Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-6

Az országgyűlés felsőházának 6. ülé gyarország népsűrűségével szemben, az intelligenciafeieslegnek az a termelése, amely Magyarországon történt és mindkettő az ipar irányában hatott. Kétségtelen az, hogy a fejlődés folytán az ipari termelésnek az országban elfoglalt pozíciója lényegesen megnövekedett és én azt hiszem, a mezőgazdaság előnyére. Amikor iparról beszélek, beszélek természetesen bányászatról, de beszélek a kézműiparról is. Mert teljesen téves az a beállítás, amelyet némely oldalról hallok, mintha a gyáripar és a kézműipar között nagy vonalakban eltérés lehetne. Az a vámvédelem, amelyet sokat kifogásolnak, époly mértékben szolgálja a kézműipar érdekeit, mint a gyáriparét. E tekintetben a következő számokkal szolgálhatok. (Halljuk! Halljuk.) A békeévekben Ausztriából bútoriparunk húsz millió értékű árut hozott be, ma a behozatal megszűnt, mert — tudjuk — bútoriparunk az export terén versenyképes lett. A cipőipar behozatala 45 millió volt, ma már ez is megszűnt; a szabóipar terhére pedig 90 milliót tett !ki la külföldi behozatal. Mindezek megszűntek a vámvédelem és bizonyos ezzel kapcsolatos intézkedések hatása alatt; a kézműipar tehát ugyanazon a fronton van érdekelve, mint mi. Mindannyian emlékszünk, hogy régebben, a békeévekben a cipőt, ruhaárut mennyi pénzért vett külföldön az országnak főként gazdag publikuma. Ez ma mind megszűnt, amint voltam bátor említeni a helyzet folytán, én tehát azt állítom, hogy ezen a fronton a gyáripar és a kézműipar teljesen egy vonalon van érdekelve. Én szinte mintegy komikusnak tartom, amikor szembeállítják ezzel a mi érdekeinket és már majdnem ' megszoktam azt, hogy ugyanazok, akik a kartelleket szidják, a kontárok és az árrombolók elleni törvényes védekezést is sürgetik. A népsűrűségi problémák és a külkereskedelem irányváltozása tette szükségessé a magyar ipart. Nekem az a hitem és meggyőződésem, hogy a mezőgazdaságnak nem lehet nagyobb érdeke, mint a magyar ipar fejlesztése és örömmel állapítottam meg Somssic'h ő excellenciájának bizottsági felszólalásából, hogy ő ugyanezt a nézetet vallotta. A magyar ipar a mezőgazdaság termékeit jobb áron tudja fogyasztani és ha nőne a belső magyar fogyasztás, — amint azt Székács őméltósága egy példával illusztrálta — akkor itt a mezőgazdasági termelés termékei még sokkal kedvezőbb áron és nagyobb tömegekben volnának elhelyezhetők, a külföldi piacokra tehát kisebb mértékben kellene kimennie. Ezek a tények idézték elő az iparfejlesztés szükségét. Ezek szabták meg a kereskedelempolitikánk irányát és amikor a kormány a háború után erre az útra lépett, ezzel olyan útra lépett, amelyet — hitem szerint — minden jövendő kormánynak követnie kell. Én nagyon örülök annak, hogy a jelenlegi miniszterelnök űr úgy ellenzéki korában, mint most, mint miniszterelnök teljesen ilyen értelemben nyilatkozott a magyar ipar szükségességéről. Egészen kétségtelen, hogy az egész világ az autarchia jegyében áll. (Közbeszólások: Fájdalom!) Fájdalom. Kétségtelenül számolnunk kell azonban azzal, hogy egyelőre f ez a fejlődés irányzata. Aki nézi az idők járását, az látja, hogy egyelőre az autarchia van továbbra is kibontakozóban. Érdekes az a vita, amely a szabadkereskedelem és a vámvédelem kérdései körül folyik. Ez azonban örökké tartó vita és bár hiszem, hogy az idők változásával biztosan FEkSÖJÍÁZI NAPLÓ I. ?e 1935. évi június hó 5-én, szerdán. 