Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-7

Az országgyűlés felsőházának 7. ülése ajánlani az igazságügyminiszter úrnak, hogy minél előbb gondoskodjék ennek a fontos bizottságnak egybehívásáról. Egy másik jelenség. A kir. Kúrián az egyes polgári ügyek szakonként voltak elkülönitve. így volt egy kitűnő I. tanács, amely az örökösödési ügyekben nagy megfontolással és érett ésszel a magánjog régi, 48 előtti időkből megmentett ideáinak korszerű átdolgozásával megállapított olyan judikaturát, amely teljes mértékben kielégítő volt és amely judikatúrán tudott is változtatni, ha azt látta, hogy az eddigi szabályozás, az eddigi jogelv, az igazságnak hátrányára van. Ma ez a kúriai tanács már kártérítési perekkel is foglalkozik, nem kap elég örökösödési pert, hogy kifejthetné ezt a nagyszerű tevékenységét. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy azért nem kap, mert egyáltalában kevés örökösödési per van, hanem azért, mert kevés örökösödési per megy fel a Kúriára. Es miért jön fel kevés! Mert értékhatáreltolódás történt egy miniszteri rendeletre, bár törvényhozási felhatalmazás alapján, amely azokban az időkben született, amikor az infláció következtében a százezrek filléreket, a milliók pedig csak néhány koronákat értek. Eat az értékhatárleszállítást is az igazságügyminiszter figyelmébe ajánlom. Manapság 100 pengő már nagy pénz és 100 pengőig a járásbíróság ítélete ellen további appellációnak nincs helye. Magam voltam szerencsés hallani egy ítéletet, amikor azt mondta a bíró: így Ítéltem, lehet, hogy másképpen is leíhetne, én nem tudok jobbat. Megengedem azt, hogy a régi időkben 50 koronáig nem volt fellebbezés és az ily ügy a községi bírósághoz tartozott, de még itt is volt semmisségi panasz, de ha ilyen ítéletet kapunk, lehessen ellene jogorvoslat. Vagy például, hogy 2000 pengőnél a törvényszék ítéletén túl ne élhessen^ jogorvoslattal, ez lehetetlen. 2000 pengő ma már nagy érték, ily értékeltolódást nem szabad figyelmen kívül hagyni s ha a kormány a való életnek konzervatív-haladó úton való menetéről akar gondoskodni, ezeket a körülményeket is figyelembe kell vennie. A magyar bíróságokról nem lehet mást, csak dicséretet mondani. A magyar bíróság megtartotta erkölcsi és anyagi függetlenségét minden irányban a felekkel és a kormánnyal szemben. A bíróság tagjainak javadalmazása nem az a javadalmazás, amely ennyi értéknek megfelelő ellenérték volna. Megértem azt, hogy nem tudunk többet adni, de én itt már, mint reformnemzedék beszélek, habár meghaladtam azt a kort^ amelyben a reformnemzedék ifjai tartoznak és azt mondom, hogy az ifjúság érdekében nekünk cselekednünk kell. Méltóztassék figyelembe venni azt, hogy a bírójelölt gyakornoksággal kezdi el és akkor kap 80 pengőt, aztán joggyakornok lesz a X. fizetési osztályban, onnan mehet bírósági jegyzőnek és ha szerencséje van, akkor 16 esztendő múlva, nagyobb szerencsével pedig 10—12 esztendő múlva eléri a bírósági titkári állást. Statisztikám van, hogy átlagosan 15—16 évi szolgálat után lesz valaki bírósági titkár, amikor tehát még nem önálló bíró. A bírósági jegyzői státuszban igen sok bírói és ügyvédi vizsgával rendelkező egyén dolgozik, akik családot állapítottak, gyermekük van, hiszen 32—34 éves emberekkel találkozunk a bíróságoknál, akik még mindig jegyzők. Ezeket a bírósági titkári státusba felvenni nem olyan nehéz dolog, mert hiszen a havi különbség 58 pengő 62 fillér, ennyi az, amivel FELSŐHÁZI NAPLÓ I. 1935. évi június hó 18-án, kedden. 