Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-7
Az országgyűlés felsőházának 7. ülése dolta^ volna, hogy mezőgazdaságunkban tulajdonképpen nem mi gazdálkodunk, hanem az Üristen. Május 3-án 8—9 fokos fagy látogatta meg az országot és azokat a nagyon szép kilátásokat, amelyek az idén a mezőgazdaságban fvoltak, nagyrészt tönkretette, ami még megmaradt, azt az ország egy nagy részében a jégverések tették tönkre, ma pedig a dunántúli vármegyék nagy részében óriási aszály uralkodik, (Ügy van! Ügy vem!) úgyhogy mondhatom, ínséges esztendőnek fogunk elébe menni, (Ügy van!) a népnek már a télen nem lesz kenyere (Felkiáltások a baloldalon: Már sincs!) és akkor at, kormánynak lesz (kötelessége erről a kenyérről gondoskodni. Ilyen eseteknél nem elegendő a vetőmag kiosztása és az« adó elengedése, itt már az államnak a zsebébe kell nyúlnia, mert az a bizonyos 392.000 pengő, amely a költségvetésben a nyomor enyhítésére elő van irányozva, egy csepp a tengerben, »amely úgyszólván számításba sem jöhet. Ilyen körülmények között a 75 millió pengős deficit nagyon könnyen fel fog duzzadni egy olyan összegre, amelyet ma senki sem tud előre megmondani. Amint az előttem felszólalt t. felsőházi tag úr is mondotta, az adókérdésekben az országban egy nagy káosz uralkodik. Vannak olyan kérdések pénzügyi téren, adófizetési téren, amelyekben még maguk a pénzügyi hatóságok sem ismerik ki magukat. Ilyen körülmények között erre az adóreformra feltétlenül szükség van, inert adózási rendszerünk ma nemcsak, hogy igazságtalan, hanem kusza és bonyolult is. Erről az adóreformról nagyon keveset szoktunk hallani. Az egész választási hadjárat alatt nem beszéltek, később a képviselőház költségvetési 'vitájában is csak elvétve szóltak róla annak ellenére, hogy volt ottan egy határozati javaslat, amely az adóreformot megsürgette. A többség leszavazta és ebbel azt lehet következtetni, hogy a t. kormánynak semmiféle adóreformra nincs szüksége, pedig a mezőgazdaságokon gyökeresen segíteni adóreform nélkül a legjobb akarat mellett sem lesz lehetséges. A mezőgazdaságnak van most egy másik sürgős követelménye és ez azzal a körülménynyel kapcsolatos, hogy a 14.000 sz. rendelet, amely a gazdatartozások fizetési módszerét rendezte, október havában lejár, sürgős szükség van tehát az intézkedésre. Ennek a kérdésnek legkívánatosabb megoldása az lenne, ha az aranypengő behozatala óta bekebelezett^ kölcsönöket át lehetne változtatni egytípusú, hosszúlejáratú kölcsönökre, amelyeknek annuitása legfeljebb 5%-ot tenne ki. r Azt hiszem, hogy ez a megoldás a t. pénzintézeteknek sem lehet nagyon tetszésük ellenére, mert ez az ő jól felfogott érdekük is, hogy végre valahára a közgazdasági életben ők is tudjanak szerepet játszani, mert nekik szerintem kötelességük a közgazdasági életet alátámasztani és megsegíteni T. Felsőház! En még a múlt esztendőben itt a felsőházban szóvátettem Szent ' István napjának nemzeti ünneppé nyilvánítását^ és az általános vasárnapi munkaszünet törvénybeiktatását. En akkor a t. jgazságügyminiszter úrtól egy nagyon kielégítő választ nyertem, amelyet örömmel elfogadtam, a mai napig azonban az ő ígéretei nem váltattak be. Pedig éhhez pénz sem kell, ennek a két követelménynek, teljesítése a költségvetés kiadásait nem emelné; két nagyon rövid, egyszakszos tör935. évi június hó 18-án, kedden. 