Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-6

Az országgyűlés felsőházának 6. ülése Elnök:! Szólásra következik Székács Antal ő méltósága. • Székács Antal: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! Az igen t. előadó úr a törvényjavaslatot főleg az ipar fejlődésével és fejlesztésének szükségességével indokolta. Legyen szabad nekem a kérdést néhány egyéb oldalról is megvilágítanom. Én a kereskedelemügyi minisztériumi kettéválasztását és az iparügyi minisztérium fel- ; állítását helyesnek tartom és attól a közgazdaságra üdvös hatást várok, ha azt a keretet, amelyet a törvényjavaslat felállít, célravezető tartalommal fogják megtölteni. Mindenekelőtt azonban meg kell állapítani, hogy a kereskedelemügyi minisztérium valójában eddig mindig inkább iparügyi minisztérium volt, amelyben a kereskedelem ügyei csak elenyésző szerepet játszottak, részben talán azért is, mert a kereskedelem éltető eleme a szabadság, s az állami beavatkozást nem igényli nagy mértékben. Ezzel ellentétben az ipari ügyek mindig domináló szerepet vittek a kereskedelemügyi minisztérium ügykörében, amit legjobban bizonyít az iparnak a legutóbbi évtizedekben bekövetkezett hatalmas fejlődése, amivel szemben a kereskedelem a legutóbbi két évtizedben sajnos, végzetes hanyatlásnak indult. A helyzet tehát eddig az volt, hogy volt egy kereskedelemügyinek nevezett ipari minisztériumunk, volt egy földmívelésügyi minisztériumunk, ellenben kereskedelemügyi minisztériumunk voltaképpen nem volt. Már pedig a kereskedelem igen fontos integráns része a nemzeti termelésnek. Navratil Ákos kiváló közgazdasági tanárunk »Közgazdaságtan« című legutóbbi munkájában ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi termelésről beszél, mégj pedig helyesen. Mert; az ipar és a kereskedelem egymagában még nem termel árukat, ezek a termékek, az ipar és a mezőgazdaság termékei csak a piacrahozás által válnak árukká és nemzeti értékekké. A miniszteri ügykör kettéválasztása tehát azt célozza, hogy ezentúl az ipari termelésnek is meglegyen a imaga fóruma, úgy mint eddig a földmívelésügyi minisztériumban a mezőgazdasági termelésnek is megvolt és azonkívül megkapja a kereskedelem is a maga minisztériumát. A törvényjavaslat indokolása ezt így fejezi ki (olvassa): »A mezőgazdaság ügyeit intéző földmívelésügyi minisztérium mellett az ipari termelés ügyeinek intézése is önállóságot kíván és e két egyenrangú gazdasági termelési ág független szolgálatára külön kormányzati ágként önállóvá kell tenni a kereskedelem és az azzal összefüggő közlekedésügy intézését«. Én, mélyen t. Felsőház, a kereskedelmi ügyeknek, a kereskedelmi ügykezelésnek a két másik termelési ág mellett való külön önálló intézményesítését a legnagyobb örömmel üdvözlöm. Üdvözlöm azért is, mert eddig az értékesítési politikában talán nem mindig érvényesült a szükséges kommerciális gyakorlati szellem, amelyet az értékesítés megkövetel. Ezzel a kérdéssel ma nem kívánok bővebben foglalkozni, de állításaim igazolására talán elég lesz rámutatnom a mezőgazdasági értékesítésnek némely gesztiójára, mint például a pincegazdaságnak, a borházaknak, a tej szövetkezeti központnak és a tejforgalomnak nem teljesem megfelelő szabályozására, stb. Kétségtelennek tartom hogy a kereskedelemügyi minisztérium kettéválasztása a közgazdaságnak nagy hasznára lesz, ha sikerül a kereskedelemügyi mi1935. évi június hó 5-én, szerdán. 