Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-7

76 Az országgyűlés felsőházának 7. ülése 1935. évi június hó 18-án, kedden. hogy rendeleti úton adóügyi intézkedéseket te­gyen, sőt az utóbbi törvény felhatalmazza új közszolgáltatások létesítésére is. Ilyenformán számos rendelet jelent meg, amelyek az adósza­bályok áttekinthetőségét mind nehezebbé tet­ték. Néha nem lehet tudni, milyen az adó mér­téke, miként történik az adó kivetése, mi mó­don biztosítható annak behajtása; ilyen adó­kódexre tehát feltétlenül szükségünk van. Azt is mondotta a pénzügyminiszter úr, hogy ebbe az adókódexbe nem állíthat be új adórendszert. Teljes mértékben aláírom ezt a kijelentést. 1933-ban az akkori politikai pénz­ügyi államtitkár úr az adófelszólamlási bizott­ságok elnökeinek egy részét egy ankétra hívta meg, abban a kérdésben, miként lehetne tel­jesebbé tenni a kereseti adót s miként lehetne annak jövedelemadóját abban az irányban biz­tosítani, hogy az igazi kereset a valóságban is felismerhető legyen. Ekkor egyik-másik részről felmerült az az eszme, hogy egy egészen új adó­kódexet kellene csinálni, amely egyszerű legyen és kis adótételekkel dolgozzék, minek folytán a való jövedelem biztosabban felismerhető lesz, mert az emberek inkább be fogják vallani a jö­vedelmüket és több jövedelemhez jut az állam, mint eddig. Akkor az államtitkár úr — szerin­tem is helyesen — azt felelte, hogy a mai válsá­gos időkben nem lehet kiszámítani, f milyen eredménnyel végződnék ilyen kódex létesítése, ezért inkább maradjunk meg a jelenlegi álla­potnál, amelyen azonban időleges és részleges szabályokkal javítani is lehet. Ezt az álláspontot szem előtt tartva, első­sorban arra hívom fel a pénzügyminiszter úr figyelmét, hogy sok sürgetésre az úgynevezett 12 százalékos késedelmi adót az együttesen ke­zelt egyenes adóknál a folyó évre 6 százalékra, a következő években való hátralékoknál 9 szá­zalékra mégis leszállították, ellenben a forgalmi adónál, az alkalmazottak kereseti # adójánáj, az alkalmazottak rokkantellátási adójánál a ké­sedelmi kamat, amely nem is ilyen címen, ha­nem mint pótlék van megnevezve, még ma is évi 12 százalék; megjegyzem, hogy valamikor havi 3 százalék, vagyis évi 36 százalék volt. Vannak nálunk forgalmi adó alól mentes iparo­sok is, de akik ilyen címen nem tartoznak fi­zetni, ezeket a kisebb kereskedőket, kisebb ipa­rosokat nagymértékben nyomja nem a mai rend­szer, hanem a régi időkből való hátralék. Mél­tóztassanak figyelembe venni, hogy amíg a hát­raléknál nem volt szabályozva a késedelmi ka­mat 12 százalékra, addig az 36 százalék volt, amely többihez Íratott hozzá, fizetés esetén előbb a kamat számoltatott el. Azóta is 12 százalékkal tőkésítve, akármennyit is próbál az illető tör­leszteni, majdnem mindig csak a kamatot tör­leszti. Énnek a kamatnak a leszállítása tehát ebben a kódexben igen könnyen eszközölhető. De keresztülvihető az is, hogy a pénzügymi­niszter úr az ilyen kamatoknak az elengedését mondja ki. Mert például, aki tartozott 40.000 pengővel — van olyan pesti cég is, amely 40.000 pengő forgalmi- és fényűzési adóval tartozott — és erre már lefizetett 60.000 pengőt, még min­dig tartozik, bár a tőke 40.000 pengő volt, 82.000 pengővel, mert eddig minden fizetése csak a felhalmozódott kamatok törlesztésére történt. (Egy hang half elől: Amortizácció! ) Figyelmébe ajánlom tehát a pénzügymi­niszter úrnak, hogyha talán nem is általános