81 vényről volna szó, amelyeknek kodifikálására talán még magam is vállalkoznám, természetesen (költségmentesen. (Derültség.) Méltóztassék megérteni valahára azoknak, akik eddig nem akarták megérteni, hogy Szent István napjának nemzeti ünneppé való nyilvánításánál a hangsúly nem azon van, hogy a katolikus egyház István királyt szentté avatta, hanem a lényeg 1 az, hogy István király minden magyar részére, az összmagyarság részére felekezeti különbség nélkül, országot alapított. (Ügy van! Ügy van!) Ezen van a hangsúly és ezért kell ennek nemzeti ünneppé lennie. Még csak azt kívánom megjegyezni ezzel kapcsolatban, hogy az lf*91. évi ipartörvény, amely Szent István napját mint nemzeti ünnepet említi, (kizárólag csakis az iparra vonatkozik, úgyhogy ezen a napon csak ipari és hivatali munkaszünet van, de mezőgazdasági munkaszünet nincs. A másik kérdés az általános vasárnapi munkaszünet törvénybeiktatása. Itt valóban azt kell mondanom, végtelenül csodálkozom, hogy a mai reformkorszak, amely szociális újításokat akar létesíteni, ezt a legelemibb szociális kérdést nem tartja évdemesnek megoldani. T. Felsőház! Majdnem minden költségvetési vita alkalmával szóváteszem a hadikölcsönsegélyek ügyét; szerintem szégyenteljes ügyét. Közel 20 esztendeje, hogyï óriási propagandát fejtettünk ki a Ihadikkölcsönjegyzés mellett, fényes eredménnyel. En ajkkor hivatalos állásban voltam, tehát szólhatok róla valamit. A csalódás azonban óriási nagy. Akkor szegény, gazdag, mindenki vitte pénzét az államhoz, kölcsönadta az államnak és mindenki meg veit győződve arról, hogy ezt a pénzt egyszer viszsza fogja kapni, mert ez az államnak becsületbeli kötelezettsége. Ha a magánéletben valaki nem fizeti vissza tartozását, hála Istennek, ma még a társadalom azt az Illető egyént magából (kilöki. Ha én egy társadalmi klubnak tagja vagyok és tartozásomat nem fizetem meg, engem kidobnak, kigolyóznak onnan. Hát a magyar államot ki fogja kigolyózni? (Derültség.) En azt hiszem, hogy a megírandó történelem. A t. kultuszminiszter úr, aki ma egyike a mi legnagyobb történetíróinknak, fogja majd megállapítani, hogy a magyar állam nem teljesítette becsületbeli kötelességét, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Mert nem tudta!) Kérem, mindenki tudja, hogy az a 3 millió pengő, amely a költségvetésiben^ azon a címen szerepel, hogy a hádikölcsönsegélyezők kielégítést nyerjenek, minimális összeg, amely inkább alamizsnasaámiba megy. Már most a hadikölcsönsegélyt kérők száma évről-éivire szaporodik. A t. belügyminiszter úr is bizonyára tud róla, hogy ebben az esztendőben 40.000-riel többen kérnek hadikölcsönsegélyt, mint a múlt esztendőben. A megélhetési lehetőségek mindig komolyabbak és szomorúabbak lesznek. Ez a segélyezési összeg azonban állandóan mindig ugyanaz marad. Mi tehát itt a megoldási mód 1 ? Vagy el kell utasítani azokat, akik újabban hadikölcsönsegélyt kérnek, vagy pedig csökkenteni kell azt az összeget, amely eddig erre a célra fordíttatott, de — szerintem — mindkét megoldási mód mélyen belevág a magyar .állam becsületébe. Szerintem tehát ezt az összeget fel kellene emelni, mert ez sokkal fontosäbb és sokkal szükségesebb, mint például a miniszteri rendelkezési alapok felemelése és a sajtóalapnaík nagy összeggel való dotálása. (Ügy van! 14*