47 niszter úr Ő excellenciájának belevinni az értékesítési politikába azt a kommerciális szellemet, amely a kereskedelmi érdekeket összhangzásba hozza a termelői és fogyasztói érdekekkel. Ugyanezt az összhangot célzó, a kiegyenlítést, harmóniát biztosító feladata lesz a kereskedelemügyi minisztériumnak a kereskedelempolitika terén; is, amely az eddigi kitűnő vezetés mellett ezentúl is a kereskedelemügyi és közlekedésügyi minisztérium hatáskörébe fog tartozni. En egyáltalában úgy fogom fel a jövendő kereskedelemügyi minisztérium hivatását, hogy feladata lesz a nemzeti munka összhangját biztosítani; biztosítani a harmóniát az ipar és mezőgazdaság, termelés, kereskedelem és a fogyasztóközönség között. És mert itt a nemzeti munka összhangjának megalkotásáról van szó, sajnálatosnak tartom, hogy e törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a vitába belevittek diszszonáns hangokat is. Még a törvényhozás házában is ellentéteket szítottak a nemzeti munka, a termelés egyes ágai között s ezért legyen szabad itt reflektálnom- a képviselőházban elhangzott két disszonáns hangra. Telíjesen tévesnek tartom azt a beállítást, mintha ellentéteket lehetne konstruálni a mezőgazdasági és ipari termelés érdekei között. Nagyon helyesen mutatott rá a kereskedelemügyi miniszter úr ő excellemciája a képviselőházban tartott nagyszabású és valóban meggyőző beszé" dében az ipari termelés nemzetfenntartó jelentőségére. Erre vonatkozólag az előadó úr már elmondott egynéhány adatot. Legyen szabad ezeket még egy pár adattal kiegészítenem, amely adatok ezt az állítást, a 'kereskedelemügyi miniszter úr ő excellenciájának ezt az okfejtését igazolják. Magyarország nemzeti jövedelméből dr. Matolcsy Mátyás és dr. Vargha István munkája szerint az 1931. évben a mezőgazdaságra esett 1458 millió pengő, az iparra 1612 millió pengő. Az ipari termelés tehát már 1931-ben jóval túlhaladta a mezőgazdasági termelést. (Gróf Somssich László: Ebben az áraknak van szerepe!) Nagyon jól tudjuk, hogy a mezőgazdasági árak ma igen alacsonyak, de egészen; kétségtelen, bár ebiben a tekintetben a legújabb statisztikai számokkal még nem szolgálhatok, hogy az ipari termelés a mai maigasaibíb ipari áraktól eltekintve is dóval túlhaladja a mezőgazdasági termelésből eredő jövedelmet. A mezőgazdaság és ipar tehát éppúgy, mint a kereskedelem, egyformán fon,tos tényezője az országnak. Valahányszor bátor voltam e magas Házban felszólalni és a termelés kérdéseit tárgyalni, mint a kereskedelmi és iparkamara szerény képviselője' mindig hangoztattam, hogy a mezőgazdasági termelés az ország boldogulásának legfontosabb, legbiztosabb alapja. Sohasem mulasztottam el azonban hozzátenni azt, hogy fejJett ipar és kereskedelem nélkül nem lehetne fenntartani az ország mai kulturnívóját, lakosságunk mai életsaínvonalát. Magyarország népsűrűsége az 1930. évi népszámlálás '

r adatai szerint 93'4, tehát sűrűbben lakott ország, mint Franciaország és a legtöbb nyugati állam. Magyarország lakossága életszínvonalának alacsony voltára nézve pedig* legyen szabad csak egy adatot felhoznom. A cukorfogyasztás az 1933. évben átlagban fejenként Angliában 51-5, Dániában 48:7, Svájcban 42-9, Hollandiában 35, Csehszlovákiában 27, Ausztriában 23'5 Magyarországon 9"5 kilogramm volt, tehát hazánk cukorfogyasztása egyharmada-egyötöde a nyugati országok fejkvótájának. Amikor te-