Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.
Ülésnapok - 1935-6
46 Az országgyűlés felsőházának 6. ÍA ipari termelésünk értéke az 1924 és 1934 közti időben, tíz év alatt 1:2 milliárdról 1-8 milliárdra, tehát teljes 50%-kai megnövekedett. Az iparban kifizetett béreik és illetményeik pedig ugyanebben az időben felemelkedtek évi 112 millióról 284 millióra. Ha pedig az idén sajnálatosan bekövetkezett katasztrofális fagykárokra és jégverésekre gondolunk, amelyek újból és újíból jelentkeznek és fognak is való1 színűleg jelentkezni, akkor evidens, hogy életlehetőségeink nagyrészét az iparra kell átállítanunk, amit különben kultúránk továbbfejlődése, de a honvédelem is megkövetel. De közvetett érdeke ez a mezőgazdaságnak is. mert a munkaalkalmak szaporításával a fogyasztóképesség is emelkedik és» ennek hasznát elsősorban a mezőgazdaság látja. Nem vitatható tehát, hogy iparunk gondozása és fejlesztése egyik legfontosabb feladatunk kell, hogy legyen, még pedig olyképpen, hogy ez nem egy kis csoport, hanem az egész nemzet életlehetőségeinek megkönnyítése érdekéiben történjék. A gép fejlődése és a technika haladása nem arra való, hogy az emberiség helyzetét megnehezítse, hanem, hogy életlehetőségeit megkönnyítse. Ezt elérni, ezt a nehéiz feladatot megoldani a (multakkal szemben .az iparügyi miniszter egyik legnehezebb feladata lesz, de ez lesz az iparpártolás szükségelt reformja is. összefügg ezekkel a kérdésekkel sok egyéb szociális probléma is, mint sok inunkáskérdés, például a minimális munkabérek megállapításának kérdése, a munkaidő megállapítása, a munkanélküliség elleni biztosítás kérdése, a vasárnapi munkaszünet stb., amelyek a munkásság anyagi és szellemi érdekei szempontjából oldandók meg. Támogatást és nagy gondozást kívánnak azonkívül társadalmunknak azok az értékes rétegei, akik a kis-kézműves és háziiparral foglalkozók körülbelül negyedmilliós tömegeihez tartoznak. Az ipar gondozása tehát nem nevezhető üvegházi virágnak, luxusnak, sem elhibázott gazdaságpolitikának, hanem egészséges, reális és a legnagyobb szeretettel gondozandó gazdaságii irányzatnak. Ha hiányoznak is bizonyos nyersanyagaink, amelyeknek beszerzése sokszor súlyos áldozatokat is követel ennek ellenében viszont egy nagy előnnyel rendelkezünk: a magyar munkás veleszületett intelligenciájával, ügyességével és tanulékonysága val, amely előnyök sok mindenféle hátránnyal felérnek és az ipar kultiválására szinte predesztinálnak bennünket. De mindezen súlyos és éppoly fontos kérdések helyes megoldása csak akkor remélhető a minisztertől, — akinek kiváló tudását, szociális és gazdasági érzékét ismerjük — ha a kereskedelem- és közlekedésügyek ugyancsak nehéz és óriási tömegű gondjaitól megszabadul. Azt hiszem, hogy kereskedelmünk nagy fejlettsége és fontossága is kívánja a külön kormányzati gondozást és külön minisztert, akinek annál több munkája lesz, minél intenzívebben fog dolgozni az iparügyi miniszter. . Amikkel eddig a törvényjavaslatot^ alátámasztani szerencsém volt, tulajdonképpen mind régi kérdések, csak komplikáltakká váltak. De a technika haladásával kapcsolatban napról-napra újabb és újabb problémák merülnek fek amelyek további gondozást és további fejtörést igényelnek. Hiszen pl. az automobiles repülőgép-forgalom, az energia-gazdálkodás, agrárolló, az iparcikkek árainak kérdése •jsitb. még nem is régen egészen ismeretlen folése 1935. évi június