Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-7

A z országgyűlés felsőházának 7. ülése ezek a lépések hogyan és mikor történjenek, ezt csak a kormány állapíthatja meg bizonyossággal, mert csak a kormány van abban a helyzetben, hogy folyton változó külpolitikai és diplomáciai helyzetet állandóan és részletesen figyelemmel kísérhesse, hogy úgyszólván a nemzetközi diplomácia ütőerén tarthassa a kezét, hiszen az informatív szálak összessége a kormány kezébe fut össze. Éppen ezért csakis a kormányt tartom hivatottnak megállapítani, hogy a mindnyájunk által helyeselt és kitűzött célokat milyen eljárási módozatokkal és milyen lépésekkel akarja szolgálni és előbbre vinni. Bár mindenki bírhat általános tájékozottsággal-külpolitikai helyzetekről és viszonyokról és lehetnek általános elgondolásai, de részletes, folytatólagos tájékozottsággal lehetetlen, hogy bírjon és ezért mindig hibáztattam, mert hasznát soha sem láttam, kárát pedig egynéhányszor tudtam konstatálni annak, hogy kívülállók és felelősségnélküliek enélkül laiz elengedhetetlenül szükséges teljes tájéko- i zottság nélkül állást foglalnak és nyilatkozatokat tesznek külpolitikai vonatkozásban és éppen ez az oka annak, hogy én minden részletes külpolitikai fejtegéstől tartózkodni akarok. (Helyeslés.) T. Felsőház! Áttérek most az előttünk fekvő költségvetési javaslatra. (Halljuk! Halljuk!) A költségvetési javaslat benyújtásakor a pénzügyminiszter ő nagyméltósága nagyszabású expozét tartott a képviselőházban. Ebből a pénzügyminiszteri expozéból alaposság, komolyság, lelkiismeretesség és felelősségérzet tükröződik vissza és éppen ezért igen megnyugtatónak találom azt. Megnyugvásomat még alátámasztja a miniszterelnök úrnak három nappal ezelőtt a felsőház pénzügyi bizottságában erre vonatkozóan tett nyilatkozata. A pénzügyminiszter úr ő excellenciája igen helyesen mutat hogy a gazdasági bajok javulásának legfőbb akadálya a nemzetközi politikai helyzet bizonytalansága és bonyolultsága és a nemzetközi valutáriis helyzet zavara. Teljesen osztozom a miniszter lírnak ebben a felfogásában és sajnálom, hogy ezeken a tényezőkön változtatni rajtunk kívül áll, azt hiszem, nemcsak csekélységet, hanem jóformán semmit sem tehetünk ennek a helyzetnek javítására. Teljesen osztozom a földmívelésügyi miniszter úrnak is a képviselőházban tett abban a megállapításában, hogy az, újabb időben fokozatosan fejlődő autarchikus gazdasági irányzat a legnagyobb baja mind a mi gazdasági viszonyainknak, mind a nemzetközi gazdasági viszonyainknak. Én is ebben a szerencsétlen autarchikus gazdasági irányban látom gazdasági bajainknak legfőbb kórokozóját. De el kell fogadnunk azt a tételt is, — bármennyire helytelenítjük, károsnak tartjuk és látjuk ezeket a mondhatni esztelen autarchikus törekvéseket — hogy egy ilyen kis ország, mint amilyen mi vagyunk, ez alól és ennek következményei alól kivonni magát nem képes — hogy úgy mondjam, az ár ellen úszni nem lehet, mert elmerülünk. Tehát alkalmazkodni vagyunk kénytelenek ehhez azért, hogy némiképpen, valahogyan felszínen tudjuk magunkat tartani. Nagyon helyesen állapították meg a miniszter urak, hogy kívánatos és szükséges az egyezmények, főleg a regionális egyezmények kötésének keresése. A földmívelésügyi^ miniszter úr rámutatott a tavaly megkötött római egyezményre, amelyet én egészben véve nagyon helyesnek tartok és