Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-6

50 Az országgyűlés felsőházának 6. ülése 1935. évi június hó 5-én, szerdán. az államnak olyan drága Hangya Fogyasztási Szövetkezet, amelynek pedig nem feladata a kivitel, 20%-ot kapott ebből a kontingensből és az egész legitim kereskedelemre is csak 20% jutott. Mélyen t- Felsőház! Én boldog leszek, ha beteljesül az a reményem, hogy a jövőben a kereskedelemügyi miniszter, aki ezentúl niom lesz kénytelen az ipar sokoldalú feladataival foglalkozni, nagyobb mértékben fogja figyelmét kereskedelmi ügyeknek szentelni és hogy a kereskedelmi érdekek őre lesz. Boldog leszek, ha az összhang minisztere helyre fogtja állítani mezőgazdaság, ipar és kereskedelem, termelés és fogyasztás,, klöfcött azt a harmóniát, amely annyira szükséges, amely nélkül a nemzet nagyságát és boldogságát vissza nem nyerhetjük. Ebiben a reményben; örömmel fogadom el a javaslatot. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök: Szólásra következik Chorin Ferenc felsőházi tag úr ő nagyméltósága. Chorin Ferenc: Nagyméltóságú Elnök úr! T. Felsőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat életbeléptetése esetén a kereskedelemügyi minisztérium csaknem félévszázados fennállás utján abban! a formájában, amelyben eddig fennállott, megszűnik és én kötelességemnek érzem, hogy működéséről és munkájáról a hála és elismerés szavaival emlékezzem meg. Az a nemzedék, amelynek tagja vagyok, az 1889-ben megalkotott kereskedelemügyi minisztériumot már az élettel egybeforrottnak látta. Meg kell állapítanom, hogy ez a kereskedelemügyi minisztérium igen jelentős alkotásokra tekint vissza. Nagy-Magyarország kereskedelemügyi minisztériumának munkájához fűződik államvasúti hálózatunknak nagyarányúvá történt kiépítése, ehhez fűződik a millenniumi kiállítás, ehhez fűződik az iparifejlesztés gondolatának alapvetése és kifejlesztése. Szorongó szívvel gondolunk nemzetünk eme felfelé ívelő korszakára, amelyben a kereskedelemügyi minisztérium munkaijának nagy része volt. A háború alatt és után megsokszorozódtak e minisztérium feladatai és amikor az összeomlás után a csonka ország megcsorbult lehetőségedhez kellett alkalmazkodnia az új gazdasági életnek, ez a minisztérium kellő útmutatással és helyes felismeréssel irányította az ügyeket. Hálátlanságnak érezném, ha nem rónánk le az elismerés adóját azokkal szemben, akik a minisztériumot akkor vezették és ha nem fejeznénk ki elismerésünket a vezetők emléke, a jeles, példaadó és elsőrendű tisztikar iránt. A félévszázados kedvező tapasztalatok, a minisztérium történelmi kifejlődése, az élettel való teljes egyjbeforrottsága természetessé teszik, hogy széles körökben aggályok támadhattak abban a tekintetben: helyes-e ezt a szervezetet megbontani. Az aggályokat különösen táplálta az, hogy az ipar és kereskedelem határai gyakran elmosódnak, táplálhatta az a kétely is, hogy helyes-e a kereskedelempolitikai ügyvezetést kivenni a termelő minisztériumok ügyköréből. Ezzel szemben azonban el kell ismernünk azt is, hogy ezek az aggályok nem lehetnek prineipiális jelentőségűek. Egészen kétségtelen, hogy az utolsó évtizedekben a kereskedelemügyi minisztérium munkaköre az ipar Irányában rendkívül módon kibővült, kétségtelen, hogy az ipar jelentősége az ország termelésében növekedett és éppen azért meg vagyok győződve arról, hogy ha az új minisztérium átveszi az előző minisztérium nagy tradícióit, ha