Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-7

78 Az országgyűlés felsőházának 7. ülése 1935. évi június hó 18-án, kedden. nek házaikat eladni, hogy ez a szorzószám az igazságnak és méltányosságnak megfelelően leszállíttassék. A múlt esztendőben felszólaltam az országos tisztviselő betegsegélyző alap szempontjaiból is. Előadtam, hogy ezt az országos tisztviselői betegsegélyezési alapot az 1921:XLVI. t. e. teremtette meg, amely kötelezte az államot is, hogy ebbe az alapba egy bizonyos szolgáltatást fizessen be. Felhívtam a mélyen t. kormány figyelmét arra is, hogy ezt az alapot az állam nem támogatja, ez saját erejéből állott elő, sőt évről-évre gyarapodik, nagy tőkék gyűlnek Össze, ellenben semmi sem történik a tisztviselők betegsegélyezése érdekében, kivéve azt az esetet, amikor valakit (kórházba utalnak be, vagy ha egy kúriai bírónak 50 pengős szemüveget kell kapnia és akkor 5 pengőt utalnak ki erre a szemüvegre. Azóta megtörtént az, hogy a havi 301) pengőnél nem nagyobb fizetéssel bíró tisztviselők számára a fővárosban felállítottak egy rendelőintézetet, azonkívül behozták az ú. n. háziorvosi rendszert is. Hálás köszönettel kell nyugtatnia minden tisztviselőnek ezt az intézkedést, de ezzel az állam még nem tett meg mindent teljes mértékben a tisztviselőkkel szemben. Nem tett meg már csak azért sem, mert az 1930 : XI. t. c-ben a kormány kötelezettséget vállalt arra nézve, hogy a kormányzó úr ő főméltóságának tízéves jubileuma alkalmából egy gyógyintézetet fog felállítani az állami tisztviselők és egyéb alkalmazottak részére Budapesten. Méltóztassék azt venni, hogy azok a tisztviselők, akiknek szolidaritása nagyobb, akik energikusan tudnak fellépni, mint példának okáért a postások, a Postatakarékpénztár alkalmazottai és a vasutasok, rendőrtisztviselők, azoknak mindegyiknek van már külön kórháza, ahol elhelyezést kaphat a tisztviselő, ahol a magasabbrangú tisztviselő nem kénytelen lefeküdni egy hat-, vagy nyolcágyas szobába a Rókus-kórházban, meg a Szent István-kórházban, hanem a maga gyógyintézetébe mehet. A fel nem sorolt kategóriákba tartozó tisztviselőknek ez mind csak ábrándkép, ami nem tud megvalósulni, holott, ha nézzük ezt a költségvetést, erről az alapról, azt látjuk, hogy a gyógyintézeti ápolási összegek megtérítésére 855.000 pengőt irányoznak elő az idei évre, a múlt évben pedig a valóságban 855.150 pengőt fizettek ki. Hát ezzel az összeggel nem lehetne fenntartani egy tisztviselőkórházat? Viszont a tisztviselőkórházat meg lehetne építeni azokból a felhalmozott milliókból, amelyek ebben a kimutatásban nem szerepelnek, de amelyek az évről-évre összegyűlt öszszegekből tétettek félre, és pedig a tisztviselők filléreiből. A pénzügyi tárcával a magam észrevételei szempontjából végeztem, most áttérek az igazságügyi tárca költségvetésére. Pesthy Pál igazságügyminisztersége alatt nyújtották be a Magyarország magánjogi törvénykönyvéről szóló javaslatot. Ez a magábanvéve gyönyörű szép munka, amely nagy szorgalommal, sok tudással és a régi állandó bírói gyakorlat figyelembevételével készült el^ megérdemelné, hogy mielőbb törvényhozási tárgyalás alá vétessék. A rendes törvényhozási tárgyalások módja azonban évtizedekre is eltolná, amíg valóban törvény lehetne belőle, ennek folytán az 1931 : XXII. t. c. országos bizottságot küldött ki és különleges tárgyalási