Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-7
80 Az országgyűlés felsőházának 7. ülése 1935. évi június hó 18-án, kedden. alatt mi mindenféle fog előadódni. (Igaz! Ügy van!) Még azt sem tudhatja, hogy ő akkor a kormány élén fog-e állni, a» ő utódja pedig azt mondja esetleg, hogy »nekem nem kell semmiféle választójogi törvény, marad minden a régiben.« Ennek is ki vagyunk téve, pedig t. Felsőház, a titkos szavazáson alapuló becsületes választójogot meg kell minél előbb alkotni. Először is a t. miniszterelnök úr is többször beígérte, már pedig ha Magyarország miniszterelnöke az ország lakosságának valamit megig ; ér, akkor azt szerintem meg kell tartani, mert ha nem tartja meg, az a legmagasabb tekintélyt lefokozza és vele szemben bizalmatlanságot gerjeszt. A német azt mondja: »Ein Mann, ein Wort.« Ez áll a mindenkori miniszterelnök urakra is. Másodszor, szükséges megejteni ezt a reformot, mert a t. miniszterelnök úr ma már láthatja, hogy az országban a normális viszonyok nem fognak helyreállani és a kedélyek nem fognak megnyugodni addig, ameddig ez a választójogi kérdés becsületesen megoldva nincs. Harmadszor, — reméljük mindannyian — hogy a tőlünk elrabolt országrészek megint az anyaországhoz vissza fognak kerülni, — reméljük minél előbb — akkor ez alkalommal — úgy mint annakidején Sopron városánál történt — népszavazást fognak elrendelni és akkor a t. kormánynak kötelessége lesz — nagyon érthető okokból — megkövetelni, hogy^ az a népszavazás titkosan történjék. Hát kérdem tisztelettel, hogy fogja a t. kormány ezt a követelését érvényesíteni, amikor a magunk fészkében a magunk lakosságának nem alkarjuk megadni a titkos választójogot? Nem viseltethetem bizalommal a t. kormány iránt akkor, amikor a t. miniszterelnök úr minduntalan az egypártrendszerre hivatkozik, pedig nagyon jól emlékszem, hogy ő nem egyszer az ialkotmányosság és a parlamentarizmus hívének vallotta magát. Hát kérdem, hogyan lehet az alkotmányosságot és a parlamentáris elvet az egypártrendszerrel összeegyeztetnii (Egy hang a középen: Sehogyan se/) Hisz kérem, ez fából vaskarika! (Ügy van! Ügy van! a középen. — Némethy Károly: Még annál is rósz szabb!) Olaszországban megvan az egypártrendszer, de ott senki sem hivatkozik a parlamentre, vagy az alkotmányra. A Duce szájából isenki ilyesmit soha nem hallott. Mélyen t. Felsőház! Volnának még több indokaim, amelyeket fel tudnék sorolni, de ma nem akarom a mélyen t. Felsőház szíves türelmét túlságosan igénybe venni. (Halljuk Halljuk!) Csak példának okáért felemlítem az összeférhetlenségi törvényt, amelyet annak idején Zsitvay Tibor, volt igazságügyminiszter úr kodifikált. Nem mondom, hogy ez a törvény primissima javaslat, azonban kezdeményező lépésnek nagyon megfelelt volna. A képviselőház megszavazta, a felsőház módosításokat is eszközölt rajta, csak a kihirdetés maradt el. Ez a javaslat eltűnt a politikai süli vésztőben és soha többé erről nem hallottunk, pedig a magyar közéletnek az összeférhetlenségi törvényre igen nagy szüksége volna. {Ügy van! Ügy van! a középen.) Aztán ott van a 33-as bizottság, amelv annak idején mint ideiglenes intézmény létesült és ma állandósítják, alkalmat adva a t. kormánynak arra, hogy rendeletekkel kormányozzon, amely rendeleteket a 33-as bizottságnak nem is előzetesen, hanem