amelynek feltétlenül voltak mezőgazdaságunkra kedvező és könnyítő kiha9S5. évi június hó 18-án, kedden, 67 tásai. Tudom, hogy sokakban csalódást okozott ez az úgynevezett római paktum, de ez azért van, mert túlsókat vártak tőle. Túlsókat sem ettől, sem más ilyen gazdasági egyezménytől várni nem lehet, örömmel hallom, hogy a római egyezmény az idén is életben marad; ezt kívánatosnak tartom és nagyon remélem, hogy sikerülni fog a kormányzatnak e téren ' más irányban is egyezmények kötésével nem éppen nagyobb gazdasági csodát művelni, de lépésrőllépésre, egy-egy fokkal mégis könnyíteni a, nehéz gazdasági helyzeten- Aki többet vár és szinte csodát vár, az természetesen minden intézkedésben csalódni fog; aki azonban a viszonyok nehézségét és a helyzetet ismeri, az minden lépést, amely csak egy kis fokkal is könynyít a gazdasági helyzet nehézségein, örömmel és elismeréssel fog fogadni. (Ügy van! Ügy van!) Örömmel olvastam és nagyon megnyugtatónak találom a pénzügyminiszter úrnak a képviselőházban tartott záróbeszédét, amelyben határozottan leszögezte magát a konzervatív pénzügyi politika, a pengő értékének tartása mellett és a devalvációval szemben. (Helyeslés.) Mindig az volt a nézetem, hogy pénzügyi politikánknak legszilárdabb, vagyis egyedüli szilárd bázisa ez és megbízható pillérei ezek. Ennélfogva örömmel és megnyugvással hallottam a pénzügyminiszter úr és a kormány erre vonatkozó felfogásának határozott kijelentését. T. Pénzügyminiszter úr, elismertem és örömmel ismertem el azokat a momentumokat, amelyek rám megnyugtatóan hatnak, de legyen szabad rámutatnom, sőt kötelességemnek is érzem, hogy rámutassak siílyos aggodalmakra is. (Halljuk! Halljuk!) t T. Felsőház! Egy 75 millió pengő deficites | költségvetéssel állunk szemben. Ez a 75 millió j pengős deficit a tavalyihoz képest 10 millió I pengővel emelkedett, annak ellenére, hogy a j bevételek 15 millióval a tavalyi bevételek felett J vannak előirányozva. Ez a deficit részben abból adódik, hogy a kiadások 25 millió pengővel magasabban vannak előirányozva. T. pénzügyminiszter úr, itt nekem igen súlyos aggályaim vannak, (ügy van! Ügy van!) Különösen aggályosnak tartom a deficit állandó emelkedését es még afelől sem vagyok biztos, hogy a most tárgyalás alatt lévő költségvetésben, az elkövetkező budgetaris esztendőben ennél a deficitnél meg fogunk-e maradni. (Gróf Széchenyi Aladár: Alig!) mert a 25 millióval magasab; ban előirányzott kiadások oldala nagyon könyI nyen még emelkedhetik is. (Mozgás.) Ha ez bekövetkeznék az előre nem látható szükségletek miatt, akkor a deficit is emelkedni fog. Az előirányzott 15 milliós bevételi többlet pe! dig nagyon könnyen, sőt merem mondani, valószínűleg az előirányzat alatt fog maradni, (Ügy van) tehát ugyancsak emelőleg fog kihatni a deficitre. Én elhiszem, hogy a pénzügyminiszter úr a legnagyobb gondossággal és körültekintéssel állította be ezeket a számokat az előirányzatba, de amióta ezt a munkálatot elvégezte, többféle elemi csapás — fagykár, jégkár, sok- helyütt még tűzkár is — érte az ország számos vidékét. (Ügy van! Ügy van!) Számszerűleg természetesen nem tudom kifejezésre juttatni, de kétségtelennek tartom, hogy ez az állami bevételeket hátrányosan fogja befolyásolni (Gróf Széchenyi Aladár: Az egészen bizonyos!) és hogy tetemes adóelmaradások fognak bekövetkezni, amelyekkel szemben a pénzügyi kormányzat