módot állított fel erre a törvénykönyvi javaslatra nézve. Ugy a régi országgyűlésen, mint a jelen országgyűlésen a képviselőház és a felsőház megállapították az országos bizottság tagjainak létszámát, azonban ez az országos bizottság ezideig még nem ült össze. A kormány, amely haladni kíván, amely az ő 95 pontjába bevette, hogy a jogbiztonságot akarja megvalósítani, ennek kapcsán gondoljon arra, ami a jogbiztonságnak első előfeltétele, hogy legyen egy tételes törvénykönyv a magánjogi jogviszonyokról és ne a bírói joggyakorlat legyen irányadó. Mert nem minden eset megy a Kúriához, ahol teljesen objektíven és leszűrődött világnézettel hozzák meg az ítéleteket, hanem igen sok eset az alsófokon intéződik el, ahol sem a kiegyensúlyozott képzettség nincs meg, sem pedig a Kúria úgynevezett elvi határozatai nem kötelezőek, csak a jogegységi tanács döntései, ami rovására van a jogegységnek és természetesen a jogbiztonságnak isKérem tehát a t. igazságügyminiszter urat, hasson oda, hogy ez az országos bizottság alakuljon meg, válassza meg a omaga elnökeit, előadóit és jelöljék ki azok számára az egyes fejezeteket, amelyeket tárgyalás alá kell venni. Amikor odakinn zivataros gazdasági válságok vannak, ez az idő a legalkalmasabb ideje a tudományos elmerülésnek, mert menten ezektől a viharoktól, a szoba négy fala között igen szépen lehetne letárgyalni ezeket a dolgokat higgadtsággal, nyugodtsággal és bizonyos mértékig a nagy szükségleteknek megfelelően is. Csak egy példára akarok utalni. Elismerem e törvény j a vaslatot megalkotó bizottság vezetőinek nagy tudását, bölcseségét, komoly elhatározását, de ebben a. törvénykönyvben vannak olyan úgynevezett modern ideák, reformideák, amelyek nem szolgálják a jogbiztonságot, sőt ellenkezőleg jogbizonytalanságot teremtenének. Ezeknek nyugodt, higgadt megtárgyalása elsőrendű érdek volna. Most csak egy példára hivatkozom, az 1737. §-ra, amely .ezt mondja (olvassa): »Aki másnak jogvédte érdekeit jogellenesen vagy vétlenül sérti, ha az ő vagyoni viszonyai nagyobbak, mint a sértetté, kártérítéssel tartozik.« Eletem javát már leéltem, 35 esztendeig ítélőbíró voltam, de nem tudnám megállapítani, hogy mikor lehet valakinek, mint vétlen embernek jogellenesen cselekedni. Ha én vétlen vagyok, akkor nem tudok jogellenesen cselekedni, ha pedig a jogommal élek, nem vagyok jogellenes, akkor felesleges a vétlenség. Van vétlen felelősségelismerés: az úgynevezett objektív kártérítési felelősség. Objektív kártérítési felelősséggel tartozik az autótulajdonos, ha csak be nem tudja bizonyítani, hogy az, akit elütött, maga idézte elő a balesetet az ő gondatlanságával és vigyázatlanságával. Elismerem, van objektív kártérítési felelőssége az autótulajdonosnak akkor is, ha Ő a garázsba beállítja azt az autót és s off őr je jogellenesen elviszi s ilyenkor ő járogat barátaival éjjelenként és valakit elüt, akkor nemcsak az a s of for felelős, akinek nincs vagyona, hanem a tulajdonos is- Ez objektív kártérítési felelősség, mint amilyen a Máv.-nak van, de ez a felelősség nem jogellenességből ered. Jogellenes az, hogy az én soffőröm tudtomon kívül elviszi a kocsimat, de erről nem tudok. Az ilyen szabályok kiküszöbölése és ezzel kapcsolatosan több száz paragrafusnak az átalakítása olyan nagy és nemes feladata volna ennek a bizottságnak, hogy azt nem tudom eléggé megszívlelésre