ugyanaz a lelkes szellem fogja vezetni, mint a jelenlegi minisztériumot, akkor ez a minisztérium is hasznos munkása lesz az ország közügyeinek. Az az indokolás, amellyel a javaslat elénk terjesztetett, megnyugtat ebben a tekintetben és meg vagyok arról győződve, hogy a gyáripar és az ipar egyeteme teljes erővel fog a minisztérium rendelkezésére állani. Szükségét érzem ezzel kapcsolatban annak, hogy néhány szóval megjelöljem az ipar jelentőségét a nemzeti termelésben és néhány szót Szóljak az ipari minisztérium speciális kérdéseiről. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, az egyes termelést ágak harmóniája érdekében cselekszem, ha az iparnak gazdasági és termelési rendünkben elfoglalt helyzetéről megemlékezem. A magyar ipar ebben az országban hosszá múltra tekinthet vissza, gyökerei mélyen viszszanyúlnak minden magyar felbuzdulás korszakába. Merem állítani, hogy a nemzeti felbuzdulás minden korszaka kapcsolatos volt az iparfejlesztési mozgalmak újjáélesztésével. Csak Kossuth Védegyletére akarok hivatkozni, de hivatkozhatom még régebbi korszakokra is; és minden korszak, mely a nemzet érdekei ellen kormányzott, egyszersmind az ipart alapjaiban akarta teljesen megingatni. (Ügy van! (Ügy van!) A kiegyezés utáni Magyarországon is hamar felismerték annak a szükségét, hogy a nemzeti élet teljességéhez tartozik az ipar kiépítése. Azokat a törekvéseket, amelyek az iparfejlesztés irányában történtek, elmosta a háború, azonban az a gondolat, mely akkor alapját vetette, tovább él itt, a munkásság kiképzése errenézve megtörtént és nagy hasznára volt annak a fejlődésnek, amelynek a háború után tanúi vagyunk. A háborút, t. Felsőház, nemcsak fájdalmas területi elváltozást jelentett, a tegnapi szomorú nap, a Trianonnak a napja nemcsak területeink elvesztését és népességünk egy nagy részének tőlünk való elszakítását jelentette, hanem gazdasági életünkben is mélyen járó strukturális változásoknak volt .az előidézője. Az egyik változás, amelyet sokszor emlegettünk már, abból állott, hogy a régi közös vámterület megszűnvén, a magyar mezőgazdasági termelés kénytelen volt a vámvédett piacok helyett vámmal terhelt piacokon elhelyezni a terményeit és pedig olyan piacokon, amelyeket nagyon gazdagon dotáltak a békeszerződések, de amelyek természetszerűleg — úgy érzem — felhasználták ezt arra, hogy kiépítsék gazdasági életük autarchiáját, kiépítsék azt nemcsak gazdasági, de belső politikai okokból is. Belső politikai okokból azért, mert az illető államok kormányának szüksége volt mindenütt az agrárnépesség támogatására, de ezenfelül talán az autarchikus elgondolásnak még meszszebbmenő céljai is lehettek. Ez olyan természetes fejlődés, mely összefügg a világ nagy áramlásaival és tudjuk azt, hogy az a mezőgazdasági fejlesztés, amely ezekben az országokban történt, sokkal erőltetettebb, sokkal természetellenesebb volt, mint az a fejlesztés, amely nálunk az ipar terén mutatkozott. Azt is ki kell emelnem, hogy nem egyes, bármily kitűnő miniszteri tisztviselők szeszélye szabta meg a vámpolitika és kereskedelempolitika irányát, hanem a gazdasági adottságok szabták meg, amelyeknek következményei levonattak. Mert emellett a külső erő mellett, amely petrifikálta az országban a gazdasági életet, volt az a másik, az a, belső fejlesztő erő, amelyre az előttem szóló szónokok már hivatkoztak, az a népsűrűség, amely az országban volt és amely lényegesen eltolódott Nagy-Ma-