Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-29

Az országgyűlés felsőházának 29. ülése ség van aközött, hogy ez a nemzeti [közvélemény súlyos gazdasági válság, vagy pedig normális, kiegyenlített gazdasági élet közepette nyilvánulhat-e meg. Igazolja ezt Franciaország példája, ahol a frank védelme érdekeben évek óta folytatott reflációs politika annyira kimélyítette a magángazdasági válságot és széles néprétegeknél olyan fokú elégedetlenséget váltott ki, hogy ennek a legutóbbi választások alkalmával ki kellett robbannia. Egy új választójogi törvény Magyarországon is szükségképpen új választásokat vont volna maga után. Lehet, sőt valószínű, hogy ezek eredménye nálunk is a szélsőségeseknek kedvezett volna, ha nem is annak a szélsőségnek, amelyet a titkos szavazás lelkes szószólói talán óhajtanának. Ezért volt helyes a kormánynak az a törekvése, hogy ezt megelőzően nyugodtabb légkört teremtsen. Fejtegetéseim során tehát, t. Felsőház, csupán arra szorítkozom, hogy megállapítsam, vájjon megfelelő-e a mai politikai irány a nemzet érdekeinek, illetve beváltotta-e a kormány a gazdasági konszolidációra és a szociális reformokra vonatkozólag tett igáreteit, milyen mértékben é«s milyen eredménnyel. Legyen szabad itt elsősorban a kormány három év óta következetesen folytatott valutaés deviza-poJitikáját taglalnom, amelyről a költségvetési vita során a képviselőházban is és a felsőházban is eddig csak kevés szó esett, pedig én ezt a legfontosabb, kérdések egyikének tartom, mert döntően befolyásolta gazdasági életünket. A valuták értékváltozásának jelentőségét mi már, sajnos, a korona-romlás idején, — amikor exisztenciak százezrei mentek tönkre — fájdalmasan érzékeltük. Nhány évi nyugalmi helyzet után 1931-ben ismét kritikus napokra virradtunk. Az osztrák hitelintézet összeomlása után a kormány ugyanis kénytelen volt a betét-zárlatot elrendelni és a deviza-forgalmat a nemzetközi áruforgalom lebonyolítása érdekében korlátozni. Ugyanebben az évben szeptemberben újabb kellemetlen meglepetés ért bennünket. Anglia elhagyta az arany-alapot és a fontot körülbelül 30%-kai leértékelte, ami világszerte újabb valuta-káoszt idézett elŐ. Az angol példát néhány — az úgynevezett arany-blokkhoz tartozó — ország kivételével a legtöbb számottevő állam követte. Azóta a valuta a nemzetközi harc eszközévé vált, ami nálunk is válságos helyzetet teremtett. A pengő belső vásárlóereje és külföldi értékelése között különbözet támadt, amely szukcesszive 50%-ig emelkedett. Ezt a valutakülönbözetet a válság első esztendejében sem az akkori kormány, sem a Jegybank nem törekedett áthidalni, pedig ennek katasztrofális következményei voltak a magángazdaságra. Exportunk erősen visszaesett, a mezőgazdasági termények és a föld ára rohamosan csökkent, a termelés deficitessé vált, az agrárolló kitágult, a széles néprétegek fogyasztóképessége hihetetlen mélypontra szállt alá. Csődökön, magán- és kényszeregyességeken ismét óriási tőkék pusztultak el. A munkanélküliség és a szellemi proletariátus elszaporodása pedig a megmerevedett gazdasági helyzet folytán katasztrofális jelleget öltött. A nemzet fásultan adta meg magát elkerülhetetlennek látszó sorsának. De a föld alat megindult a romboló erők munkája, amely ismét felborulással fenyegette az orszáe' társadalmi rendjét. Ebben a szituációban vette át a kormány az ország vezetését. A legnagyobb súlyt, igen FELSŐHÁZI NAPLÓ I. 1936. évi június hó 20-án, szombaton. 557 helyesen, a gazdasági válság enyhítésére és gazdasági életünk vérkeringésének megindítására fektette. Előnyös külkereskedelmi meg állapodásokkal és a római egyezménnyel a mezőgazdaság termésfeleslegének kedvező áron való elhelyezését biztosította és gazdavédelmi intézkedéseivel megmentette a mezőgazdaságot az összeroppanástól. Majd Imrédy akkori pénzügyminiszter kezdeményezésére lépésrőllépésre kiépítette egy egészséges devizagazdálkodás alapjait. (Ellenmondások a jobbközépen. — Báró Prónay György: Ezt nem lehet állítani! — Egy hang a jobbközépen: Közben pedig 7 pengő volt a rozs és 6 pengő a búza ára!) Az akkor volt. Elmulasztottuk azt a kedvező pillanatot, amikor kiegyenlíthettük volna valutánk értékét az angolszász és a többi valuták értékével, úgyhogy ezt a mu lasztást csak successive és idővel lehetett behozni. Kezdetben országonként és árucikkenként változó export- és importfelárakat állapított meg, utóbb pedig ezeket egységesítette és ez által külkereskedelmi viszonylatban kiegyenlítette azt a különbözetet, amely a pengő belföldi és külföldi értékelése között, sajnos, fennáll és gazdasági bajainknak a világválság mellett, egyik főforrása volt. Ezen intézkedések eredményeképpen helyreállott a belső árszínvonal egyensúlya és megszűnt a bizonytalanság a mezőgazdaság és exportkereskedelem kalkulációjában, valamint megszűntek a bürokratikus kezeléssel járó és elkerülhetetlen igazságtalanságok éb visszaélések. Müvét a kormány és a Jegybank az értékpapírok nosztrifikálásával tetőzte be, amivel egyrészt betömte az utolsó rést, amelyen át az exportdevizák illegitim csatornákba szivárogtak, másrészt megteremtette az előfeltételeit egy méltányos kiegyezésnek a külföldi hitelezőkkel. További következménye ennek a politikának abban nyilvánult meg, hogy a kormány a mezőgazdaság részére a világpiaci árakat meghaladó minimális árakat biztosíthatott, ai agrárolló szárai szűkebbre szorultak, a mezőgazdaság ismét jövedelmező foglalkozássá vált, a lakosság fogyasztóképessége gyarapodóban van, ami közvetve az ipar és kereske^ delem helyzetét is javítja. Például beruházási iparágaink foglalkoztatottsága 45%-kal emelkedett egy esztendő alatt. A fogyasztási java kat előállító iparágak termelése 4%-kal, aa ipari munkáslétszám 15%-kai volt nagyobb, mint egy évvel ezelőtt. Gyáraink 21%-kal többet produkáltak ez év első három hónapjában, mint 1935-ben az első negyedévben. Az áru forgalom pedig 30%-kal emelkedett tavaly óta. Csökkent a munkanélküliség és az állástalan ifjúság egy része is felszívódhatott a közhivatalokba és a magángazdaságba, ha nem is olyan mértékben, amint az kívánatos lenne. Gazdasági életünk megizmosodásától azonban e téren is további javulást várhatunk. Kétségtelen, t. Felsőház, hogy az eddigi eredményeket jórészt a kormány és a Jegybank helyes devizapolitikájának tulajdoníthatjuk és igazságtalan lenne, ha ezt az ország kövéleménye kellően nem értékelné. Elképzelni is rossz, mi történt volna például tavaly, ha gyenge termésünket az 1932. évi alacsony árakon lettünk volna kénytelenek értékesíteni. t Amit az adott viszonyok között meg lehetett tenni, azt a kormány és a Jegybank becsületesen megtette. Mindössze az osztrák fizetési 87