51 a szabadkereskedelmi áramlatok fognak ismét felülkerekedni, azt hiszem azonban, hogy mi, äkiflt a gazdasági életben állunk, az adottságokhoz kell, hogy alkalmazzuk politikánkat. (Ugy van! Ugy van!) Az adottságokból pedig folyik a magyar ipar kifejlesztése. Én sokszor hallom azok részéről, akik a magyar ipar fejlesztését helyeslik, a »de«-k egész sorozatát. A »de«-k közé tartozik az, hogy ne fejlesszünk itt üvegházi iparokat. Én teljesen osztom azt a nézetet, hogy az iparnak elsősorban az ország nyers termelésére kell épülnie. (Ügy van! Ügy van!) Eddig így is történt; a fejlődés ebben a tekintetben az újabb időkben igen lényeges. Én azt állítom, hogy textiliparunk örömmel ragad meg minden alkalmat, amikor a magyar mezőgazdaság termelésének termékeit erősebb munkába tudja állítani. Az utóbbi időben történt továbbá a konzerviparban a paradicsomés a szárított főzelék-exportra való erős berendezkedés, itt tehát két par excellence mezőgazdasági cikknek az exportjáról van szó. Az utóbbi időben történt egy fontos hazai nyersanyagnak, a bauxitnak a vegyiiparban és az alumíniumiparban való feldolgozása. Én azt hiszem, hogy a magyar ipar ezen a téren is becsületesen teljesíti kötelességét. De fel kell hívnom a figyelmet arra is, hogy éppen a törzsökös mezőgazdasági iparágak, mint a malomipar, a cukoripar, a söripar, a szeszipar lényegében ugyanazon válságnak a súlya alatt szenved, mint a magyar mezőgazdaság. Az a katasztrófa, amely a mezőgazdaságot az ország szétdarabolásával érte, ezeket az iparágakat is éppoly nagymértékben sújtotta és — tudjuk — a magyar imalomipar voltaképpen ugyanúgy tönkrement ma az ország szétdarabolásával. A cukoripar ma nagy veszteséggel s egy mesterséges konstrukcióval tudja csaik exportját fenntartani. Különben is azt hiszem, nem egészen veszélytelen az., ha mi a Standort-teoria álláspontjára helyezkedünk, mert ha erre a teóriára helyezkednénk, akkor az európai államok nagyrészének ipara felett megkondulna a haláilharang, mert ha ez a teória volna a helyes, akkor a textilipar ott fejlődnék ki. ahol a nyeresanyagokat előállítják. Nem kondult azonban meg a 'halálharamg és amíg Európa egyetlen állama sem mond le erről, — amint már többször mondottam — addig nem tudom megérteni, hogy miért lehet Keichenbergben textilárut előállítani külföldi pamutból és miért nem lehet éppúgy nálunk Budapesten, vagy bárhol a vidéken. Végűi legyen szabad rámutatnom arra, hogy az iparfejlesztés szükségessége mellett szól az is, 'hogy a tőlünk keletre lévő államok fokozottabb mértékben rendiezkedheJk be iparfejlesztésm A legnagyobb mértékben teszik ezt azok az agrárországok is, amelyekben pedig az agrártermékek ára sokkal alacsonyabb, mint nálunk. Gyorsvonati sebességgel rendezkednek be az, iparra és én rendkívül fontosnak, tartom, hogy a mi nemzetünk ezen a téren is tartsa meg a maga kulturális fölényét. Helyesen mondotta Hoepfner őméltósága, hogy az iparfejlődés alapjai nemcsak a nyersanyagokban vannak, hanem hatalmas eszköze annak a munkáskezek

1 ügyessége, ä mérnöki tudás, az a kulturális fölény, melyet az ország reprezentál s az a vállalkozói készség és ügyesség, amelynek, azt hiszem, a tavaszi vásáron rnindanynyian tanul lehettünk. (Ügy van! Ügy van!) List Frigyes, aki — mint tudjuk — Kossuth Lajos gondolkozását nagy mértékben befolyásolta, azt mondta Adam Smithel szemben, 10