad a szövetkezeti bérletekkel is néhány percig foglalkoznom. Én ugyanis a szövetkezeti bérletek alapítását tartom a törvényjavaslat legjobb intézkedésének. Ilyen szövetkezeti bérletek ma is vannak és pedig szervezett és szervezetlen bérletek alakjában. Láthatunk ilyeneket az Alföldön is. A mi vidékünkről igen sokan mentek pl. a Dunántúlra, hogy ott ilyen szövetkezeti bérleteket alakítsanak. Összeállt 5 vagy 10 kisgazda, összeadtak 10,000—20.000 pengőt, bankgaranciával is rendelkeztek és lementek a Dunántúlra, a pécsi káptalani birtokra és Somogy vármegye alsó részébe. Kivettek ott négy-, vagy ötezer holdas bérletet, ott vannak már 10 éve, nagyon szépen megértették egymást, nagyon jól is gazdálkodnak, pedig nem is voltak megszervezve, nem volt a segítségükre senki és mégis boldogulnak. Éppen ezért én a legnagyobb örömmel üdvözlöm a törvényjavaslatnak ezt az intézkedését és különösen az Okh. által megszervezett földbérlő szövetkezeteket tartom a legéletképesebbeknek. (Gróf Széchenyi Aladár: Ügy van! Ügy van!) Ezzel a szövetkezeti bérleti kérdéssel kapcsolatban természetesen lehetővé kell tenni azt is, hogy olyan vidékekről, ahol túlnagy a népsűrűség, tehát lehetetlen a földszerzés és még kevésbbé lehetséges a szövetkezeti bérletek megalakítása, más vidékekre mehessenek át az igény-