rendelkezést ad ki, de ha ilyen kézzelfogható eset kerül eléje, méltóztassék méltányosan el­járni, méltóztassék lehetővé tenni, hogy a ka­matra tett fizetést a tőkébe beszámítsák. Ez ál­tal az adóalanyt biztosítjuk a jövő számára, aki majd az o keresete után fizetett adójával az ál­lamháztartást is gyarapítja. További hiánya a pénzügyi közigazgatás­nak, amely ebben az adókódexben szintén meg­javítható volna, az, hogy a házbirtok minimá­lis erteket évenkint a vagyonadó kivetésénél nagy szorzószámmal állapítják meg. Hiába 40.000 pengő a háznak az értéke, ha az adóalap 8 — 12—15-szőröse többet mutat. Ekkor a mini­mum alapján vetik ki a vagyonadót. Egyrész­ről lehetetlenség, hogy ilyen vagyonadót fizes­sen a háztulajdonos, ez súlyos teher, de más­részről akadályozza ez a házbirtok nyugodt for­galmát is. Illetőleg, amikor valaki kénytelen a házát eladni, olcsóbban kénytelen eladni, mert az új háztulajdonos számít azzal, hogy csak az első évben marad meg a vételára mint házadóalap, a következő években a házbéradó­alap többszöröse fog mint minimum szerepelni. A múlt esztendei költségvetés tárgyalása alkalmával felszólaltam abban az irányban is, hogy teljesen igazságtalan állapot, hogy a sza­bádkereseti pályán lévők kereseti adójával tel­jesen egyezik a járadékosoknak, a tartásdíjat élvezőknek az adója. Méltóztassék elképzelni egy özvegy, vagy elvált asszonyt, akinek 2400 pengő az évi járadéka vagy tartásdíja, össze­hasonlítva egy olyan szabadfoglalkozású adó­zóval, akinek 2400 pengő az adóalapja, amelyet becslés útján állapítottak meg s amelynél a nyers jövedelemből a ráfordított kiadásokat és költségeket levonták, úgy, hogy végeredmény­benvagy több, vagy kevesebb, de rendszerint inkább kevesebb az adóalap, mint a valóságos jövedelem. Hogy ez a kettő egyformán adózzék, ez képtelenség. Még inkább kitűnik ez akkor, ha figyelembe veszünk egy 2400 pengős évi jö­vedelemmel bíró, tartásdíjat élvező egyént és összehasonlítjuk egy olyan személlyel, aki mint alkalmazott havi 200 pengőt, tehát évi 2400 pen­gőt kap. Ez az utóbbi alkalmazotti kereseti adót fizet, és pedig 2400 pengő után 19 pengő 20 fil­lért. Ez most pótlékolva van 100%-kai, tehát fizet még 19 pengő 20 fillért, összesen 38 pengő 40 fillért; rokkantellátási adót is tartozik fi­zetni, tehát ezzel együtt fizet összesen 40 pengő 5 fillért. Viszont, aki tartásdíjat kap, az 2400 pengő után fizet általános kereseti adó címén 120 pengőt, pótlékként ennek 40%-át, 48 pengőt, továbbá az egyéb adókat, — útadó, általános betegápolási adó, rokkantellátási adó — ame­lyek összesen 23%-ot tesznek ki, ami 27 pengő 60 fillér, vagyis fizet 195 pengő 60 fillért. Ehhez jön azonban a jövedelmi adó, mert jövedelmi adót mindenki köteles fizetni, akinek 1000 pen­gőt meghaladó jövedelme van, és pedig 2400 pengőnél, ha két családtagja van, akikkel együtt él, 37 pengőt, ha egyedül él, akkor 40 pengőt. Az illető tehát fizet 235 pengő 60 fil­lért egy évre, szemben azzal az alkalmazottal, aki szintén 2400 pengőt keres, de csak 40 pengő adót fizet. Ez merőben igazságtalan B ezen segíteni mindaddig nem is lehet, amíg a pénzügymi­niszter úr ezt a kategóriát át nem teszi éppen az ismert törvényes felhatalmazások alapián az alkalmazottak kereseti adójának: körébe, vagy egy máskép elnevezett adónembe. Mint említettem, a jövedelemadónak két kategóriája van. Az egyiket az fizeti, akinek

Next

/
Oldalképek
Tartalom