Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-7

72 Az országgyűlés felsőházának 7. ülése 1935. évi június hó 18-án, kedden. toknak is elférniök, amelyek mindig tanúságot tettek hazafiságukról, igaz meggyőződésükről, s mindig az igaz utat követték. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Mélyen t. Felsőház! A napokban azt mondotta az egyik vezető kormánypárti képviselő, hogy ma csak két valóság van: a kapitalizmus és a bolsevizmus. Én ezt tagadom. Tagadom, hogy csak ez a két valóság volna, s hogy nekünk azt kell mondanunk, hogy mi tviagy kapitalisták vagyunk tüzön-vizen keresztül, vagy pedig elnyel minket a bolsevizmus. Tagadom, hogy lehetne ilyen irányt szabni, mert akkor mi teljesen a mammon hatalma alá hajtanok magunkat,• én pedig azt mondom, hogy erre sem szükség nines, sem ezt tennünk nem szabad. Azt állítom, hogy a kapitalizmus is csak egy eszköz, csak egy módszer az ország életében, amint némelyek azt gondolják, hogy a bolsevizmus is csak egy módszer, szemben a kapitalizmussal, az ország boldogulására. E kettő helyett látok egy harmadik valóságot, én látom az erkölcsök uralmát az ország életében, mert ez lehet az a valóság, mely az országot vezeti. Mert legyünk akár kapitalisták, akár a tőke ellenesei, legyünk munkások, vagy munkaelleneseik, ha erkölcsi alapon állunk, mindig tudjuk, hogy suum cuique tribuere, s akkor nem fogjuk egymás kizsákmányolásával védeni az ország ellenségeit, azokat táplálni és az QT-wáv helvzetét nebezí+eni Méltóztassanak mindenféle »izmus«-sal szemben elfogadni az erkölcsök uralmát ebben az országban. Méltóztassanak elfogadni azt a kormányzásban, a közéletben és a magánéletben. Méltóztassék elfogadni azt az irányzatot, amelyet itt ülő bíboros hercegprímásunk, Serédi Jusztinián, a házasság kérdésében felvetett és én meg vagyok arról győződve, hogy tiszta erkölcsi alapokon álló ország sokkal hamarabb meg fogja találni azt az utat, amelyen haladnia kell, még pénzügyi és gazdasági téren is, mert a tiszta lelkiismeret, az erkölcsi érzés fogja parancsolni azt, hogy mi a tennivaló(Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Mélyen t. Felsőház! Ugyanez az én állásfoglalásom a királyság kérdésében is. (Hulljuk! Halljuk!) Amikor a napokban olvastam, hogy a ^miniszterelnök úr Esztergomban a régi árpádkori emlékek felfedezése során a nemzeti királyságra gondolt és az lenne álmának a vége, amikor én korábban is azt hallottam, hogy az államban az öncélúságnak kell uralkodnia és mindig a nemzeti gondolatnak kell olyan bázisnak lennie, amely mellett nem látunk meg semmit, mindig attól féltem, hogy el fogjuk téveszteni a helyes irányt, mert bele fogunk esni abba az önzésbe, amelyet a nemzetközi élet nem enged meg. Bele fogunk esni abba az önzésbe, amely mellett nem fogunk tudni, mint társas lények, a többi országgal együtt harmóniában élhetni, amint igazolja a mi ezeréves történelmünk, hogy akkor volt a magyar legnagyobb, amikor vagy megértéssel, vagy hatalommal a szomszédai felett is uralkodott, vagy a szomszédaival együtt tudott uralkodni a természeti adottságokon és a nemzetközi életen. örömmel hallom, hogy az igen t. miniszterelnök úr a régi Árpádok nagyságát keresi és szeretné megtalálni, de azt képzelem, hogy nekünk nem kell a történelemben ezer évre visszamenni úgy, hogy levegőben járjunk. Szabad nekünk a történelem országútján járni és akkor meg fogjuk látni az Árpádoktól végig az árpádházi királyokat, a vegyesházi királyokat és a Habsburg-királyokat, akik között ™ merem mondani — éppen úgy megvoltak a nagyságok, mint a legrégibb Árpádok alatt (Ügy van! ügy van!) Es akik között a történelem büszkeségeit láthatjuk magunk előtt. Az ezeréves történelem mutatott fel magasságokat és mélységeket. Ez a hullám végig vezetett ezer éven át, és igazat adok t. közbeszóló barátomnak, hogy a mélységek az utóbbi időben is lehettek éppen olyan nagyok, mint a magasságok. Senki sem tagadhatja azonban, hogy a Habsburg-uralom mégis megtartotta Magyarországot a török igával szemben is, (Ügy <van!) a Habsburg-uralom adta nekünk azt a Ferenc József-i időt, amely — merem mondani — Magyarország fénykora volt (Ügy van! Ügy van! — Taps.) és Károly királynak békeszeretete és hékekeresése őt a magyar nemzet előtt leghívebb királyai egyikéve avatta. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés.) Nem merném a nemzetet kitenni annak, hogy mi ennek az igazságnak irányáról letérjünk, úgy, hogy mi keressünk, kutassunk és válaszszunk s járjunk sötétségben akkor, amikor előttünk van az ismert út az ő mélységeivel, magasságaival és dicsőségével, és nem szeretném azt, hogy amikor úgy is megosztja az élet nehézsége a nemzet tagjait, mi még megosszuk magunkat azon az úton való tévelygéssel is, amely minket Szent István koronájához vezet. Azt szeretném, ha az a megértés, amellyel a miniszterelnök úr korábbi nyilatkozataival szemben már látszik lenni az igazi legitimizmus iránt, mielőbb teljes tisztulását >adná a helyzetnek ebben az irányban is és mielőbb azt mondhatnók a törvényes király jelenlétében» hogy éljen a haza, éljen a király. (Élénk éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Baltazár Dezslő ő nagyméltósága. Baltazár Dezső: Nagyméltóságú Elnök úr! Mélyen t. Felsőház! A költségvetés éppen úgy, mint az alapjául szolgáló állami élet olyan szerves egészet képez, hogy egyes tételeinek a többi részektől elrekesztett bírálata egyáltalában nem mutatkozik célhozvezetőnek. Én is csak általánosságban kívánok hozzászólni a törvényjavaslathoz, annyival is inkább, mert a kormány iránti bizalom sem osztható részekre. A költségvetés a kormány belpolitikájának és külpolitikájának számszerű tükröződése, ennélfogva azt úgy az elméleti kidolgozottság, mint a gyakorlati használhatóság szempontjából mérlegelni és bírálni lehet. Mindkét vonatkozású mérlegre ráhelyezvén az egész költségvetést, elismerő lehet a megállapítás, sőt tekintve a külső és belső gazdasági viszonyok súlyos természetét, ez az elismerés a kormánynyal szemben méltán dicséretté is fokozódhatik. A költségvetésben előirányzott hiánnyal szemben táplált aggodalomnak el kell törpülnie a nemzet létfenntartási érdekének magas abbrendűsége előtt- Ki kell engesztelődni a fényét előrevető jobb jövendő iránti reménységben és megértésre kell jutni a rendkívül súlyos körülmények mérlegelésében. Mélyen t. Felsőház Az egész világ gazdasági életét burkolt vagy bevallott válság fellegei norítják. A legtöbb helyen katasztrófák kitöréséig vannak feszülve a talajnak vulkanikus elemei. A népek közötti bizalmatlanságból és elzárkózásból származó mesterkéltségek és terimészetellenes kötöttségek a termelés és a fogyasztás egészségét ásták alá és ezt a 'betegséget csak fokozzák a külpolitikai feszültség-