79 többet kapnának. Ha azt akarjuk, hogy az ifjúság ne legyen elégedetlen, ha azt akarjuk, hogy ez az ifjúság, amely komolyan kezdett dolgozni már egyetemi hallgató korában, továbbra is lelkesedéssel dolgozzék és tanuljon, akkor ne csináljunk 548.722 pengő interkalárét a bírósági tisztviselők fizetésénél, hanem ezt áldozzuk fel részben arra, hogy azt, aki bírói vizsgát letett jegyző és már három éve működik, emeljék fel a bírósági titkári státusba. Annál is inkább igazságos és méltányos ez a kívánság, mert az igazságügyminiszter úr kijelentette, hogy bármilyen kitűnő kvalifikációja legyen valamely jegyzőnek, bármilyen jogászilag művelt, bármilyen erkölcsileg intakt ember legyen, mind- ' addig, amíg bírósági titkár pályázik, a jegyzők sorából oda nem nevez ki bírót, tehát a jegyzők az előmeneteltől is el vannak zárivia és a javadalmazásban sem lehet rajtuk segíteni. Ez, azt hiszem, nagyfokú igazságtalanság. Ezt is a mélyen tisztelt igazságügyminiszter úr figyelmébe ajánlom. Ezekután befejezem beszédemet. A költségvetést elfogadom. (Élénk helyeülés. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Széchenyi Aladár gróf ő méltósága. Gróf Széchenyi Aladár: Nagyméltóságú Elnök úr! Mélyen tisztelt Felsőház! Az előttem szólott Gaár Vilmos felsőházi tag úrnak fejtegetéseit nagy figyelemmel hallgattam. Felszólalásának különösen azt a részét, amelyben az adókérdésekkel foglalkozott, szóról-szóra aláírom és magamévá teszem. A számok, amelyeket ő elmondott, nincsenek úgy az én fejemben, azért mégis arról győztek meg engem az ő fejtegetései, hogy egy okos adóreformra feltétlenül szükség van. Ezzel a kérdéssel különben még később foglalkozni akarok. Az 1935/36- évi költségvetést én az országnak megszavazom azért, inert abból az elvi álláspontból indulok ki, hogy egy állam költségvetés nélkül nem létezhetik. Ezért a költségvetés meg nem szavazását, illetőleg elvetését lelkiismeretbeli kérdésnek tekintem. Ha a felsőház úgy tárgyalná a költségvetést, mint a képviselőház, hogy tudniillik a költségvetési javaslatot külön tárgyalják és az appropriációt, a felhatalmazási javaslatot szintén külön, akkor a felhatalmazást a t. kormánynak nem adnám meg. Megszavazom a költségvetést annak ellenére, hogy a t. kormány iránt 'bizalommal nean viseltetem. Hogy miért nem (viseltetem bizalommal, azt májusban — úgy gondolom, 22-én — tartott ülésünkön egy napirend előtti felszólalásban kifejtettem. Ebből nem kívánok semmit sem elvenni, fenntartom az utolsó betűig és azt hiszem, hogy ismétléseikbe nem kell bocsátkoznom. A képviselőválasztások alatt történt események bőségesen elegendők arra, hogy az én bizalmam — mondjuk — fagypont alá süllyedjen. Nem viseltethetem bizalommal a t. kormány iránt, mert a t. miniszterelnök úra választójogi kérdésiben ma érthetetlen álláspontot foglal el. ö a nyilt szavazást léüektiprásnak bélyegezte, de azért mégis nyiltan szavaztunk, most pedig, a titkos szavazás következményeivel szemben érez bizonyos aggályokat és ezért ezt a kérdést bizonytalan időre elhalasztotta. Azt a kijelentését ugyanis, hogy majd az országgyűlés negyedik esztendejében fogjuk az alkotmányjogi kérdéseket tárgyalni, nem lehet komolyan venni, mert hiszen a t. minisziterelnök úr nem tudlhatja azt, hogy e négy esztendő 14