hó 5-én, szerdán. galmak voltak, akkor, amikor a mai kereskedelemügyi minisztérium ügyeinek áttekintése feltétlenül sokkal könnyebb volt. Egyetlen miniszter azonban ma mindezekkel a kérdésekkel, ezeknek részleteivel és előtanulmányozásával foglalkozni túlterheltsége folytán, fizikai idő hiányában nem képes, tehát kizárólag a nemzet és közgazdaságunk érdekei kívánják, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat valóra váljék, mégpedig minél hamarabb. Végül legyen szabad ezektől az előbb említett általános szempontoktól eltekintve, egy egészen speciális szemszögből is, mint mérnöknek, a mérnökség álláspontja alapján e kérdéshez hozzászólnom, amely álláspont azonban helyes értelmezés mellett a közérdeket is teljesen fedi. Sürgős és a köz érdekében is sokszor hangoztatott sokoldalú kívánságaink nagy tömege eddig nem valósult meg, kétségtelenül csak azért, mert egyébként az ez iránt nagy megértéssel bíró kereskedelemügyi miniszter úr sokoldalú és túlzott elfoglaltsága ezt lehetetlenné tette. Rövidesen ugyan megvalósulni reméljük az építésügyi törvényt, amely a városok fejlődésében üdvös kilométerkőnek lesz majdan jellemezve s amely még Fabinyi ő exeellenciájának nevéhez fűződik, őt dicséri, de várjuk és sürgetjük az elavult, fél évszázad óta mozdulatlanul maradt és ezáltal a múltban sok visszásságot tartalmazó és sok jogos érdeket sértett építőipari törvény reformját, a magasépítészet terén a tervezés és kivitelezés közérdekű széjjelvá : lasztását, mint ez az orvosi és gyógyszerészi foglalkozás terén már régen megtörtént, a műszaki zugirászat és kontárkérdés megoldását, a vidék műszaki ellátatlanságának megszüntetését a mérnökségnek az országban való arányosabb elosztása révén; várjuk a kerületi és járási mérnöki és a hitesmérnöki intézmény létesítését, a székesfővárosi közmunkatanácsnak megreformálását, hogy városfejlesztési feladatokkal foglalkozhassék országos viszonylatban apró-cseprő vitás építési peres ügyek helyett; várjuk az üdülőhelyek és gyógyfürdők, továbbá a Balaton továbbfejlesztésének helyes irányítását, ami a mai valutáris nehézségek mellett fokozottabb fontosságú, várjuk a vidéki szállodáknak a mai kor által kívánt színvonalra való emelését szolgáló kormányzati intézkedéseket, amelyekre az idegenforgalom emelése szempontjából szükség van; várjuk a tervpályázati feltételeknek és a mérnöki munkák díjszabásának megfelelő reformját és érvényre juttatását; várjuk akár indirekt befolyás alapján is a minősítési törvény reformját, hogy ne is a szakemberek, hanem a köz érdekében a szaktudás megfelelő szerephez jusson. Mindezeknek a kérdéseknek a megoldását várjuk a legsürgősebben a miniszter úrtól, különösen mi mérnökök. Mind olyan kívánság és probléma, amelyek fontosságuknál fogva önmagukban is eldöntik azt a kérdést, hogy a kereskedelemügyi minisztérium széjjelválasztása szükséges és időszerű-e vagy nem, S vájjon jelentősnek nevezhetŐ-e a széj jel választással járó körülbelül 100.000 pengős többköltség azok mellett az óriási előnyök mellett, amelyeket a széjjelválasztás nemzetgazdasági szempontból eredményezni fog? Hiszen a felsorolt kérdések bármelyike helyes megvalósítás esetében akár közvetlenül, akár közvetve többszörös hasznot fog hajtani nemcsak az adózó polgárságnak, hanem magának a fiskusnak is. Mindezeknél fogva a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadásra 1 ajánlom. (Helyeslés.)