csak utólagosan szoktak bemutatni. Ezzel szerintem az országgyűlés jogai meg vannak csonkítva. A pátensekkel, a rendeletekkel való kormányzás ellen a magyar nemzet mindig tiltakozott. T. Felsőház! Áttérve az 1935/36. évi költségvetésre, ki kell jelentenem, hogy azt nem tar j torn kielégítőnek. Mindenek előtt meg kell jegyeznem, hogy az országban nagy csalódást okozott a jelenlegi költségvetés, mivel az előző évitől tulajdonképpen nem különbözik, szerintem nem is különbözhet azért, mert a nemzeti munkaterv 95 pontjának majdnem 95 százalékát a mai gazdasági és pénzügyi viszonyok között végrehajtani nem is lehetséges. Ehhez ma nemcsak jóakarat és jószándék kellene, hanem mindenek előtt pénz, másodszor is pénz és harmadszor is pénz, úgymint a háborúviseléshez; ezzel a nervus rerum gerendarummal pedig a t. kormány jelenleg nem rendelkezik. Azt mondják sokan, — de talán nem is sokan — hogy a 95 pontból már 54 pont megvalósult. Ha ez az állítás megfelel a valóságnak, akkor fájdalommal konstatálom, hogy ez a nagy erőlködés, ez a nagy munka az ország sorsán vajmi keveset lendített, én legalább a magam részéről észre sem vettem, hogy itt valami változás történt volna. Nem tartom kielégítőnek a költségvetést, mert a helyett, hogy a költségvetési kiadások évről-évre kisebbek lennének, azok állandóan nagyobbodnak, és pedig azért, mert a t. kormány mindazokat a megtakarításokat, amelyeket Károlyi Gyula grófnak verejtékes munkával sikerült elérnie, most jónak látja megszüntetni^ Csak egyet említek: ő megszüntette a népjóléti minisztériumot, a t. kormány pedig életrehívja az iparügyi minisztériumot. Azt hiszem, a t. kereskedelemügyi miniszter úr nyilatkozott úgy, hogy az iparügyi minisztériumra azért van szükség, mert a mai Magyarország a mezőgazdaságból megélni nem tud. Tisztelettel kérdezem tehát, hogy vájjon az Iparból az ország meg tudna-e ma élni? TTgy tudom, hogy az ipar körülbelül kétmillió embernek ad foglalkozást; a többi hétmillió mivel foglalkozik? TTgy tudom, hogy a mezőgazdaság adja meg^a lakosság túlnyomó nagy részének a foglalkozást és a kenyeret. De én mondok valamit a t. miniszter úrnak. Szerintem à mai Csonka-Magyarország a mezőgazdaságból és az iparból együttvéve sem tud megélni addig, amíg benne ülünk a trianoni börtönben és ameddig ez a mai világszerte divatos közgazdasági elzárkózás tartani fog. (Ügy van! Ügy van!) En különben sem tartom valami nasryon szerencsés alkotásnak az iparügyi minisztériumot, mert mezőgazdasági terményeinket mi csakis ipari cikkek behozatalával szemben tudjuk külföldre kivinni, az ipar maga pedig a kereskedelemügyi minisztérium szárnvai alatt nagyon szépen és jól prosperált. Miért kell még jobban fejleszteni az ipart, hogv a mezőgazdasági terménvek kiviteli lehetőségét még jobban megnehezítsük? Ott van a malomipar, ott van a cukoripar. Ezek nem küzdenek ugyanazokkal a kiviteli nehézségekkel, mint a mezőgazdaság állati és nyerstermékei? Ügy hiszem, hogy ebben egészen egyformák vagyunk. Szerintem az egészséges ipar. amelynek meervan a létjogosultsága, meetalálja a maga útiát ipari minisztérium nélkül is, a mesterséges, üvegházi iparra pedig semmi szükségünk sincs. (Ügy van! Ünv van! jobb felől.) T. Fel«őház A pénzügyminiszter úr a költségvetést összeállította a nélkül, hogy meggon-