Felsőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1936. június 26.

Ülésnapok - 1935-29

556 Az országgyűlés felsőházának 29. ülése nemzetközi kötelezettségek feltétlen betartása.. Határozottan ellene szegül, hogy azok egyoldalúan megsértessenek. Különös hangsúllyal jelentette ki, hogy Csehszlovákia minden szerződésben vállalt kötelezettségét teljesen és fenntartás nélkül teljesíteni fogja.« Ugyanakkor azonban megszületik az állam biztonsága érdekében hozott törvény, amely módot nyújt a cseh közigazgatásnak arra, hogy a velünk határos területeken élő színtiszta magyar lakosságot állandó rettegésben tartsa, sőt depossedálja. Titulesou román külügyminiszter úr pedig Londonban — a locarnói értekezleten — a francia-belga javaslattal kapcsolatban többek köizött a következőket jelentette ki: »A nemzetközi szerződések egyoldalú megszegése aláaknázná azokat a törvényeket, amelyekre az államok többsége nemzetközi életét alapította. Amennyiben ez nem járna semmiféle következménnyel, ez az együttes biztonság és a Népszövetség megszűnését jelentené. Egy olyan világba lépnénk,« — mondotta Titulescu — »melyet nem az igazság hatalma, hanem a hatalom igazsága kormányozna.« Difficile est satiram non scribere! Ezek a nyilatkozatok, t. Felsőház, persze nem Magyarország címére adresseáltattak, de erkölcsileg nem kevésbbé kötelezők. A magyar kisebbségek jogait intézményesen kell biztosítani. Ezek nem függhetnek »az illető parlamentek többségének akaratától«, vagy a folyton változó kormányok szeszélyétől. Ismét Titulescu urat idézem, amikor azt a kijelentést tette, hogy »a nemzetközi szerződések érvényesítéséhez' garanciákra van szükség.« A második dolog, amiről meg kell emlékeznem, a revízió kérdése. • Ma, sajnos, még korai a trianoni diktátum revíziójáról beszélni. Mindazonáltal szükségesnek tartom itt a felsőházban is újból leszögezni, hogy revízió nélkül a dunavölgyi államok gazdasági és politikai kooperációja halva született gondolat. (Ügy van! Ügy van!) Igazság nélkül illúzió a béke. (Ügy van! Ügy van!) Magyarország tőszomszédságában több mint 2 millió tisztán magyarul beszélő lakossal bíró területeket annektáltak. Vele szemben tehát Trianonban még azok a tekintetek sem érvényesültek, amelyeket Németországgal szemben tiszteletben tartottak s amelyeket Sarraut volt francia miniszterelnök folyó évi március 8-ikl rádióüzenetében abban foglal össze, hogy: »Franciaország Versaillesban anTiexiók által biztos és természetes: határokat szerezhetett volna magának, de lemondott erről, mert ez azt jelentette volna, hogy erőszakot követtek volna el ezen területek lakosai ellen, akik németek voltak és joguk volt ahhoz, hogy azok is maradjanak.« Ez tehát, t. Felsőház, nálunk sem maradhat így. A dunavölgyi probléma helyes megoldása európai érdek, sőt érdeke a kisantant államainak is, hogy végre nyugodtan alhassanak és energiáikat a háborúra való készülődés helyett népeik boldogitására fordíthassák. Ha új világháború törne ki, ez csak azért történhetnék, mert a nemzetek képtelenek^ békés eszközökkel végrehajtani a szerződések felülvizsgálását. Pedig a világ békére vágyuk, de igazi békére, amely nem a szuronyokon

% hanem az igazságon és a lelkek megnyugvásán épül fel- Ezért fontos, hogy a kulturnemzetek végre tisztán lássanak. Minél hamarabb érjük ezt el, annál közelebb jutunk a célhoz. Ezzel a ! 1936. évi június hó 20-án, szombaton. felvilágosító munkával is a béke ügyét szolgáljuk, aminthogy a magyar nemzetet és annak kormányait 17 év óta mindem cselekedetükíben e a törekvés irányította. A harmadik, bennünket közelről érdeklő ügy, a felvidéki helyzet. Európa békéjét a legutóbbi időben több súlyos probléma zavarta meg, de egyiket seau tartom olyan veszélyesnek, mint a Szovjet szövetségi és katonai egyezményeit és bámulom a nyugati nemzetek nyugalmát, és közönyét, amellyel ezt a kérdést kezelik. (Ügy van! Ügy van!) „ Egy bizonyos: hogy a Szovjet-diplomácia előtt kalapot keil emelni. Külképviseletei által tett minden Ígérete ellenére, ország-világ szemeláttára aknázza alá az egész földtekét ós mégis sikerült neki az öreg hiszékeny Európát szövetségi és katonai szerződésekkel behálóznia. Még Benes Ede úr is segítőtársává szegődött, aki pedig 1918-ban a Times és Matin hasábjain azzal indokolta meg igényét a magyar Felföldre,, hogy egy hatalmas Csehszlovákia Nyugat-Európa bástyája lesz a bolsevista veszély ellen. És íme: a bástya helyett, annak ugródeszkájává vált. A bolsevizmus hullámai már kétfelől nyaldossák Európa civilizációját és kultúráját: nyugaton. Spanyolország, Franciaország és Belgium felől, keleten Csehszlovákián keresztül. Ez ellen a veszély ellen a kultúrállamoknak össze kellene fogniok. Mindezeknek a nehézségeknek és veszélyeknek ellenére, Magyarország jövőjét illetőleg mégis optimista vagyok. Ezt az optimizmust két dologra alapítom. Először is arra a tényre, bogy az abesszin-háború tanulságaként a Népszövetség reformja rövidesen napirendre kerül, mert saját alapokmánya kárhoztatja örök tehetetlenségre. Erre az alapokmányra tartós bókét felépíteni és ilyen békét a Népszövetség keretén belül 'megvalósítani és biztosítani nem lehet, mert ezt a testületet eddig elhatározásaiban nem a gyakorlati élet követelményei, nem az igazság szelleme, hanem a párizskörnyéki békék haszonélvezőinek érdeke irányította. (Ügy van! Ügy van!) Másodszor: mert a dunavölgyi államok helyzete és egymáshoz való viszonya is rendezésre szorul, nem Magyarország miatt, vagy legalábbis nem kizárólag Magyarország miatt, hanem az európai béke és együttműködés érdekében. Ez pedig nem történhetik meg Flandin, volt francia külügyminiszter torzszülött és korán kimúlt békejavaslata, hanem csakis az igazság és az igazi béke szellemében és értelmében. T. Felsőház! Áttérve a költségvetésre, mindenekelőtt kitérek gróf Apponyi Károly és gróf Vay Artúr tisztelt barátaimnak arra a kifogására, hogy a kormány a választójogi reform tárgyalását az ülésszak végére halasztotta. Nem lehet t. Felsőház, nézeteltérés afelett, hogy igazi nemzeti közvélemény csak titkos szavazás útján nyilvánulhat meg, habár a legdemokratikusabb országokban is éltek korrek

: tívumokkal, amelyek annak megnyilvánulását bizonyos korlátok közé szorítják. A jelenlegi választójogi törvánnyel magam sem vagyok •megelégedve, ámde, ami a sorrendet illeti a magam részéről csak helyeselhetem^ hogy a kormány az elsőbbséget a gazdasági és pénzügyi konszolidációra irányuló és a kulturális törvényjavaslatoknak adta, mert nagy különb-